Szifon rugalmasan alkalmazkodik a helyi szokásokhoz, esetenként túl is teljesíti: végtelenített szieszta.
Lazy
Szifon seamlessly adopts the local habits, sometimes takes it more seriously than he should: maximizing siesta.
Nos, akkor tehát: november közepe, hidegnek kéne lennie, de meleg van lenn, fenn fényerős a nap, futkosozósan homokos a partról kinéző tenger.
Sea-fon
This is one of our fav moments during our Italian trip: finding the untouched sea shore on the west coast.
Sandwich in Siena
Porto San Stefanóban is elcsomagolták már télire a teraszokat, de az idő kegyes volt, a pincérek kedvesek: kiszabadítottak pár széket a plasztik fogságából, lebbent a kék abrosz a sós levegőben, exkluzív kikötői ebéd két főre és nyolc lábra.
Terrace for two – pronto
Although all the terraces were closed down preparing for winter in Porto San Stefano, our waiters were just as kind as the weather, God bless them all: table and chairs were pulled out of the plastic foil, blue table cloth breezed into the salty air above the marina: exclusive lunch for two people and eight legs.
Question
1) Why is there a windmill on/in a lake in Italy (Orbetello) and why do they have Dutch bars?
2. What the heck is wrong with you Zsolt? Why are you jumping all the time?
Orange evenings in Proceno
Induljon a nap semmittevéssel, mondjuk a kávézóban, és tényleg, semmit teszünk a monitor előtt ülve, a konyhában. Egyáltalán nem fűtjük túl a szobát 4 rönk fával, aztán semmit sem teszünk azért, hogy szállásadóink behozzák a három láda fát, merthogy fogyóban a fűtőerő. Milyen jó, hogy megettük az ebédet, mert így Claudio és kedves felesége megkínálhat minket egy kis saját főzésű grappával, aszalt szőlőstül, majd aztán a narancsos-kávés verziót is elfogadjuk, mert ez a nap a semmiségeké. Innen már csak néhány óra estig, hogy békésen, kevés mozdulattal átjussunk a semmittevős napon, amiben persze kellőképpen, egészen kifáradtunk.
Pstew, Pálinka and Prelax in Proceno
Doing nothing needs effort.
Not overheating the room neither moving a finger to get some wood. Not saving the world by sitting in front of the computers for hours neither saving the day with meaningless thoughts.
If you are useless for a whole day, don’t hesitate the accept the owners’ home made grappa, why not accepting another one? Flavored with orange and coffee. Yum.
Still some hours left to get through this challenging day.
Doing nothing is tiring.
Amit Bolognának adtunk, azt visszavettük Rómától: irány az Apple shop, a garancia még él, termék oda, pénz ide és mindenki boldog. Kivéve Szifont, aki engedelmes gyűlölettel tűri az autózást. A maga szintjén pár trükköt bevet:
a) visszaszalad a bejárati ajtóhoz (lásd fotó),
b) ólmosan lelassult, kerülőutas testmozgással kifejezésünkre juttatja, hogy a mai napon az ülésre felugrás egészségügyi okok miatt kivitelezhetetlen,
c) ha már mégis az ülésen, akkor elárvult, szenvedő kutyatekintettel jelzi, hogy sanyarúbb sorsa senkinek nincs egész Viterbo megyében.
Az egész napos zötykölődés miatt csak az indulást tudtuk megörökíteni.
Rome: EUR 110
We took back in Rome what we gave away in Bologna. Let’s head straight to the Apple shop and exchange: device is yours, money is ours, everybody happy. Except Szifon, who obediently hates road trips and shows some tricks on his own level to avoid getting into the car.
Since we were hitting the road all day, we can show only the start of the day.
Négy lába van, négy éve van, két lüke gazdija is van, akik eleve kétszer kettők, vagyis négyek, na, szóval akkor, ki az? SZIFON!
Quattro Szifoni
Four legs, four years, two humans, guess who? It is Szifon, who is turning to 4 today.
Szifon nem érti, hogy miért kell a városvége táblánál befékezni, kipattanni a kocsiból és pózolni. De mi tudjuk, hogy 1100 km-re keletnek van valaki, aki örülni fog. Nem is egy! Pusziljuk Anyukát és Mártikát a Bolsena tó egyik kisvárosából, Martából!
Marta
This blog post goes to our two favorit Martas, 1100 km to the East. Kisses to Mom and Mártika from lake Bolsena: we visited the charming little town of Marta.
Ha este, akkor játék. Ha szökőkút, akkor…
Ball and fountain
Our regular evening walk: next to the one and only local bar there is a playground, dogs are not allowed. (Zsolt is not allowed to go to the bar, however… so let’s make peace. The ball goes to the playground, Zsolt goes to the counter.)
Morning Mist.
