Mereven az időt,
kiállítani levegőt,
szökkenni szüntelen.
Futni felfűtve,
hóban szédülni,
törni-fáradni.
Fordulni vissza-vissza,
új körbe érni,
széllengve nyúlni.
Teperni le
a lökhajtás időt.
Futni állva.
***
SNOWFROZEN
… and then turning back, another circling race, sniffing-finding-digging.
Running still.
– – –
Fentről messziről vagy lentről közelről: mindegy.
Hangyák a hóban.
***
Viewpoints
Far from above or close in front: whatever.
Ants in the snow.
– – –
– részlet –
Vagyunk a kanapéra
beszabva,
ez a karácsony
a csendé, a halkság
műve, a rövid
ajándékoké,
a szekrény mögé
tett fénysoré
a fekete falon,
ami hátulról
világítja meg a fát.
A kanapé, mint a világ.
A kutya, mint mi feketében.
Mi, mint a karácsony,
összetömörödve.
Egy napba
sűrített végtelen,
két arcra jutó,
jól eső, semmitevő,
pislogó félmosoly
vagyunk.
A kutya ránk se néz.
Tudja. Horkantása
zenének tűnik
a csendben.
***
This is Zsolt’s poem about our peaceful and simple Xmas Eve.
Only Szifon’s snoring breaks up the silence.
– – –
És akkor a fenyőfa alá kukkantva érdekes szagokra lett figyelmes.
És akkor a szagok szőrén-szálán beleivódtak.
És a matériával összekenődött, ami csak tudott.
És akkor már mindegy volt.
A gazdikkal nem lehetett mit kezdeni.
A gazdik sipítoztak.
A gazdik jajjgattak.
A gazdik havat ragadtak, kenték-fenték a bajszot, súrolták a szakállat.
És akkor már tényleg mindegy volt, nekik is.
Hosszú percekig tartott a hazaút.
És aztán jött a kétszeresen bő vizes kádfürdő.
A szagminta jónak tűnt.
Csak ne nyalakodjunk, jó!
Csak legyen távolságtartás!
De hülye vagy, Szifon!
És hogy mi jött ezután?
Ilyen pillanat ritkán adódik az ember életében.
Vagyis: mindenképpen kellett róla egy poszt.
Ez a poszt.
—————
I was analyzing interesting scents under the pine tree outside, that brown mass stuck in my mustache, so I was trying hard to lick it, when my humans became upset, urged me home and put me under the shower twice.
Ugye, emlékszünk Ace Ventura híres felkiáltására: De én a nyomkereső vagyok, nem a Batman! Ace Szifon Ventura rendkívül komolyan veszi a hóban nyomozás szezonális tevékenységét és olyan boldogsággal tölti el őt, mint minket a 24 fokra fűtött lakás gondolata.
—-
We do remember the famous Ace Ventura sentence, don’t we: But I’m a pet detective, not Batman!* Well, Ace Szifon Ventura takes his seasonal snowy investigation pretty seriously. It makes him just as happy as the thought of the warm apartment does us.
*In the original movie it sounds like: I just can’t do it captain I DON’T HAVE THE POWERRR!!!
Karácsonyi pulóverelőzetesünket látják. Az igaz, hogy a kosztümből vajmi keveset látni, de Szifon láthatóan élvezte a pózolást… Nagyon is…
***
This is our Xmas Sweater Teaser! Can you see our ugly festive pullovers? No? Us neither. At least Szifon is visible and enjoyed the shooting a lot. Happy Santa!
Mi történik, ha Szifon vendégségbe megy?
2 kupica után Zsolt azt mondja: Szifon ugyulubugyulu és jól megszorongatja, szempillán fújja pálinkás lehetelével és megint megszorongatja. (Vajon Szifon szeret vendégeskedni?)
Ui: Bolog szülinapot Dórinknak!
***
What happens if Szifon is invited to visit? After two shots Zsolt starts babbling my-good-boooy, my-good-boooy, hugging him tightly, blowing his eyelashes so he can feel his pálinka breath and hugging him again. (I’m wondering whether Szifon likes visiting…)
PS: Happy Birthday to our Dorah!
Nem volt az mindig úgy, hogy Zsolt volt a kutya Istene.
Elsőként lepergett a nőgazdihoz árnyékként ragaszkodó kutya gyors gyerekkora, utána azonban jogerőre emelkedtek a pénteki kutyamunkanapok. Attól kezdve ők ketten, férfi és kutyája, együtt buszoznak/robognak/tekernek a közeli munkahelyre, piros lámpánál türelmesen várakoznak, henteshez ebédért szaladnak, parkban illatokat kergetnek. Nem is beszélve a közös, nomád túrákról a Börzsönybe: 2 férfi, 2 kutya létszámban, és valljuk be, a vidéki csajos hétvégék sem az én javamra fordították széllelbélelt kutyám ragaszkodását.
Tehát logikusan következik, hogy a két napos betegszabadságot taktikailag fel kell használni a megremegett királynői korona rögzítésére. Vagyis jár a békön mindenkinek, röpül az összes létező labda, új plüsspatkányok bújnak ki a titkos szekrényből, gyakoriak a szeretetrohamokkal tarkított séták és a sutyorgás a fülbe.
Zsolt biztosan megérti majd…
***
Crown
Virág was on sick leave and tried really hard to win Szifon’s heart back and restore her former queen alpha status in the pack.
***
Cruel weather, lazy Sunday.
Humans attending cat exhibition.
Bah!
Elmesélem Szifonnak,
hogy mi hárman mennyire
szeretjük egymást,
hogy én mennyire őt,
hogy Virág mennyire
minket, hogy Szifon mennyire,
hogy mennyire mind
egymást, és oda-vissza.
