Nyolc szívem benned
szorosan lököd.
Fel-lejáró, zárt, szótlanul
pompás vérverő.
Nyolc szíven ütő
kilencedik a tiéd,
bentjéből billennek elő
sűrűn rótt ritmusok.
***
Anniversary
We celebrated our 8th anniversary in the downtown of Budapest. Above the first paragraph of Zsolt’s poem he wrote for this occasion.
Kisses.
Boldog születésnapot Szepuki Marcinak, még sok szenes szalonnát, ciki cukkinit, penetráns pálinkát és polgárpukkasztó photót kíván neki a fura család: Zsírsátán, Szifon és Mákvirág.
***
Have some more green stuff!
Happy birthday to our friend, Marci, who is always acting normal. Wishing you lots of zucchinis with burned bacon!
És azt mondjuk, ott a tenger,
egy rummal koccintunk,
a Madách tér oldalvást
kinyúlik, belefut
a fehéret fodrozó betonhullámokba,
a szürke téglák folynak ide-oda,
halszag lesz és parti szél.
Összenézünk, hogy ez jó itt,
kortyunk erős és édes,
mint egy csobbanás.
A kutya orra kiszagol
valamit,
lehet, csak egy fajtabélit
vagy egy fekete sügért,
talán serpenyőn,
talán hullám alól látszik
ki, talán csak a szemünk
és az orrunk ugyanúgy
esti tengereset játszik.
Azt mondod,
igyunk, és hullámokban
nyelünk, és észrevétlenül
leszünk sósra éhesek.
A forró és vizes nyárban,
két labdaugrás közt elfáradva
sincs megállás, hiszen
azért vannak a jóbarátok,
hogy pihenésképp
velük némi szagot fogjon
a kutyája, lehessen
bandázni a bokrok alján,
frissen kaszált füvek szélén,
vagy épp hemperedni
bizonyos áthevült betonkaréjokon.
A forró és vizes nyár
meg úgyis forró és vizes,
azt minden lógó nyelvű
kutya tudja.
A kálámbó-kőkutyák hátsóját is meg kell szagolni beazonosítás végett.
***
If you want to identify any kind of fellow doggos (even the ones made of stone) you have to smell the butt. Aight?
Ha már összehoztuk
a kék eget,
és a sutyorgó víz is bezöldült,
aminek folyékonysága fergeteges,
és kipróbáltuk, a hasunkig merülés klassz,
szóval akkor úgy döntöttünk,
maradhat vizes a tó és felette mi is nedvesen.
Ezen nevettünk egy jót
a nyírt füvön, dobtunk
a kutyának, és lihegve hozta vissza,
és aztán adtunk vizet neki,
mielőtt a tóba lefetyelt volna, mert,
basszus, csak elfelejtettük
a Napot betenni
a víz alá, és a sok fénytől
a kutyának jó melege
lett.
Az Arnolfini 21. Játék Fesztiválon jártunk Szigetszentmiklóson.
a nyakamba ugrasz, összecsókolsz, dupla páros lábon ugrálsz, letarolod a kanapét ívben, dobbantasz a babzsákról, repülsz az ölembe, én markolnálak de kisiklasz egy újabb futamra, a kanyarban felkapod a sípolóst, de én előkapom a narancssárga amerikaszagú labdát és onnantól minden ugyanúgy lesz, ahogy volt: együtt leszünk.
Addig is… Zsolt vigyáz Rád, Indi meg rám.
***
I tell you what:
you jump on me, kissing my face, destroy the sofa in a crazy run, fly back to my lap, I try to hug you but you are on speed again, grab your toy on your way back but I pull out the American souvenir rubber ball and from that on everything is the same again: we are together.
For the time being, Zsolt is taking care of you just like Indi is taking care of me.
Hattyúdal, Szifonária, felhőképző víztükröző, iránymutató mólóvonalak, hosszútávú tómeder, fenyők között készülő kacaj, minden összefügg az egésszel, és minden a mi mindenünk.