Itt vagyunk, mondjuk a pultos nőnek. Mutatjuk leírva, hogy most miről posztolunk itt a blogon, hogy Procenóról megy ki a hír, meg a kép. A nő kap az alkalmon, hogy a szomszéd házi tacskójáról mutasson fotókat. Így hát akkor a kölcsönös hírben az állhatna: most mi mind itt vagyunk!
Here we are
… in the local bar trying to explain to the lovely bartender lady who we are, where we are from.
Ki tudja, hányféleképpen lehet lejutni egy domb tetejéről, mindenesetre a térdet nem kímélő lépcsőzésnél biztosan jobb a repülés. A kutyának persze ezt még tanulnia kell…
Streets of stairs = Streets of Proceno
In Proceno half of the streets are stairs, so we came to the conclusion that the village is a huge open staircase.
A kanyargós út mentén hamar az erdőbe ér az ember, az állat szagolhat nagyokat, a gazdiknak persze nem kell. A völgybe le és onnan fel semmi mással nem kell számolni, csak a húzós szintkülönbségekkel…
Morning walk
Curves up and down, left to right, these are our dizzy mornings in Proceno.
Elbénázott családi körkép a híres Castello di Proceno lábánál. Szifont nem érdekli, Virágon Zsolt sapkája van, Zsolt haja meg olyan, mintha sapka lenne rajta.
Group shot, freeze guys!
At the famous Castello di Proceno. Definitely the wrong shot: Szifon does not care, Virag has Zsolt’s hat, Zsolt’s hair looks like having a hat.
Hogy villan be a semmiből a semmi közepén, hogy otthon maradt a töltő és a kábel? Hogy nem villan be pakoláskor? Irány Bologna Apple, épp útba esik, épp nyitva is van, épp ünnepség van. Épp behajtottunk a lezárt Margaréta térre. Ússzuk meg kerül, bármibe is!
Bologna, EUR 110.
How? In the middle of nowhere out of the blue comes the recognition that the charger and the cable were not in the car. Next city is Bologna, there is an Apple shop, there is opening time, there is a festival. There we are in the middle of the crowd uninvited in the no entry street. Let’s do this, money does not count… (Does it?)
Szifon első homok-labda-futása.
***
We found enough sand in Lignano
Szifon’s first sand-ball-chasing.
Őszintén? Ez már az ősz, szintén.
It is already autumn.
Míg Virág Zsoltnak pózolt, Szifon legyeskedett. Egy-két fotóra rá is keveredett…
Vogue
No art without Szifon.
Zsolt szülinapján a kis család elvitte Szifont a Semmi Extra étterembe. Szifon nagyon jól érezte magát, viszonylag keveset ugatott, csak néha morgott rá egy-egy gyorsabban mozgó emberre. Javarészt azt leste, vajon hol lehet egy kis extra simogatást kiharcolni, ennek alátámasztására a kis családtól kissé távolabb, a folyosó közepén helyezkedett el, hogy biztosan találkozzon az új arcokkal. Amikor mindannyian megkapták a vacsorát, természetesen Szifon is megkapta jutalomcsontját, amit 5-8 percen belül elmajszolt.
A szülinap végén mindenkitől szépen elköszönt, felszállt Virág és Zsolt gazdikkal (humanoidok) a 9-es buszra, majd arról egy 7-esre, és szépen hazautaztak. Szifon akkor már eléggé elfáradt, így Virág ölében kuckózott be, a fejét pedig Zsolt karjára helyezte és talán néha fel is horkantott, de ezt a busz menetzaja miatt nem nagyon lehetett hallani.
Az este végén szokatlanul előresietve jelezte, hogy ő már bizony inkább a babzsákon terülne el, és reggel 6-ig jó lenne, ha nem is zavarnák a humanoidok. Ők természetesen örömest teljesítették is a kérést, csak halkan, szinte magukban kuncogtak egy csöppet…
Nothing special…
Just a little happy birthday. (In a bistro called “Nothing Special”.)
Cheers to Zsolt!
tételpapírok cserélnek kezet, klaviatúra kopácsol, Zsolt kifúj, Szifon szörcsögve be. Vizsga közeleg. Néma hétvégén a fotógép sem exponál. Néma hétvégén a blog retrospektív. 2016. január: Szifon és Zsolt első és második közös képe.
Silent weekend
Since Zsolt is preparing for his last exams, the weekend is silent. On a silent weekend the blog has no voice either. On a silent weekend the blog is retrospective. January of 2016. Szifon and Zsolt first and second mutual photo.