A legjobb
az egészben, persze,
hogy nem
kell választani:
szerethetjük egy időben
egyszerre mindhármunkat
ugyanúgy akár!
***
Szifon was three years old yesterday (10th of Nov). The text above is about how much Zsolt loves Szifon, how much Virag loves both of them and vice versa – it is too much love but that’s fine. Doesn’t matter, who loves who, we can distribute.
Ha Szifont
kérdezitek
száz kedvenc
szaváról,
két labdázás között,
kanapén nyújtózós,
félalvó pózos
percekben kell
megkeresnetek,
és a kérdést
feltennetek.
Szifon ugyanis
két alvás között
minden esetben
labdaűző üzemmódban
áll, ez lenne talán
a tanult szakmája is,
mármint hogy:
labdafutó kisiparos,
ugyebár,
s hozzá a tudást,
a futást, autodidakta
önfejlesztéssel sajátította el.
A fönti eszmefutás
során már több fontos
kifejezés elhangzott,
szóval akkor, Szifon,
száz szó, száz jó,
emberi vagy kutyai,
elvont vagy direkt
ráutaló, hangulatos
hangutánzó, körülíró
és a többi… Foglaljuk össze!
Először is a labdás
szavak! Merthogy
minden, ami apportra
alkalmas vagy otthon
párnákba ásható,
labdának mondható.
Így labda a plüss egér és
a patkány plüssből,
a zöld gumi fánk,
gumi ülő kutya,
minden gumi rágóka,
a sípolós lábú görény,
és hát a tipikus labdalabdák
oldalvariánsai:
a tenisz, a világítós-rágós,
aminek gumitüskéi
jót tesznek a fogaknak,
és felporszívózhatók
vagy lenyelhetők,
a színes és változatos,
az amorf és a gömbölyű
változatok.
Kint mindent visz
a kedvenc
piros, háromkaréjos
gumilabda, de ott
a világító bármilyen,
a másoktól elcsent,
sokkal jobb labda,
a tömör és nehéz,
de szájból
kieső, szóval
csak odaszaladásig jó.
Ezek voltak a labdák,
Szifon. Szifon! Szifon!
Bealudt ez a jószág.
Értem én,
két labdázás között
ugyan hagyjuk már
azokat a labdalabdákat!
***
This is the hundredth post we shared on this page. For this anniversary we collected Szifon’s favorite hundred words, what else than B-A-L-L. Yes. If this is not a ball-ball, still a ball. If you can throw a plush rat, a green rubber doughnut, a beeping legged fox then it is a ball. That’s the first and last law of Szifon.
Szürke idő,
szűrt a kék,
zárószínek,
sávos eső.
Süllyedő ég,
lassuló szó,
forgoló szelek,
minden megbújó.
Egyre csak
keresem
az egyet,
a szita köd
ritmusát,
de csak
ütemtelen,
foszladó
felhőkre
hallok,
az égre
súrolt
finom karcok
hangjait
vélem
elalvó
lélegzetednek.
azt kapta ajándékba, és még
egy zsáknyi szendvicset,
barna kotyogást rezsón,
esti teát hűlő ég alatt,
csapolt sört Kacifántos teraszon,
kompot átkelésre,
Duna-partot sétára,
farönköket aprításra,
kucorodást kanapéra,
bárányszagú griffonbajszot
közel, jó közel az orrhoz,
és Szigetmonostorhoz.
***
We celebrated Zsolt’s birthday this weekend with a 3-day-trip to the countryside. We found a cosy cottage on the river bank (Duna). Ferry, sunshine, autumn leaves, hot coffee, cold night, walk, morning mist, sunset, draft beer and of course neon ball for Szifon, whose beard and mustache are slightly stinky by now.
– – –
Szifon szagot fogott,
lépcsőn lábat szedett,
brüsszeli, nagybajszú lányt
szaván fogott.
Csóváltak és nyomoztak,
pimpós szilvába haraptak,
sasszéztak és csaholtak,
a gyümölcs csak erjedt ezalatt.
Hajnalban aztán
taccsolt a mámoros eb,
a túlzott fogyasztás ára:
gondolni sem mer már
a szilvapálinkára.
***
This one is a hypothetical theory of why Szifon threw up early in the morning. We imagine him catching the smell of a sexy lady Brussels Griffon with a mustache, rushing down on the stairs, wandering around the neighborhood side by side, picking up fermented plums and getting wasted. Hangover guaranteed.
Kora ősz,
ökörnyál,
tóparti
delelő,
lassuló
forróság,
sörterasz,
lángossütő…
Ez is eljött, az is elmúlt. Újra együtt, újra mi és a kutya, hárman a fűben, süt a nap.
***
As the dream couple Minogue-Donovan once wisely said: we’re back to-geee-ther.
Szia, nem láttad véletlen a gazdijaimat?
***
Howdy, haven’t you seen my humans around?
Míg a srácok nyaralni vannak, én itt a naplementei fák alatt jól ellabdázgatok… Puszi!
***
While my humans are having fun on the blue sea shore, I’m playing with my ball on MY green territory. All good.
Hétvégén reggel
a városban ébredni,
a fővő kávé előtti csendben
bemenni, mondom
Virágnak, lenni
a feltörő Napra
nőtt házak falai közt,
fűthető utcavonalakon
egyenesedni.
Induljunk neki,
mondom Virágnak,
és neki indulunk.
Vadászat nyitott
presszóajtókra,
kitett teraszokra,
utcaasztalokra:
a kávéból mézzel
egy korty eső előtt,
egy utána.
A Nap jön,
szépen felmelegít minket,
és az utcát.
Biztosra megy,
mint aki sokáig
számolt sugarat,
esési szöget.