Virágok nőnek a kezemből,
lassan folyó víz vagyok,
őrült lassan iszom az életet,
kint rekedt állatként fordulok
körbe, nézem a kezem,
a szemem kékjét zöld
moha lepi be,
elvakultan keresek
valamit.
Téged.
Magamat.
Kifejlett éjszaka
rohan felénk,
megtesszük, amit lehet,
esszük, amit kivittünk magunkkal,
az erdő egykedvűen figyel,
nem nevet, nem szól.
Madarakat küld ránk hajnalban,
hogy értsük, miért létezünk.
A felkelésünk legyen megnyugtatóan
lassú és megfontolt,
feküdjük ki az összes dallamot,
hagyjuk magunkon
átmenni a hangokat,
vegyük magunkra az időt.
Nem kereslek tovább.
Itt vagy.
Kinyílik a szemem.
Ez a Majális ugyanúgy sikerült, mint a Szilveszter: azt hittük, magunk miatt csináljuk, de nem teljesen: a büdös rohadékok miatt, hogy jó legyen nekik. Is. Azért a pálinka is fogyott…
***
Mayday on the Gellért Hill
It turned out just like our New Year’s Eve: we believed we organized for us, but not: for those little-big smelly bastards, to make them happy. Truth to be told: Pálinka made us happy as well.
Mivel a gazdik a kellemes és könnyű módját választották a délután eltöltésének (némi piával spékelve), mi ketten külön utakra indultunk a Jedermann kocsma teraszán. Persze, a gazdiktól kapott csontot azért jó szívvel fogadtuk, a képeken elvétve felfedezhető csorgó nyál és kuncsorgó nézés viszont nyilvánvaló hamisítvány, illetve merő színjáték csupán.
***
3 beers, 2 vodkas
If owners doing pub crawling, dogs are begging for some treat as well. It is a plus that they can play hide and seek on the backyard of Jedermann Café. I mean, the doggos. (Or humans as well, after 3 beers and 2 vodkas…?)
Városi kutyák és városi gazdik Húsvét elő-, az- és másnapján.
Easterning
City dogs and city humans and city Columbo celebrating Eastern pre and post and in between.
Szifon ezúttal is tarolt a parkban,
nem volt zavarban, sőt,
hősként futott,
nézett nagyerősen,
ugrott és pörgött,
majd peckesen kihúzta magát,
és csak figyelt, meg hallgatott.
Arcunkra költői kedv derül,
lábunkba írói rend kerül,
szaladunk fejet fej mellett tartva,
merülünk sorokat el-elhadarva.
Futó költői hévvel
fut velünk kislány és kutya,
fúló irodalmi léggel
jutunk ugyanoda.
Szép az a futás, de hasznos
lenne inkább egy magasztos
kérés az italpult előtt,
egy sör adna most igazi erőt
nekünk, meg talán egy kávé
a széken ülve, legyen a futás másé.
***
This is the 3rd time that Zsolt took part in the Marathon of the Poets with Szifon the griffon on his side. This friendly running of approx 16 contemporary poets is the forerunner of the major event called Poetry Day when all these proud runners and a lot more will have a 10 min opportunity to read their lines and take part in panel discussions. GO POETS! GO SZIFON!
Ehhez a bejegyzéshez kivételesen nem írtunk szöveget, mert időnk, erőnk elfogyott a hétvégén és azóta pótlóban van. De akaratlanul is segítségünkre sietett egy kedves rajongónk, aki a képekre az alábbi üzenetet küldte. Köszönjük az örökmozgó és mindig fiatalos Mártikának! Íme:
” Szifon az első képen teljesen Ferenc-József .)))))
Az utolsó kép pedig egy hunyor… az a virág neve…
puszik
éppen vissza 22 kilométer sétából .)))))”