Ha nagynéha az embernek porszívózni támad kedve, mert a lakás úszik vagy porcicákkal telve, és elkezd zúgni a fekete gép, és a gégecső lecsap, na, akkor Szifon is beszáll, nekiáll, plüssállatokat hurcibál, és várja, hogy a porszívócső jól beszívja és messzire kiköpje a játékokat. A küzdelmek során gazdi és kutya jól elfárad, a lakás pormentesítve lesz, a kiemelegítő szívás után jól eső pihenés, netán egy sör, kutyának vízivás dukál.
***
I can not decide whether Zsolt or Szifon loves the vacuum cleaning the most. Zsolt is obsessed with any kind of noises, Szifon is obsessed with any type of balls (which can be a plastic hedgehog as well… still a ball.)
Az első bagettünk.
Our first baguette.
Szifon is the witness.
Bongyor volt, borzos és bűzös, védettnek tűnt a nagy bundával álcázott ropiláb és lúdgégenyak.
Most pattogós paripás a járása, csusszan ki a kezünkből a balzsamos, beretvált hipszterbajusz.
Bőrén érzi az őszt a kistestű, remeg a fehérlő térdcsücsök a kombínón. Bisztrózás kecsápszínű pokrócba bújva, míg nem nő újra bunda. Hotdog hidegen, tessék!
Hotdog is feeling cold
Before & after visiting the dog cosmetics. Thanks to the heavy shower and the dropping temperature, Szifon is rolled up nice & neat in a cosy ketchup-colored blanket. Cold hotdog, here we go.
Manapság, ha a gazdik buliznak, a kutyáknak is egyértelműen ott a helyük. Így volt ez a minap, amikor néhány ember és két eb közreműködésével remek házibuli kerekedett a városban. Folyt a pia, csípett a kaja, a társaság táncra perdült. Szifonnak persze minden összejött, volt puszi és miegymás, igaz, nem sokat ivott és a chilis csirkét sem kóstolta meg. A kissé visszahúzódóbb másik kutyarésztvevő inkább csak nézte a díszes társaságot, aztán, amikor kissé megúnta a hepajt, befeküdt az asztal alá. Nem is akárhogyan!
Szifon, rajtad aztán hetekre visszamenőleg látszik, mit is ettél! Árulkodó szakállgubancodat viszont most nagymosásba tesszük. Így ni!
Nézzük, csak, hát te tiszta vagy, Szifon! Sehol semmi árulkodó jel. Mint újkorodban!
Itt most játszani kell, hát azért raktam le a kanapéra a szürke plüss elefántomat, hogy dobáljad nekem. Zsolt, hallod? Ne kelljen kétszer mondanom! Ha később elefánt nélkül fekszem le a kanapé sarkára, az csakis a TE hibád lesz! Érthető?
Föld alatt, asztal mögött, fal előtt, eső után, mindenek feletti Szifonos szombat a szagos belvárosban.
***
Story of Saturday
Under the ground, behind the table, in front of the wall, after the shower, above all Saturday with Szifon in the smelly downtown.
Ritkaságszámba megy, hogy a fent nevezett szervek mindegyike látható legyen egy koromfekete kutya fotólenyomatán. Így darabokban közöljük. Ráadásként Zsolt mutatóujja is fókuszban. Bizonyos délutánokon épp csak ennyi történik és nem több.
***
The tongue, the ears and the eyes
It is very rare that both 3 are visible on one and only photocopy of a pitch black dog. There are some lame afternoons when nothing else happens.
Eljön az a pillanat, amikor már nem tudjuk eldönteni, mi a jobb: a labdát jól eltúrni a lepedőkkel, takarókkal teli, hűvös kisszobában vagy épp ennek az egésznek a tetején gubbasztani annak tudatában, hogy minden ott van, ahová dugtuk.
Nyolc szívem benned
szorosan lököd.
Fel-lejáró, zárt, szótlanul
pompás vérverő.
Nyolc szíven ütő
kilencedik a tiéd,
bentjéből billennek elő
sűrűn rótt ritmusok.
***
Anniversary
We celebrated our 8th anniversary in the downtown of Budapest. Above the first paragraph of Zsolt’s poem he wrote for this occasion.
Kisses.
Boldog születésnapot Szepuki Marcinak, még sok szenes szalonnát, ciki cukkinit, penetráns pálinkát és polgárpukkasztó photót kíván neki a fura család: Zsírsátán, Szifon és Mákvirág.
***
Have some more green stuff!
Happy birthday to our friend, Marci, who is always acting normal. Wishing you lots of zucchinis with burned bacon!
És azt mondjuk, ott a tenger,
egy rummal koccintunk,
a Madách tér oldalvást
kinyúlik, belefut
a fehéret fodrozó betonhullámokba,
a szürke téglák folynak ide-oda,
halszag lesz és parti szél.
Összenézünk, hogy ez jó itt,
kortyunk erős és édes,
mint egy csobbanás.