Mi még egy cseppet
várunk,
majd továbbállunk,
a város lassan kinyílik,
s mi beleosonunk.
Valahogy
visszatéved néha,
valahogy gyerek lesz
valami benne
valamiképp.
Meglát valamit
a szemében, és
elképzeli magát
olyannak,
aki kortalan és szép
és kicsit vidám,
és valamiképp
embertelenül
merész.
Fura család
a stúdióba
sétált,
fura család
homogén
hátterek előtt:
fekete és fehér,
fény és fénytelen
pózok a parketten,
egy tánc, egy véletlen
félrepillanat
háromszáz
wattos, merevítő
villanásban,
szem-szájnak
ingerlő
marasztalása.
Fura család
furcsán csillanó képei:
fekete szőrbe
szőke haj,
kék szemekbe
barnálló árnyék,
fénylő rétegek
részletgazdagon
nyúló
kezek közt.
Fura családunk
fantasztikus.
Családunk furcsán
csillogó.
Képek a beltérből,
csukódó
pillanatrekeszek.
***
We visited a studio for a “family portrait”. Yes, we are a strange family. Talking and barking.
“Hét tortát süss,
tegyél négyet
szobánk sarkaiba,
hármat középre,
a lakkozott asztalra.
Olts le hét villanyt,
önts hét pohárba vizet.
Nézz hétszer ki
ajtón, ablakon.
Imád édes legyen!”
… ésatöbbi.
Azóta szombat délutánonként torták sülnek, amely emberi tevékenységnek semmi köze a labdázáshoz, az új plüssróka huzogatásához, a kanapés közös horkantáshoz. Piskóta nő, krém habosodik háromszorosára, zselé sűrűsödik felére, diósdi citromok halnak bele.
Hülye szombat délutánok.
***
For their 7th anniversary, Zsolt wrote a poem asking her to bake 7 cakes. Since then every Saturday afternoon is dedicated to a cake experiment.
Szifon dislikes Saturdays.
Na, te kutya,
azt nézd,
a gazdik
hét éve,
egy éjjel,
egy padon
vagy egy
hasonló másikon,
a vár alján,
hajnal előtt,
tán félig miattad is
jól összegabalyodtak.
Mennyi emlék,
mennyi pad,
mennyi kutya
leszaladt
a nagy életbetonról
azóta,
de mi, állíthatom,
bírjuk a tempót!
Játék és séta,
meg egy kis
összebújás,
és észre se vesszük,
ripsz-ropsz,
a következő
hét év is megvolt.
Na, gyere,
te kutya,
egy padülésre,
te fekete, te bajszos,
te mi lökött kutyánk!
Két külön kutyánk van,
az már biztos!
Csak nézz rá tegnap
és ma, hajszálnyi
a különbség,
majdnem, mintha
ugyanaz a kutya
volna, mégis:
ég és föld,
szőr és szőr,
bajusz és szakáll!
Két kutyánk van,
mindkettő a kanapén
fekszik el,
két barna szem,
egy világ.
A sörteraszon eltöltött
két, szinte azonos
pillanat közt eltelt
idő már-már
elég lehet
a kutya
unalmát
pontosan kifejező,
ásítós nyelvkinyújtás
mozdulatának
elkezdéséhez.
A befejezésig
a gazdinak
talán marad
még ideje
egy korty
sörre.
***
Szifon finds extremely boring the way Zsolt is drinking his beer.
Ha hiányzik a tenger, kapaszkodjatok fel a Velencei-hegységbe, ahol a szél úgy susog az ágak között a faleveleket rázva, ahogy a tenger sodorja a partját.
Ne felejtsetek el vinni fasirtgolyót is, valamint a sehol nem jelölt, kijárat nevű Kijáratnál jobbra lefordulni az M7-ről. Ezek fontos dolgok.
***
If you miss the sound of ocean, climb the highest peak of the Velence-hills and listen to the wind. Don’t forget your meatballs in the fridge and turn right at the exit named Exit. That easy.
– – –
***
Our usual evening walk, forming a pack in a row, moving slowly in and out of the ray of the street lights until disappearing in random concrete caves. Night made us invisible.
– – –
Zsolt fotóz. Nem csak úgy. Egyfolytában. Lencsén át lát mindent. Állandóan Szifon így, Szifon most, Szifon hululú. A labdát is kijátssza ellenem. Persze, hogy úgy nézek a kamerába, mint aki bejojózott. Ott figyel az objektív felett a manipulatív piros tenisz. Készüljetek kisállatok, humánumok, mert le fog kattintani titeket is ez a Zsolt, trükkel vagy anélkül.
Még hallotok róla.
Vuff.
***
Recently Zsolt became obsessive with objectives. Careful humans and pets, he will shoot you. You will hear from him again, stay tuned.
– – –
Egy hosszú
balatoni víkend
sem lehet igazán
teljes labdás
rohanás nélkül.
Csak hát alig
lehet kivárni,
míg végre
a piros táskából
a labda előkerül.
Egy kis gubbasztás,
meg még egy kicsi,
hát nem kéne itt bealudni,
nehogy már a labda…
Á, olyan
eshetőség nincs is,
mert a cipzár nyílik,
nagy dobás várható!
Egy szinte véget nem érő
labdás hétvége
végén a főkönyvbe
ezeregy labdavisszahozatal
kerül.
Végre megvan,
sikerült a gazdikat is
jól kifárasztani!
A piros táskánál újra,
és ezúttal jöhet a jól
megérdemelt kutyavacsora!
Szifon, ez itt Indi, a golden doodle. Neki suttogom a reggeli kávénál, hogy van, aki vár. Neki dobom a labdát San Diegoban úgy, mintha a piros hatágút hajítanám az újpalotai templom árnyékában. Az ő teste melegíti a lábfejemet, mint a fejed a tenyeremet. Mondtam Indinek, hogy hamarosan megyek. Remélem, már te is tudod.