***
Due to lack of time and energy we did not manage to write text to complete the photos. But accidentally one of our dear friend lent a helping hand by sending us a message regarding the photos. This must be the body text then, what else? God bless our young, energy bomb Mártika. Here she goes:
“On the first photo Szifon looks exactly like Franz Joseph.)))))
And on the last photo there is a hunyor… that’s the name of that flower….
kisses
on my way back from the 22 km long walking.)))))”
Virág imádja a bálnákat és Szifont, Zsolt imádja a sört és Szifont, Szifon imádja Virágot és Zsoltot. Szépen, hárman, a Bálna mellett a fűben, Jónás sörével – szombati szauna. (Szifon vörös barátnője, a titokzatos Betti pedig Gergőt szereti.)
***
Outside the Whale
Virág loves whales and Szifon, Zsolt loves beers and Szifon, Szifon loves Virág and Zsolt. These 3 enjoying sunshine and Jonah’s beer in the park next to the “Whale”. (Szifon’s ginger girlfriend, the reserved Betti loves Gergő.)
– – –
Csak menni
a vasárnap délutánban,
a még-hideg-van utcáról
az étteremmeleg
hívogató.
Csak betérni
a kényelmesre állított
hangulatba,
csak leülni, hogy
velünk lehet a kutya,
éhesen, szépen,
együtt mosolyogva.
Csak lenni,
semmit sem
jobban remélve,
mindent csak
annak elfogadva,
amit a vasárnap
magában rejt.
Kérdezhetnéd,
mi történt ma,
tegnap, milyen volt
a hétvégénk,
csináltunk-e
valami játszósat,
dobálósat,
kergetőset?
Hát nem.
Nem csináltunk.
Csak dolgoztunk,
munkáztunk,
elfáradtunk,
a nagy otthonlevéstől
jól kinyúltunk.
Ne is kérdezd!
***
The lame weekend
You may ask:
“What have you done today,
yesterday,
the whole weekend,
any throwing,
chasing?”
Well. Nope.
You may not even ask.
– – –
Míg Szifonunkat nyírják, vágják,
mi adunk az élvezeteknek,
Balatonról hozatott nedűvel,
Skóciából származó párlattal,
Szerencsen vásárolt szőlő levével
ütjük el az időt.
Kedvenc háziasszonyunk
kétfogásos ebédet szolgál fel,
az ablakból jó szelek fújnak.
Mire Szifon elkészül,
mi jócskán kikészülőben…
Köszönjük a szíveslátást,
hamarosan ugyanúgy, ugyanott!
Egészségünkre.
***
Cosmetics
While doggy is getting beautiful in the nearby cosmetics, humans are getting distorted in Margaret’s kitchen thanks to the fragmented grapes and malts, not to mention the 77 spices vaporizing through the window out to the staircase. Soul food. Hops and glory. Amen.
– – –
… és a fene nagy humán horkolástól kis álom sem jött a szemére, ezért
dühös dunyhájával kihullámzott a kanapéra, hogy ott
omlós puha tésztába burkolja magát nesztelen, de
nem számolt embere kutyájával, annak
turcsi orrával, szűk légfolyosójával, következésképp
saját, leányálom nélküli éber éjszakájával.
***
Apnea
When boys hike in the woods, they set up their tents farthest from Zsolt’s, because he snores on a level no one can’t stand. Not even the woods. Not even Virág. She has no choice but moving to the sofa to get some sleep, but guess who’s there…
Kitekert nyakú
télbe költött,
friss tavasz.
Szusszanó
rügyeid
kézzelfoghatóvá
nőnek.
Kilehelt csókjaid
a szél befogja,
a napfényt
homlokomra tartod,
felmelegítő
mozdulataiddal, dobásra
emelt ujjaid között
virágba nyíló hajlatok.
Kitelelt arccal, fesztelen
tavaszú mosolyod,
kinyíló számba fújó
szerelmed,
szorgos rügyeid
rajtam borulnak
virágba.