A kutya orra kiszagol
valamit,
lehet, csak egy fajtabélit
vagy egy fekete sügért,
talán serpenyőn,
talán hullám alól látszik
ki, talán csak a szemünk
és az orrunk ugyanúgy
esti tengereset játszik.
Azt mondod,
igyunk, és hullámokban
nyelünk, és észrevétlenül
leszünk sósra éhesek.
A forró és vizes nyárban,
két labdaugrás közt elfáradva
sincs megállás, hiszen
azért vannak a jóbarátok,
hogy pihenésképp
velük némi szagot fogjon
a kutyája, lehessen
bandázni a bokrok alján,
frissen kaszált füvek szélén,
vagy épp hemperedni
bizonyos áthevült betonkaréjokon.
A forró és vizes nyár
meg úgyis forró és vizes,
azt minden lógó nyelvű
kutya tudja.
A kálámbó-kőkutyák hátsóját is meg kell szagolni beazonosítás végett.
***
If you want to identify any kind of fellow doggos (even the ones made of stone) you have to smell the butt. Aight?
Ha már összehoztuk
a kék eget,
és a sutyorgó víz is bezöldült,
aminek folyékonysága fergeteges,
és kipróbáltuk, a hasunkig merülés klassz,
szóval akkor úgy döntöttünk,
maradhat vizes a tó és felette mi is nedvesen.
Ezen nevettünk egy jót
a nyírt füvön, dobtunk
a kutyának, és lihegve hozta vissza,
és aztán adtunk vizet neki,
mielőtt a tóba lefetyelt volna, mert,
basszus, csak elfelejtettük
a Napot betenni
a víz alá, és a sok fénytől
a kutyának jó melege
lett.
Az Arnolfini 21. Játék Fesztiválon jártunk Szigetszentmiklóson.
a nyakamba ugrasz, összecsókolsz, dupla páros lábon ugrálsz, letarolod a kanapét ívben, dobbantasz a babzsákról, repülsz az ölembe, én markolnálak de kisiklasz egy újabb futamra, a kanyarban felkapod a sípolóst, de én előkapom a narancssárga amerikaszagú labdát és onnantól minden ugyanúgy lesz, ahogy volt: együtt leszünk.
Addig is… Zsolt vigyáz Rád, Indi meg rám.
***
I tell you what:
you jump on me, kissing my face, destroy the sofa in a crazy run, fly back to my lap, I try to hug you but you are on speed again, grab your toy on your way back but I pull out the American souvenir rubber ball and from that on everything is the same again: we are together.
For the time being, Zsolt is taking care of you just like Indi is taking care of me.
Hattyúdal, Szifonária, felhőképző víztükröző, iránymutató mólóvonalak, hosszútávú tómeder, fenyők között készülő kacaj, minden összefügg az egésszel, és minden a mi mindenünk.
Virágok nőnek a kezemből,
lassan folyó víz vagyok,
őrült lassan iszom az életet,
kint rekedt állatként fordulok
körbe, nézem a kezem,
a szemem kékjét zöld
moha lepi be,
elvakultan keresek
valamit.
Téged.
Magamat.
Kifejlett éjszaka
rohan felénk,
megtesszük, amit lehet,
esszük, amit kivittünk magunkkal,
az erdő egykedvűen figyel,
nem nevet, nem szól.
Madarakat küld ránk hajnalban,
hogy értsük, miért létezünk.
A felkelésünk legyen megnyugtatóan
lassú és megfontolt,
feküdjük ki az összes dallamot,
hagyjuk magunkon
átmenni a hangokat,
vegyük magunkra az időt.
Nem kereslek tovább.
Itt vagy.
Kinyílik a szemem.
Ez a Majális ugyanúgy sikerült, mint a Szilveszter: azt hittük, magunk miatt csináljuk, de nem teljesen: a büdös rohadékok miatt, hogy jó legyen nekik. Is. Azért a pálinka is fogyott…
***
Mayday on the Gellért Hill
It turned out just like our New Year’s Eve: we believed we organized for us, but not: for those little-big smelly bastards, to make them happy. Truth to be told: Pálinka made us happy as well.
Mivel a gazdik a kellemes és könnyű módját választották a délután eltöltésének (némi piával spékelve), mi ketten külön utakra indultunk a Jedermann kocsma teraszán. Persze, a gazdiktól kapott csontot azért jó szívvel fogadtuk, a képeken elvétve felfedezhető csorgó nyál és kuncsorgó nézés viszont nyilvánvaló hamisítvány, illetve merő színjáték csupán.
***
3 beers, 2 vodkas
If owners doing pub crawling, dogs are begging for some treat as well. It is a plus that they can play hide and seek on the backyard of Jedermann Café. I mean, the doggos. (Or humans as well, after 3 beers and 2 vodkas…?)
Városi kutyák és városi gazdik Húsvét elő-, az- és másnapján.