(Szifonnak, Zsoltnak, Indinek és Krisztának, akik túl jók hozzám.)
Ugorjon kanapéra,
székre, szaladjon
labda után, s vissza
kisszoba–nagyszoba-
félúton! Pattanjon
kétlábra, kettővel
kuncsorogjon!
Nézzen kerekebb szemekkel,
kérje a kötél-huzavonát,
játszasson engem,
nyelvkilógásig
vagy míg világ a világ.
—
This one is about our play time at home…
És akkor nekivágtunk
a hegynek, és mentünk
rá felfelé,
én és Szifon,
meg a barátaink.
Jöttek a fák, a bokrok,
szúrós vadrózsák
töviskapaszkodásai,
mohás zöld kövek,
kidőlt, szétváló
faszélek,
és az a földszag,
amiben élet forog.
És virágot keresve mentünk,
de nem leltünk virágokat.
Fent a hegytetőn
szél készült, felhők
rotyogtak, szédítő záporba
sűrűsödött az ég.
És virág híján
saját kabátunk szirmaiba
tekertük magunkat,
és néztünk a lefolyó
vízbe rendületlenül.
A víz végén
elhajtottuk a köpenyeket,
és újra kerestünk, és újra
hasztalan.
Tetőről tetőre,
bokorról bokorra,
napról másik napra.
Újabb, szédítő záporok,
újabb sötétzöld esték.
És aztán
egy rókaanya szaladt
át a hegyen egy lankás
tisztás felé,
és mi a soron
következő eső
végeztével
követni kezdtük
azt a rókaanyát.
És kijutottunk
egy kőlepte, napmarta
tisztásra, és ott nyíló
virágokat láttunk,
ezret, pirosat, sárgát,
fehéreket.
És tudtuk már, hogy
a virágok lankás,
kőlepte, napmarta
tisztásokra nyílnak,
és útunkat siker
koronázta.
Jöttünk le a hegyről,
magunk mögé
hagytunk bokrokat,
fákat, földszagot.
És én nem mondtam el
a barátoknak, de
a virágos lankát
magammal hoztam,
lopva esőkabátba gyűrtem,
szirmokba takartam,
ki ne száradjon,
meg ne sérüljön.
Nehéz volt a kabát
a lankával együtt,
de én vittem rendületlen.
Otthon majd vihart
szerzek hozzá,
földdel gondozom,
fényben fürdetem.
Egy ideje virágokkal
élek. A nyolcadik
emeleti panelablakról
fut le a csudaszép lanka,
délután háromtól mindig éri a nap,
a kádból friss vizet
heti egyszer eresztek neki.
Egy alkalommal
mintha egy rókát
láttam volna
iszkolni a lanka
alján, a szúrós
parki bokrok, és
a hosszú törzsű
nyárfák alatt.
Talán egymás szemébe
néztünk, nem tudom.
Álmomban vörös,
sűrű bundámat
a napfény szárazra
szikkasztja
a rotyogó,
friss zápor
után.
Boldog Anyák napját Mrs. Liptonnak, akinek végtelen energiája, kreativitása, lankadatlan vidámsága és utánozhatatlan csirkepörköltje miatt örök rajongója vagyok.
Szifonnal nagyon szeretünk Téged.
***
Happy Mothers’ Day to my Hero Mom being super energetic, creative, funny, creating the best Hungarian stew on Earth. We (Szifon+ me) love you. Hugs & Kisses.
– – –
Nekünk Aliga
a riviéra,
fekszünk a fűben,
süt ránk a májusi
Nap. A fű magas,
kedvünkre
hempergünk bele
a pitypang-ejtőernyőkbe,
forró pára izzaszt,
lóg a nyelvünk,
a leander alatt
van a leghűvösebb.
A képen kevés ember,
sok víz, egy vitorlás,
és két halászcsónak.
A napfénytől vajfehérré
simuló hullámokra
egy hattyút képzelünk.
Meg-megemeli
a szárnyait, lendületet vesz,
bámuljuk kiteljesedő,
erőteljesen hosszú alakját.
Egy méterre a hullámoktól,
mint egy vízfestményen,
siklik minden szép
össze azon a képen,
amit aznap estére
hazaviszünk,
ha a fűből lassacskán
kihemperedünk.
Hosszútávon mindinkább úgy tűnik, hogy a kapcsolatunk egyáltalán nem érzelemmentes.
***
For some unknown reason we still have that loving feeling…
– – –
Le a parkba!
Kutyák instant
álma a fűtér,
fák közé
zöldített illatkánaán.
Szagból ért az eb,
mikor ki járja át
a gyepet, a fűszálak
árulják el, gyökerek,
leföldelt lámpaoszlopok.
Pamacs a közelben,
kilenc óránál
Samuka szalad,
a falkaüdvözlő csóvarend
el dehogy marad.
Minden szag megvolt
mára, nincs más hátra,
mint kutyajáték lihegésig,
lemerülésig.
Összetappancsolás,
forgás, akaszkodás,
iramfutás körbe-körbe:
nagynéha a gazdi
észrevétele,
megvan-e még, ott van-e.
Ritkább futóalkalom
Lizával egy-egy félmaraton,
és a kocsmában szinte
biztosan ott van Betti,
akivel asztal alatt
lehet hemperegni,
ha a gazdikat
sörvágy aggasztja
vagy csak egy kávét
innának, és az ebadta
bebuszozik velük
a Fecskéig.
Este a fáradt banda
alkoholos-nyálas
puszikkal dől
kanapéra,
s mint akik
jól végezték dolgukat,
elteszik holnapra
fáradt önmagukat.