Még februárként
vagy március,
hallom, hogy suhognak
benned a szárnyak,
látom, a szemedből
szemek kívánnak
jönni, tekintetek
tanyáznak.
Kifutó csókjaid
a szél beszívja,
virág ajkaidra
szikkad a hajnali
köd, összehajtott
ujjaid közé
fényfátyol köszön.
Robbanásra készen,
tekeredő pózban,
csókolni kész szádat
csókomra veszem.
***
Spring Sprint
This is our very first spring walk. Sunshine, we are happy to see you.
– – –
A beteg férfi szerint a zöld Haribo maci csillapítja a fejfájást, a csokikrémes kekszek nyugtatják a gyomrot, a fűszeres rum kiváló esti izzasztó, a cserepes bazsalikom pedig az élet sója.
Szifon szerint a kutyanyál fertőtleníti az emberi orrot, a gumifánk repetitív dobása kiválóan oldja a sajgó izületi feszültséget.
Szerintem ilyen cirkuszi körülmények között kulcsfontosságú egy barátnő (NSZ) és egy anyuka (Márti) részletes telefonos útmutatója a húslevesfőzés mibenlétéről.
Egi.
***
Man with a flu… Shall I continue?
He thinks the green Haribo bears ease the pain in the head, the sandwich biscuits chill the aching stomach, the spicy rum is perfect for making him sweat and the pot of basil is the cherry on top.
Szifon thinks the dog drool disinfects the human nose and the repetitive throwing of the rubber doughnut reduces the pain in the joints and muscles.
I myself think that under these insane circumstances the key is to have a girlfriend (Nsz) and a Mom (Márti) parallel on the phone giving instructions on how to cook a proper broth. Cheers.
– – –
Egy csöndes szóra
megáll a világ.
Óvatos lélegzetből
illó parfüm,
szoros szemhéjak
mögött lassuló színek.
Minden elmozdulhat,
mégse rezdül.
Vasárnapi hamburgerezés a Semmi Extra és egy kis kertben. Három-négy játszma az új, vászon-óstáblán. Fények az ablakból, vörösesbarna asztal. Szifon szokás szerint nem látszik a képen. Kellemes délutáni döntetlen.
Szepónak szeretettel.
***
Backgammon
Sunday hamburger at “Nothing Special”. Three-four games running on our new canvas backgammon sheet designed and painted by Zsolt. Lights from the window panels, mahogany tables. Szifon is invisible – as usual. Cool afternoon, nothing special…
This post is dedicated to Szepó.
Kihúzza magát, a fénybe tekint, egy kiemelés, egy villanás.
***
Straight back. Toward the light. Flashing moment. Done. Off you go chasing balls.
Mereven az időt,
kiállítani levegőt,
szökkenni szüntelen.
Futni felfűtve,
hóban szédülni,
törni-fáradni.
Fordulni vissza-vissza,
új körbe érni,
széllengve nyúlni.
Teperni le
a lökhajtás időt.
Futni állva.
***
SNOWFROZEN
… and then turning back, another circling race, sniffing-finding-digging.
Running still.
– – –
Fentről messziről vagy lentről közelről: mindegy.
Hangyák a hóban.
***
Viewpoints
Far from above or close in front: whatever.
Ants in the snow.
– – –
– részlet –
Vagyunk a kanapéra
beszabva,
ez a karácsony
a csendé, a halkság
műve, a rövid
ajándékoké,
a szekrény mögé
tett fénysoré
a fekete falon,
ami hátulról
világítja meg a fát.
A kanapé, mint a világ.
A kutya, mint mi feketében.
Mi, mint a karácsony,
összetömörödve.
Egy napba
sűrített végtelen,
két arcra jutó,
jól eső, semmitevő,
pislogó félmosoly
vagyunk.
A kutya ránk se néz.
Tudja. Horkantása
zenének tűnik
a csendben.
***
This is Zsolt’s poem about our peaceful and simple Xmas Eve.
Only Szifon’s snoring breaks up the silence.