Easterning
City dogs and city humans and city Columbo celebrating Eastern pre and post and in between.
Szifon ezúttal is tarolt a parkban,
nem volt zavarban, sőt,
hősként futott,
nézett nagyerősen,
ugrott és pörgött,
majd peckesen kihúzta magát,
és csak figyelt, meg hallgatott.
Arcunkra költői kedv derül,
lábunkba írói rend kerül,
szaladunk fejet fej mellett tartva,
merülünk sorokat el-elhadarva.
Futó költői hévvel
fut velünk kislány és kutya,
fúló irodalmi léggel
jutunk ugyanoda.
Szép az a futás, de hasznos
lenne inkább egy magasztos
kérés az italpult előtt,
egy sör adna most igazi erőt
nekünk, meg talán egy kávé
a széken ülve, legyen a futás másé.
***
This is the 3rd time that Zsolt took part in the Marathon of the Poets with Szifon the griffon on his side. This friendly running of approx 16 contemporary poets is the forerunner of the major event called Poetry Day when all these proud runners and a lot more will have a 10 min opportunity to read their lines and take part in panel discussions. GO POETS! GO SZIFON!
Ehhez a bejegyzéshez kivételesen nem írtunk szöveget, mert időnk, erőnk elfogyott a hétvégén és azóta pótlóban van. De akaratlanul is segítségünkre sietett egy kedves rajongónk, aki a képekre az alábbi üzenetet küldte. Köszönjük az örökmozgó és mindig fiatalos Mártikának! Íme:
” Szifon az első képen teljesen Ferenc-József .)))))
Az utolsó kép pedig egy hunyor… az a virág neve…
puszik
éppen vissza 22 kilométer sétából .)))))”
***
Due to lack of time and energy we did not manage to write text to complete the photos. But accidentally one of our dear friend lent a helping hand by sending us a message regarding the photos. This must be the body text then, what else? God bless our young, energy bomb Mártika. Here she goes:
“On the first photo Szifon looks exactly like Franz Joseph.)))))
And on the last photo there is a hunyor… that’s the name of that flower….
kisses
on my way back from the 22 km long walking.)))))”
Virág imádja a bálnákat és Szifont, Zsolt imádja a sört és Szifont, Szifon imádja Virágot és Zsoltot. Szépen, hárman, a Bálna mellett a fűben, Jónás sörével – szombati szauna. (Szifon vörös barátnője, a titokzatos Betti pedig Gergőt szereti.)
***
Outside the Whale
Virág loves whales and Szifon, Zsolt loves beers and Szifon, Szifon loves Virág and Zsolt. These 3 enjoying sunshine and Jonah’s beer in the park next to the “Whale”. (Szifon’s ginger girlfriend, the reserved Betti loves Gergő.)
– – –
Csak menni
a vasárnap délutánban,
a még-hideg-van utcáról
az étteremmeleg
hívogató.
Csak betérni
a kényelmesre állított
hangulatba,
csak leülni, hogy
velünk lehet a kutya,
éhesen, szépen,
együtt mosolyogva.
Csak lenni,
semmit sem
jobban remélve,
mindent csak
annak elfogadva,
amit a vasárnap
magában rejt.
Kérdezhetnéd,
mi történt ma,
tegnap, milyen volt
a hétvégénk,
csináltunk-e
valami játszósat,
dobálósat,
kergetőset?
Hát nem.
Nem csináltunk.
Csak dolgoztunk,
munkáztunk,
elfáradtunk,
a nagy otthonlevéstől
jól kinyúltunk.
Ne is kérdezd!
***
The lame weekend
You may ask:
“What have you done today,
yesterday,
the whole weekend,
any throwing,
chasing?”
Well. Nope.
You may not even ask.
– – –
Míg Szifonunkat nyírják, vágják,
mi adunk az élvezeteknek,
Balatonról hozatott nedűvel,
Skóciából származó párlattal,
Szerencsen vásárolt szőlő levével
ütjük el az időt.
Kedvenc háziasszonyunk
kétfogásos ebédet szolgál fel,
az ablakból jó szelek fújnak.
Mire Szifon elkészül,
mi jócskán kikészülőben…
Köszönjük a szíveslátást,
hamarosan ugyanúgy, ugyanott!
Egészségünkre.
***
Cosmetics
While doggy is getting beautiful in the nearby cosmetics, humans are getting distorted in Margaret’s kitchen thanks to the fragmented grapes and malts, not to mention the 77 spices vaporizing through the window out to the staircase. Soul food. Hops and glory. Amen.
– – –
… és a fene nagy humán horkolástól kis álom sem jött a szemére, ezért
dühös dunyhájával kihullámzott a kanapéra, hogy ott
omlós puha tésztába burkolja magát nesztelen, de
nem számolt embere kutyájával, annak
turcsi orrával, szűk légfolyosójával, következésképp
saját, leányálom nélküli éber éjszakájával.