***
Szifon has his own band for the following social purposes:
1. Liza is for rapid running
2. Samu is for friendly fights
3. Betti is for best beers shared in Fecske
4. Cini is for yawning and yelling
5. Alex, Dáriusz, Borcsa and Sama for local evening chats & sniffing
6. The rest of the crew for weekend walking in the streets of Újpalota.
LIFE IS A ZOO.
Ma minden
a futás!
Maratonok egymásra
torlódása,
kilométerek láncreakciója
lett kifújt lélegzetünk.
Feszengő kifulladásunkat
térfigyelő kamerák
kereszteződésében
adjuk elő.
Tudjuk a jelszót:
csak nem
megbicsaklani,
egyenes vonalban,
egyenletesen folytatni
egymásután!
Futva is figyelünk
a részletekre.
Mosolygásunkról
senki meg nem
mondaná az igazat.
Fogunk fehér,
hajunk csatakban,
csatákhoz készült
szemünkben
felaljzott
romantikához
fotóriporter
villanófénye vegyül.
Mikor indultunk így
neki, mikor lettünk
ennyire az úthoz bekötve?
Mikor érjük el azt,
amit tán nem is
akartunk nagyon?
Odaérkezéskor
egy lihegő rímű,
csapott
versfutamot
kérnek tőlünk,
amit újságok
lapjára,
tévékamerába
kell mondanunk.
Félünk, nézünk,
rímeken aggódunk
– mint mindig.
Valakik vigasztalnak.
Jobban megtudjuk,
amit addig tudtunk.
Leülünk.
Pislákolunk.
Megértjük,
hogy egy egész
futóélet
sem elég
megírni
azt a végső verset.
És mégis:
egy egész
futótűz
vész el
abban
a kimondásban.
A Magyar Írószövetség és a Magyar Napló rendezésében kortárs költők együttesen 42 kört futottak le a maraton szellemében. Az esemény 2018. április 7-én 10-től 13 óráig tartott a IX. kerületi Ferenc téren.
***
On the 7th of April, 13 Hungarian poets ran altogether 42 rounds in the downtown square named Ferenc tér where our famous poet Attila József lived from 1915 till 1920. The Marathon of the Poets – organized by the Magyar Írószövetség (Hungarian Poet Society) and the daily newspaper Magyar Napló – is the forerunner of the upcoming all day event and celebration called Versmaraton (Poem Marathon) on the Hungarian Poetry Day on the 11th of April.
Két zivatar
közt száraz
lábakon
Pest belsejében.
Felhőoszlató városi
vargabetűk,
szűk
utcákon sasszézó
rajzfilmemberek.
Villám napsütés,
bearanyoz
tócsavizet,
visszaverődő
fényre kibomlott
kabátok alá
langyos szél
szuszakolódik.
Nevetünk, forgunk,
utcából utcába
furakszunk.
Pillanatképek
városmozgásban.
Fotóidon a tavasz,
szemvillanásodba
mi is beleégünk.
Ember és társa
a fényképezőben.
A Fecskében
presszókávé,
részegedő
barátok, éneklő
tömeg húsvétol
az utcakanyarban.
Mindenkire
rásüt egy pillanatra
a Nap, mutatod.
Otthon a fotón
látszik majd
a háromszázhatvan
fok fényben
száradó Budapest.
***
Eastern holiday wandering on the streets of the rainy, cloudy, grey Budapest. Friends are tipsy sitting outside the pub. The city is drying in the rays of sun. Cheers everyone.
– – –
***
We visited the area of the Sziget Festival and had some fun with the barrier we flew over, the big red bank we sat on still for a minute, with the little red ball we h(a)unted down. Finally we cuddled Zsolt because he smelled so good.
– – –
Fák közt
vadszagra járni,
árkon, bokron
ugraburgálni,
magaslat
mélyére látni
városi kutyáknak
élményrengeteg.
Panellakó népek,
ha kilépnek a fényre,
felszabadul végre
a perdítő adrenalin,
kergülnek erről,
fordulnak arról,
bámulnak feszt
azok a kéklő szemek.
Duna fölött, dombok alatt,
eső előtt, sziklákon át,
megy a falka emberkutya,
futnak a saras nagy szabadba,
nevetnek magukra egymás után.
***
Into the woods pack of wolves/human. Three as an item.
– – –
Otthon vagyunk.
Napeste.
Színek halkulóban,
hangunk helyére
nyílt ablakos
cinegetavasz.
Saját fényünket
oltjuk magunkra,
kutyafeketék
foltos holdfehérben.
Mi van itt belül,
kérded.
Szobába sóhajtó
napszél.
Mi van a szemedben,
szólok,
hullámzó égbe
hajtott madárraj.
A kilátás lemegy,
nyitva az ablak,
rajta roletta.
Szemünk résnyi,
tavaszi esténk
aranylövésnyi.
…
Home in the residual sunlight leaching through the window. What we are is black and white. What we have is a wing taking bird swarm. A moaning solar wind. Our narrowed eyes, our spring evening is an overdose…
—
Egy csendes csúsztatás:
márciusba lóg át a tél.
Hóról hóra lépő évődés,
futótűz jeges fűben.
Fáznak mosolyaink.
Hűvösre tett arcunk
telibe kívánja a Napot,
bízunk a gyógyító
melegben, hogy holnap
kifordul a földből
minden jégverem.
Addig lépésről
lépésre, jégről
másik jégre lógunk,
szürke felhők
mögé képzelünk
narancs Napot,
és beérjük egy sállal
vagy kesztyűs simogatással,
ami arcunkról
felmelegíti a fagyot.
***
A háztartásba egy kevésbé mozgékony mini (giccs)griffon érkezett Szentpétervárról. Velünk ellentétben kiváló hidegtűrő képességekkel rendelkezik.