– – –
És akkor a fenyőfa alá kukkantva érdekes szagokra lett figyelmes.
És akkor a szagok szőrén-szálán beleivódtak.
És a matériával összekenődött, ami csak tudott.
És akkor már mindegy volt.
A gazdikkal nem lehetett mit kezdeni.
A gazdik sipítoztak.
A gazdik jajjgattak.
A gazdik havat ragadtak, kenték-fenték a bajszot, súrolták a szakállat.
És akkor már tényleg mindegy volt, nekik is.
Hosszú percekig tartott a hazaút.
És aztán jött a kétszeresen bő vizes kádfürdő.
A szagminta jónak tűnt.
Csak ne nyalakodjunk, jó!
Csak legyen távolságtartás!
De hülye vagy, Szifon!
És hogy mi jött ezután?
Ilyen pillanat ritkán adódik az ember életében.
Vagyis: mindenképpen kellett róla egy poszt.
Ez a poszt.
—————
I was analyzing interesting scents under the pine tree outside, that brown mass stuck in my mustache, so I was trying hard to lick it, when my humans became upset, urged me home and put me under the shower twice.
Ugye, emlékszünk Ace Ventura híres felkiáltására: De én a nyomkereső vagyok, nem a Batman! Ace Szifon Ventura rendkívül komolyan veszi a hóban nyomozás szezonális tevékenységét és olyan boldogsággal tölti el őt, mint minket a 24 fokra fűtött lakás gondolata.
—-
We do remember the famous Ace Ventura sentence, don’t we: But I’m a pet detective, not Batman!* Well, Ace Szifon Ventura takes his seasonal snowy investigation pretty seriously. It makes him just as happy as the thought of the warm apartment does us.
*In the original movie it sounds like: I just can’t do it captain I DON’T HAVE THE POWERRR!!!
Karácsonyi pulóverelőzetesünket látják. Az igaz, hogy a kosztümből vajmi keveset látni, de Szifon láthatóan élvezte a pózolást… Nagyon is…
***
This is our Xmas Sweater Teaser! Can you see our ugly festive pullovers? No? Us neither. At least Szifon is visible and enjoyed the shooting a lot. Happy Santa!
Mi történik, ha Szifon vendégségbe megy?
2 kupica után Zsolt azt mondja: Szifon ugyulubugyulu és jól megszorongatja, szempillán fújja pálinkás lehetelével és megint megszorongatja. (Vajon Szifon szeret vendégeskedni?)
Ui: Bolog szülinapot Dórinknak!
***
What happens if Szifon is invited to visit? After two shots Zsolt starts babbling my-good-boooy, my-good-boooy, hugging him tightly, blowing his eyelashes so he can feel his pálinka breath and hugging him again. (I’m wondering whether Szifon likes visiting…)
PS: Happy Birthday to our Dorah!
Nem volt az mindig úgy, hogy Zsolt volt a kutya Istene.
Elsőként lepergett a nőgazdihoz árnyékként ragaszkodó kutya gyors gyerekkora, utána azonban jogerőre emelkedtek a pénteki kutyamunkanapok. Attól kezdve ők ketten, férfi és kutyája, együtt buszoznak/robognak/tekernek a közeli munkahelyre, piros lámpánál türelmesen várakoznak, henteshez ebédért szaladnak, parkban illatokat kergetnek. Nem is beszélve a közös, nomád túrákról a Börzsönybe: 2 férfi, 2 kutya létszámban, és valljuk be, a vidéki csajos hétvégék sem az én javamra fordították széllelbélelt kutyám ragaszkodását.
Tehát logikusan következik, hogy a két napos betegszabadságot taktikailag fel kell használni a megremegett királynői korona rögzítésére. Vagyis jár a békön mindenkinek, röpül az összes létező labda, új plüsspatkányok bújnak ki a titkos szekrényből, gyakoriak a szeretetrohamokkal tarkított séták és a sutyorgás a fülbe.