***
Apnea
When boys hike in the woods, they set up their tents farthest from Zsolt’s, because he snores on a level no one can’t stand. Not even the woods. Not even Virág. She has no choice but moving to the sofa to get some sleep, but guess who’s there…
Kitekert nyakú
télbe költött,
friss tavasz.
Szusszanó
rügyeid
kézzelfoghatóvá
nőnek.
Kilehelt csókjaid
a szél befogja,
a napfényt
homlokomra tartod,
felmelegítő
mozdulataiddal, dobásra
emelt ujjaid között
virágba nyíló hajlatok.
Kitelelt arccal, fesztelen
tavaszú mosolyod,
kinyíló számba fújó
szerelmed,
szorgos rügyeid
rajtam borulnak
virágba.
Még februárként
vagy március,
hallom, hogy suhognak
benned a szárnyak,
látom, a szemedből
szemek kívánnak
jönni, tekintetek
tanyáznak.
Kifutó csókjaid
a szél beszívja,
virág ajkaidra
szikkad a hajnali
köd, összehajtott
ujjaid közé
fényfátyol köszön.
Robbanásra készen,
tekeredő pózban,
csókolni kész szádat
csókomra veszem.
***
Spring Sprint
This is our very first spring walk. Sunshine, we are happy to see you.
– – –
A beteg férfi szerint a zöld Haribo maci csillapítja a fejfájást, a csokikrémes kekszek nyugtatják a gyomrot, a fűszeres rum kiváló esti izzasztó, a cserepes bazsalikom pedig az élet sója.
Szifon szerint a kutyanyál fertőtleníti az emberi orrot, a gumifánk repetitív dobása kiválóan oldja a sajgó izületi feszültséget.
Szerintem ilyen cirkuszi körülmények között kulcsfontosságú egy barátnő (NSZ) és egy anyuka (Márti) részletes telefonos útmutatója a húslevesfőzés mibenlétéről.
Egi.
***
Man with a flu… Shall I continue?
He thinks the green Haribo bears ease the pain in the head, the sandwich biscuits chill the aching stomach, the spicy rum is perfect for making him sweat and the pot of basil is the cherry on top.
Szifon thinks the dog drool disinfects the human nose and the repetitive throwing of the rubber doughnut reduces the pain in the joints and muscles.
I myself think that under these insane circumstances the key is to have a girlfriend (Nsz) and a Mom (Márti) parallel on the phone giving instructions on how to cook a proper broth. Cheers.
– – –
Egy csöndes szóra
megáll a világ.
Óvatos lélegzetből
illó parfüm,
szoros szemhéjak
mögött lassuló színek.
Minden elmozdulhat,
mégse rezdül.
Vasárnapi hamburgerezés a Semmi Extra és egy kis kertben. Három-négy játszma az új, vászon-óstáblán. Fények az ablakból, vörösesbarna asztal. Szifon szokás szerint nem látszik a képen. Kellemes délutáni döntetlen.
Szepónak szeretettel.
***
Backgammon
Sunday hamburger at “Nothing Special”. Three-four games running on our new canvas backgammon sheet designed and painted by Zsolt. Lights from the window panels, mahogany tables. Szifon is invisible – as usual. Cool afternoon, nothing special…
This post is dedicated to Szepó.
Kihúzza magát, a fénybe tekint, egy kiemelés, egy villanás.
***
Straight back. Toward the light. Flashing moment. Done. Off you go chasing balls.
Mereven az időt,
kiállítani levegőt,
szökkenni szüntelen.
Futni felfűtve,
hóban szédülni,
törni-fáradni.
Fordulni vissza-vissza,
új körbe érni,
széllengve nyúlni.
Teperni le
a lökhajtás időt.
Futni állva.
***
SNOWFROZEN
… and then turning back, another circling race, sniffing-finding-digging.
Running still.
– – –
Fentről messziről vagy lentről közelről: mindegy.
Hangyák a hóban.
***
Viewpoints
Far from above or close in front: whatever.
Ants in the snow.
– – –
– részlet –
Vagyunk a kanapéra
beszabva,
ez a karácsony
a csendé, a halkság
műve, a rövid
ajándékoké,
a szekrény mögé
tett fénysoré
a fekete falon,
ami hátulról
világítja meg a fát.
A kanapé, mint a világ.
A kutya, mint mi feketében.
Mi, mint a karácsony,
összetömörödve.
Egy napba
sűrített végtelen,
két arcra jutó,
jól eső, semmitevő,
pislogó félmosoly
vagyunk.
A kutya ránk se néz.
Tudja. Horkantása
zenének tűnik
a csendben.
***
This is Zsolt’s poem about our peaceful and simple Xmas Eve.