– – –
We are longing for the Sun to shine through those grey clouds… Counting the days.
Breaking news: Less active tiny griffon has arrived to our household from Saint Petersburg. Comparing to the three of us, he can stand the cold winter.
Hóba hajolt földeken,
télbe hulló helyeken,
hideg szélben keresem,
szürke ködben szaladok.
Felállok, ha elesem,
zihálok és kutatok,
naphosszakat átfutok,
megállok, ha tehetem,
s az arcokra gondolok,
az arcokra gondolok.
Megállok, s elindulok
újra, megint csak futok.
A szemekre gondolok,
a testekre eszmélek,
ha hajnalban ébredek.
Hóba fagyott álmomban,
fehér hideg záporban
vajon utánatok találok,
vajon előttetek állok
még valamikor,
még valahol?
Hóba hajlott hegyeken,
örökjeges helyeken,
elfedett ösvényeken,
erdősűrű utakon
utolérsz-e valahol,
utolérsz-e, nyugalom?
A dalszöveghez tartozó dal soundZcapa Archeus című lemezén jelent meg, és Buzás Gabi énekli. A dalért klikk ide
***
It is a poem written by Zsolt, a lyrics of a song (performed by Gabi Buzás) about endless snow and solitude.
Click here to listen to the song
– – –
***
The dog and the poet are living happily in their own world in each corner of the sofa: the poet’s dog is dreaming, the dog’s poet is writing. One inhales, the other exhales. Mmh-ssh. Noises of the night. Novel is in the making.
– – –
Drágám, kapjuk össze magunkat, az esti sötétbe ugyan kutyák ugatnak, de mi leszünk azok mindenki fölött, akik a metsző hidegben is szabadba futtatják jószágukat. Nem ám kényelmes járda–póráz–eb szentháromságban húzkodják végig a lilásra fagyott terek széleire betonozott gyalogutakon, hogy a biztonságból épp csak le-letérve tudjon dolgot végezni, prüszkölni, keresni szippantást szuper kutyaszagnyomokon.
Drágám, én fáradt vagyok, de a kivetített horror megvár, a kanapé nem tud kihűlni az állandó panelhuszonötben, érzésre még több is lehet egy bolyhos takaróba gyűrve bámulni a köd elé lehúzott redőnylapot. Vegyük fel a sétaszerkót, nekem jöhet a barna bakancs, neked a szemedhez illő, kék sígatya, a fekete hosszúkabát, amit meg az esti harangszóhoz festettek meg, rám a sötétzöld három-az-egyben kapucnistul és füles sapka, mert hideg lesz, az nem kifejezés. A hideg megöli a rovarokat és a kedvet a szabadsághoz.
Angyalom, itt van Szifon piros villogója. Ha elengedjük a templomnál és szaladni fog, legalább látjuk, hova.
***
It’s about our evening walks in the cold: 4-5 layers of ski clothes, red bike lamp flashing on the black dog in the blue night.
– – –
Szifonnal
csempeműveletbe
fogunk.
Kiadom az ukászt:
csinálj úgy,
mintha aludnál,
én befogom a csempét
a képbe, hozzá
te szuszogj hitelesen,
a kompozícióhoz
fekete-fehér
szőnyeg szolgál
hátterül, vagy, ha
jobban tetszik,
háttámlául.
Rendben,
ásít Szifon,
és elterül.
***
Virág painted a tile, Szifon struck a pose, Zsolt pushed a button. That’s all folks.
– – –
Szifonnal otthon,
az influenza marasztal,
asztalon aszpirin,
rám férne egy ital,
de az alkohol
tiltva, azért én
behűtök egy sört
későbbre,
jobb napokra.
Szifon, gyere,
feküdjünk egyet
reggel kilenctől
délután ötig.
Néz rám
nagy szemekkel,
hogy persze,
feküdjünk,
csak ugye, ott
a kanapélabdázás,
meg a délutáni
sétalabdázás,
meg egy kellemes
guggolólabdázás,
és ott van még
a kaja utáni guriga…
Jól van, Szifon,
elég lesz, tudom.
Összeszámoltam,
négyszer ötven
labdadobás,
cserébe viszont
egy filmet, és két
sorozatepizódot
végig kell lustáznod
velem.
Áll az alku?
Akkor gyere, indul
a projekt influenza:
falkatagok fel
a kanapéra!
***
Human flu is useful for dogs. Human stays at home, terribly suffering of course, but shoulders are not sick, upper arm muscles are in perfect condition, SO THROW THAT BALL SICK HUMAN and we can stay friends… on the sofa.
– – –
A hóban száguldani, ugrani, ásni igazán menő. A hó önmagában remek, a beleforgatott labda viszont a fogaknak hideg, tartózkodjunk a szájba vételétől. A havat a labdáról lehetetlen leverni manccsal, de nyelvünkön – ha mégis szájba bevennénk – leolvadhat róla, és újra minden ok. A hóban álldogálásnak semmi értelme, javasolt helyette – ha a játék abbamarad – a gyors hazamenés, és egy finom, száraz vacsora.
***
Snow is cool. Digging in the snow is even more cool. However the iced ball is way too cool for the teeth. Okay. Enough of the minus. Rushing back home and staying on the comfy warm sofa is the coolest ever. Carry on ruling the (inside) world at room temperature!
– – –
Szifonnak közömbös a sajttorta / Szifon ignores cheesecake
Szifonnak a kedvenc Székelyhidi-versemet idézem, miközben sztoikus nyugalommal ignorálja a frissen elkészült sajttortámat.
„A nő cukorból
épít világot,
mézváros küszöbén
áll, csodálva báját
belíveinek, ahogy
csurog minden
csiklandó rendben,
csöppenő krémkupolák
alatt, folyódó
fondüfalak metszetén.