Only Szifon’s snoring breaks up the silence.
– – –
És akkor a fenyőfa alá kukkantva érdekes szagokra lett figyelmes.
És akkor a szagok szőrén-szálán beleivódtak.
És a matériával összekenődött, ami csak tudott.
És akkor már mindegy volt.
A gazdikkal nem lehetett mit kezdeni.
A gazdik sipítoztak.
A gazdik jajjgattak.
A gazdik havat ragadtak, kenték-fenték a bajszot, súrolták a szakállat.
És akkor már tényleg mindegy volt, nekik is.
Hosszú percekig tartott a hazaút.
És aztán jött a kétszeresen bő vizes kádfürdő.
A szagminta jónak tűnt.
Csak ne nyalakodjunk, jó!
Csak legyen távolságtartás!
De hülye vagy, Szifon!
És hogy mi jött ezután?
Ilyen pillanat ritkán adódik az ember életében.
Vagyis: mindenképpen kellett róla egy poszt.
Ez a poszt.
—————
I was analyzing interesting scents under the pine tree outside, that brown mass stuck in my mustache, so I was trying hard to lick it, when my humans became upset, urged me home and put me under the shower twice.
Ugye, emlékszünk Ace Ventura híres felkiáltására: De én a nyomkereső vagyok, nem a Batman! Ace Szifon Ventura rendkívül komolyan veszi a hóban nyomozás szezonális tevékenységét és olyan boldogsággal tölti el őt, mint minket a 24 fokra fűtött lakás gondolata.
—-
We do remember the famous Ace Ventura sentence, don’t we: But I’m a pet detective, not Batman!* Well, Ace Szifon Ventura takes his seasonal snowy investigation pretty seriously. It makes him just as happy as the thought of the warm apartment does us.
*In the original movie it sounds like: I just can’t do it captain I DON’T HAVE THE POWERRR!!!
Karácsonyi pulóverelőzetesünket látják. Az igaz, hogy a kosztümből vajmi keveset látni, de Szifon láthatóan élvezte a pózolást… Nagyon is…
***
This is our Xmas Sweater Teaser! Can you see our ugly festive pullovers? No? Us neither. At least Szifon is visible and enjoyed the shooting a lot. Happy Santa!
Mi történik, ha Szifon vendégségbe megy?
2 kupica után Zsolt azt mondja: Szifon ugyulubugyulu és jól megszorongatja, szempillán fújja pálinkás lehetelével és megint megszorongatja. (Vajon Szifon szeret vendégeskedni?)
Ui: Bolog szülinapot Dórinknak!
***
What happens if Szifon is invited to visit? After two shots Zsolt starts babbling my-good-boooy, my-good-boooy, hugging him tightly, blowing his eyelashes so he can feel his pálinka breath and hugging him again. (I’m wondering whether Szifon likes visiting…)
PS: Happy Birthday to our Dorah!
Nem volt az mindig úgy, hogy Zsolt volt a kutya Istene.
Elsőként lepergett a nőgazdihoz árnyékként ragaszkodó kutya gyors gyerekkora, utána azonban jogerőre emelkedtek a pénteki kutyamunkanapok. Attól kezdve ők ketten, férfi és kutyája, együtt buszoznak/robognak/tekernek a közeli munkahelyre, piros lámpánál türelmesen várakoznak, henteshez ebédért szaladnak, parkban illatokat kergetnek. Nem is beszélve a közös, nomád túrákról a Börzsönybe: 2 férfi, 2 kutya létszámban, és valljuk be, a vidéki csajos hétvégék sem az én javamra fordították széllelbélelt kutyám ragaszkodását.
Tehát logikusan következik, hogy a két napos betegszabadságot taktikailag fel kell használni a megremegett királynői korona rögzítésére. Vagyis jár a békön mindenkinek, röpül az összes létező labda, új plüsspatkányok bújnak ki a titkos szekrényből, gyakoriak a szeretetrohamokkal tarkított séták és a sutyorgás a fülbe.
Zsolt biztosan megérti majd…
***
Crown
Virág was on sick leave and tried really hard to win Szifon’s heart back and restore her former queen alpha status in the pack.
***
Cruel weather, lazy Sunday.
Humans attending cat exhibition.
Bah!
Elmesélem Szifonnak,
hogy mi hárman mennyire
szeretjük egymást,
hogy én mennyire őt,
hogy Virág mennyire
minket, hogy Szifon mennyire,
hogy mennyire mind
egymást, és oda-vissza.
A legjobb
az egészben, persze,
hogy nem
kell választani:
szerethetjük egy időben
egyszerre mindhármunkat
ugyanúgy akár!
***
Szifon was three years old yesterday (10th of Nov). The text above is about how much Zsolt loves Szifon, how much Virag loves both of them and vice versa – it is too much love but that’s fine. Doesn’t matter, who loves who, we can distribute.