Illatos kakaóvajkeret
köt áttetsző vanilinablakot,
majszolható ostya
a tető, hő- és eső-
szigetelésnek
húzódik két-három
édesded lekvárréteg alant.
A beton keksztömb, a járda
marcipán, s mousse
a kék bálna
a nő rétesteraszán.
…”
A vers teljes egészében itt olvasható Világcukor néven (a Kijárnál című verssel együtt).
***
I’m reading out loud my favorite Székelyhidi-poem for Szifon who totally ignores my fresh made mini cheesecake.
– – –
***
Zsolt used his super macro lenses to capture certain parts of our dog and show as exciting textures. Dive deep in a nose, grab a string of a mustache, jump into a pond of an eye.
– – –
Rendhagyó évértékelő/-indító videónkban Szifon fellép a káromkodás ellen. Akiknek munkával indul az év, azok nyomjanak egyet most! Háá-room!
K. Boldog Új Évet K.tyák!
***
Szifon is 100% against cursing. Those of you who started the year with Tuesday work, push hard NOW. Onetwothree.
F!ckin’ Happy New Year Everydogy!
– – –
És akkor most
a jövő,
drágáim!
Pezsgőkortyaink
kiolvasztanak,
felszusszanunk:
a csók elszánt és hatásos.
Átrajzunk éjfél utánra,
Szifon vakkant,
ölelünk rajta egyet,
rátáncolunk
vele a kanapéra,
feltekerjük magunkban
a zenét,
várjuk, hogy
beterítsen
a hangos
jövendő.
A kutya
újabb játékot
hoz, én megint
melléöntöm
a Törleyt.
(A fekvő képen Zsolt elemlámpával próbál rávilágítani a koromfekete Szifonra.)
***
HAPPY NEW YEAR EVERYDOGY!
(On the landscape photo Zsolt is trying hard to make the blackest black Szifon look visible with the help of a torch.)
– – –
Nyúlik a kutya,
nyílik a szája,
levegőben
a szétrágott
narancssárga
labda.
Röppálya végén
kapás, szusszanás,
fújtató sóhajok.
Az esti lakásfallabda
a falkaösszetartozás
érzését adja,
a kanapélihegés
pedig a jól
megérdemelt
csapatpihenés
velejárója.
Néha persze
nehéz eldönteni,
ki fárad a végére
jobban ki.
***
In-house squash competition during the winter season: Szifon versus owners.
– – –
Szifon a vasárnapját kocsmázással tölti és nem kér szódát köszi. Ahogy Betti sem, a vörös rókalány.
***
Szifon is on a Sunday evening pub tour and refuses soda. Just like his ginger girlfriend, Betti.
– – –
Mit is írhatnánk, Szifon kétéves, a blog egyéves, minden bejegyzés apró sercenés a nettörténelem fogaskerekén. Köszönjük Szifonnak, hogy kutyaként remekül teljesít, nektek pedig, hogy kíváncsiak vagytok rá(nk).
—
And now it is 1 year old! Congrats, Szifon, You dog it!
***
Autumn nap.
– – –
Sz. Ifon büntetlen
előéletű, sztár-
és eballűröktől
jobbára mentes,
jó magaviseletű,
kellően tartózkodó,
néha hivalkodó,
nagyobb ebeket
olykor szóvá tevő,
bokros, fás
területek mögül
ki-bebúvó gyanús
állatárnyakat
megugató,
egyebekben szófogadó,
rendes, játékos jószág.
Többek szerint
egy jelenség.
Fajtára belga griffon,
kilóra hat egész három,
szőrre fekete, göndörkés,
szemrevaló.
A nyomozás során
felgyülemlő bizonyítékok
mindenekelőtt rámutatnak
Sz. azon képességére,
miszerint a hozzá
közel kerülőkből
illegális bazsalyt,
értelmetlen puszikolást,
gügyögő beszédet,
túlzott ragaszkodást,
állandó és magas intenzitású
szeretetet kiváltani képes.
Minderről örsünk
csupán két éve
szerzett tudomást!
Ezúton kezdeményezzük
az ügy alapos kivizsgálását!
Első lépésben összehasonlító
fotók webes közzétételét
szorgalmazzuk.
Amennyiben
Sz. előtte-utána
képein bárki bármilyen
szupercukiságot,
eltúlzott ragaszkodást,
veszélyes kötődésre
utaló jeleket
vél felfedezni,
azonnal
jelentse nekünk!
Az ügyet, kérjük,
semmiképp se kezelje
bizalmasan!
Segítségét előre köszönik
a teljességgel
elcukimukisodott gazdik.
***
The alleged assailant is a black haired, black eyed pea on 4 legs, disguised by big mustache, long hipster beard. Being accused of super cuteness, turning normal owners into babbling lunatics, making random streetwalkers into big crying babies.
Caution!
If you meet the yet 2-year-old danger, keep your distance, otherwise you find yourself in a nice little love trap without exit. Szifon-addiction is a lifelong guarantee.
– – –
Visszagondolva a nyárra: a Balatonból kinyújtott szőrfej, a lazán hozzátartozó, vízben-fűben rúgkapa lábalvégek, na meg a halsütöde szagú feketeszakáll ugrik először be. Rémlik a forró szél és a feszt sütő nap is, és mi nyilván az árnyékban röhögünk…
***
Thinking about summer: I remember our dog was heading out of water, there were four thin feet than and the fish-smelling black beard. We were there in that heat, sitting in the shadows and laughing…
– – –
Pár rotterdami pillanat, partot érünk. A híd másik oldalán talán Szifon vakkant, átnézünk. A kép összeáll.
***
Another mini-holiday without our Szifon.