Ha Szifont
kérdezitek
száz kedvenc
szaváról,
két labdázás között,
kanapén nyújtózós,
félalvó pózos
percekben kell
megkeresnetek,
és a kérdést
feltennetek.
Szifon ugyanis
két alvás között
minden esetben
labdaűző üzemmódban
áll, ez lenne talán
a tanult szakmája is,
mármint hogy:
labdafutó kisiparos,
ugyebár,
s hozzá a tudást,
a futást, autodidakta
önfejlesztéssel sajátította el.
A fönti eszmefutás
során már több fontos
kifejezés elhangzott,
szóval akkor, Szifon,
száz szó, száz jó,
emberi vagy kutyai,
elvont vagy direkt
ráutaló, hangulatos
hangutánzó, körülíró
és a többi… Foglaljuk össze!
Először is a labdás
szavak! Merthogy
minden, ami apportra
alkalmas vagy otthon
párnákba ásható,
labdának mondható.
Így labda a plüss egér és
a patkány plüssből,
a zöld gumi fánk,
gumi ülő kutya,
minden gumi rágóka,
a sípolós lábú görény,
és hát a tipikus labdalabdák
oldalvariánsai:
a tenisz, a világítós-rágós,
aminek gumitüskéi
jót tesznek a fogaknak,
és felporszívózhatók
vagy lenyelhetők,
a színes és változatos,
az amorf és a gömbölyű
változatok.
Kint mindent visz
a kedvenc
piros, háromkaréjos
gumilabda, de ott
a világító bármilyen,
a másoktól elcsent,
sokkal jobb labda,
a tömör és nehéz,
de szájból
kieső, szóval
csak odaszaladásig jó.
Ezek voltak a labdák,
Szifon. Szifon! Szifon!
Bealudt ez a jószág.
Értem én,
két labdázás között
ugyan hagyjuk már
azokat a labdalabdákat!
***
This is the hundredth post we shared on this page. For this anniversary we collected Szifon’s favorite hundred words, what else than B-A-L-L. Yes. If this is not a ball-ball, still a ball. If you can throw a plush rat, a green rubber doughnut, a beeping legged fox then it is a ball. That’s the first and last law of Szifon.
Szürke idő,
szűrt a kék,
zárószínek,
sávos eső.
Süllyedő ég,
lassuló szó,
forgoló szelek,
minden megbújó.
Egyre csak
keresem
az egyet,
a szita köd
ritmusát,
de csak
ütemtelen,
foszladó
felhőkre
hallok,
az égre
súrolt
finom karcok
hangjait
vélem
elalvó
lélegzetednek.
azt kapta ajándékba, és még
egy zsáknyi szendvicset,
barna kotyogást rezsón,
esti teát hűlő ég alatt,
csapolt sört Kacifántos teraszon,
kompot átkelésre,
Duna-partot sétára,
farönköket aprításra,
kucorodást kanapéra,
bárányszagú griffonbajszot
közel, jó közel az orrhoz,
és Szigetmonostorhoz.
***
We celebrated Zsolt’s birthday this weekend with a 3-day-trip to the countryside. We found a cosy cottage on the river bank (Duna). Ferry, sunshine, autumn leaves, hot coffee, cold night, walk, morning mist, sunset, draft beer and of course neon ball for Szifon, whose beard and mustache are slightly stinky by now.
– – –
Szifon szagot fogott,
lépcsőn lábat szedett,
brüsszeli, nagybajszú lányt
szaván fogott.
Csóváltak és nyomoztak,
pimpós szilvába haraptak,
sasszéztak és csaholtak,
a gyümölcs csak erjedt ezalatt.
Hajnalban aztán
taccsolt a mámoros eb,
a túlzott fogyasztás ára:
gondolni sem mer már
a szilvapálinkára.
***
This one is a hypothetical theory of why Szifon threw up early in the morning. We imagine him catching the smell of a sexy lady Brussels Griffon with a mustache, rushing down on the stairs, wandering around the neighborhood side by side, picking up fermented plums and getting wasted. Hangover guaranteed.
Kora ősz,
ökörnyál,
tóparti
delelő,
lassuló
forróság,
sörterasz,
lángossütő…
Ez is eljött, az is elmúlt. Újra együtt, újra mi és a kutya, hárman a fűben, süt a nap.
***
As the dream couple Minogue-Donovan once wisely said: we’re back to-geee-ther.
Szia, nem láttad véletlen a gazdijaimat?
***
Howdy, haven’t you seen my humans around?
Míg a srácok nyaralni vannak, én itt a naplementei fák alatt jól ellabdázgatok… Puszi!
***
While my humans are having fun on the blue sea shore, I’m playing with my ball on MY green territory. All good.