– – –
Ködbe szürkülő szoba kiáltással,
színes kutyajátékok rajtam és a szőnyegen.
Ketten múlunk és keletkezünk
napról napra, ketten kutyuljuk
az időt: a fekete kutya, meg a rövidszőrű én.
Párunk, a falka oszlopos tagja,
Virág Amszterdamba
lógott egy szépen befotózott KLM-géppel
– pár különnap északnak és aztán jócskán balra.
Tenger- és folyópartra vetett halként
mi meg szőnyegen összegzünk gumikacsát,
zöld fánkot és lerágható lábú plüss patkány
lábakat. Barnák és szürkék, mint az ég és alatta a park,
vagy a parketta pólómra jutó retúrfénye,
visszatükröző ködmön az ablaküveg messzebbi oldalán.
A szoba végülis nem változott. Szifon vakkant a nyíló liftre,
Virágot hiszi bele a hangba, én csendre intem, hogy nem ő,
nem az illata, és a kulcs sem az övé, ami a szomszéd ajtót nyitja.
Így vagy úgy vagyunk tehát csonka falkarendben, várjuk az időből
át nem türemlő, őszsárga napsütést, vagy valami határozott
színezését a szürkeárny világnak.
Remélünk itt a szobaszőnyeges, bamba gumimozdulásban.
***
One less again. So, on a fog-gray Sunday afternoon we have to play all the colorful rubber animals and more… spending time while we’re alone.
– – –
Ma bejelentettük a hétvégének, hogy szabi van. Vohhenende, ágyő, cákumpakk, mind a hárman semmit sem fogunk csinálni közösen. Visszatérve egy fél mondat erejéig az előző mondat felére: a pakk (pack) angolul falkát jelent. Mindenkinek kellemes pakkogást a hétvégére, főleg Dórinak, aki szerint a tyúkok pakkognak. Puszi Virágtól.
***
Finally chilling at home. The pack is doing nothing together. From Virág with love.
– – –
***
It is about our daily indoor activity: chasing-slumbering-playing-collapsing, sofa-carpet-waterbowl-beanbag: map of our day.
– – –
***
Szifon and Betti the fellow vagabonddogs think that the Börzsöny was a pretty good place for punching, sniffing, tenting. On Sundays you’d better taking a nap on the apartment sofa, stinking like grilled bacon.
– – –
***
Szifon is digging into the pillows. Desperate hiding and seeking. Today the pink rubber ring is his treasure. After 25 rounds of digging in and digging out he is relaxed enough to watch some ghost movie on the rearranged sofa.
– – –
***
Zsolt visited Grandpa in the countryside. Grandpa is most probably the eldest Hungarian football player, now mentioned in a book released on Saturday. Grandpa falls into sleep listening to classical music but dreaming about the ball. That’s how Zsolt started his poem about the beloved, 95-year-old all-time player.
– – –
Szifon nyalakszik,
szakálla csomókba
fűzve-fonva.
Ahogy sejtettük is,
meglátszik
a napi rendes
halhajsza
bajsza alatt.
***
Last summery weekend at lake Balaton. Szifon smells like fish.
– – –
Itt van ez a remek, zöld bőr fogkefe, lássuk, mire megy Szifon vele. Beveszi, megrágja, ínyére van. Fogára való. Csukott szemmel rágni kutyajó érzés, ez a kefe több, mint megnyugtató.
***
Hey Szifon, how about a divine spinach toothbrush?
– – –
***
Finally managed to get into a dog beauty salon and have that proper Franz Joseph beard we dreamed of… and obviously HE dreamed of as well. Hipster Szifon, welcome.
– – –
***
Virág wrote a silly little poem starting with: the bulb wears a necklace. But the file has disappeared. She could recall only the title.
– – –
***
Workshop of the poets.
Silent audience, listening, forming sentences in mind, noises of making drafts.
Szifon is sniffing around.
Szifon is in.
The door is open, breeze blows the curtain.
Szifon looks at us.
Szifon is out.
– – –
***
Boys are waiting for Virág to come back and tell her story about the Fezen Festival. In the meantime they are listening to dark music in the grey room, coffee is in the making, Szifon is staring at the front door.
– – –
Futunk mi költők, futásunkkal nőni fog a világ vershossza, izmosodni a versláb. Páros rímláb a bal, jobb, és ha elfáradunk, a stafétabot lesz alkalmi szonett-strófánk. Futunk, futunk, futunk. Bírjuk, bírjuk, bírjuk. Pár száz méter körvers adja magát.
Szifon mellettem tiszteletbeli költő. Stafétája póráz, futása négysoros. Ugatni nem hagyjuk.
***
It happened that Szifon took part in an event (Marathon of the Poets) as a road runner poet together with Zsolt.
– – –
A lépcsői csók, a sötétbe szúrt lámpafény, messziről halkan a tengerzaj, valahonnani nevetés. Egy fotó rólunk, keresem a tekinteted, te a gépbe mosolyogsz, és az arcod rám nevet. Ez a hvari éjszaka a leghangosabb, s mi olyan szép halkan vagyunk. Olyan szépek, és Szifon nélkül kicsit kevesebbek.
***
It’s about our mini holiday on the island of Hvar, Croatia without our little black devil. We imagined his shadow on the stone next to ours every time we discovered a new spot.
– – –
A címmel a vers
teljes lesz.
Nagyon mosolyog
Szifon ránk vissza.
Hogy tudjuk
mi hárman,
hogy a vers végén
nem fog majd esni,
hanem szépen
egy új kezdődik,
ami már
az erdőt
rímeli.
***
It’s about our Saturday afternoon in the city park. Szifon is the poem, we are the title in two lines.
– – –
***
New carpet has just been delivered.
– – –