Zsolt biztosan megérti majd…
***
Crown
Virág was on sick leave and tried really hard to win Szifon’s heart back and restore her former queen alpha status in the pack.
***
Cruel weather, lazy Sunday.
Humans attending cat exhibition.
Bah!
Elmesélem Szifonnak,
hogy mi hárman mennyire
szeretjük egymást,
hogy én mennyire őt,
hogy Virág mennyire
minket, hogy Szifon mennyire,
hogy mennyire mind
egymást, és oda-vissza.
A legjobb
az egészben, persze,
hogy nem
kell választani:
szerethetjük egy időben
egyszerre mindhármunkat
ugyanúgy akár!
***
Szifon was three years old yesterday (10th of Nov). The text above is about how much Zsolt loves Szifon, how much Virag loves both of them and vice versa – it is too much love but that’s fine. Doesn’t matter, who loves who, we can distribute.
Ha Szifont
kérdezitek
száz kedvenc
szaváról,
két labdázás között,
kanapén nyújtózós,
félalvó pózos
percekben kell
megkeresnetek,
és a kérdést
feltennetek.
Szifon ugyanis
két alvás között
minden esetben
labdaűző üzemmódban
áll, ez lenne talán
a tanult szakmája is,
mármint hogy:
labdafutó kisiparos,
ugyebár,
s hozzá a tudást,
a futást, autodidakta
önfejlesztéssel sajátította el.
A fönti eszmefutás
során már több fontos
kifejezés elhangzott,
szóval akkor, Szifon,
száz szó, száz jó,
emberi vagy kutyai,
elvont vagy direkt
ráutaló, hangulatos
hangutánzó, körülíró
és a többi… Foglaljuk össze!
Először is a labdás
szavak! Merthogy
minden, ami apportra
alkalmas vagy otthon
párnákba ásható,
labdának mondható.
Így labda a plüss egér és
a patkány plüssből,
a zöld gumi fánk,
gumi ülő kutya,
minden gumi rágóka,
a sípolós lábú görény,
és hát a tipikus labdalabdák
oldalvariánsai:
a tenisz, a világítós-rágós,
aminek gumitüskéi
jót tesznek a fogaknak,
és felporszívózhatók
vagy lenyelhetők,
a színes és változatos,
az amorf és a gömbölyű
változatok.
Kint mindent visz
a kedvenc
piros, háromkaréjos
gumilabda, de ott
a világító bármilyen,
a másoktól elcsent,
sokkal jobb labda,
a tömör és nehéz,
de szájból
kieső, szóval
csak odaszaladásig jó.
Ezek voltak a labdák,
Szifon. Szifon! Szifon!
Bealudt ez a jószág.
Értem én,
két labdázás között
ugyan hagyjuk már
azokat a labdalabdákat!
***
This is the hundredth post we shared on this page. For this anniversary we collected Szifon’s favorite hundred words, what else than B-A-L-L. Yes. If this is not a ball-ball, still a ball. If you can throw a plush rat, a green rubber doughnut, a beeping legged fox then it is a ball. That’s the first and last law of Szifon.
Szürke idő,
szűrt a kék,
zárószínek,
sávos eső.
Süllyedő ég,
lassuló szó,
forgoló szelek,
minden megbújó.
Egyre csak
keresem
az egyet,
a szita köd
ritmusát,
de csak
ütemtelen,
foszladó
felhőkre
hallok,
az égre
súrolt
finom karcok
hangjait
vélem
elalvó
lélegzetednek.
azt kapta ajándékba, és még
egy zsáknyi szendvicset,
barna kotyogást rezsón,
esti teát hűlő ég alatt,
csapolt sört Kacifántos teraszon,
kompot átkelésre,
Duna-partot sétára,
farönköket aprításra,
kucorodást kanapéra,
bárányszagú griffonbajszot
közel, jó közel az orrhoz,
és Szigetmonostorhoz.
***
We celebrated Zsolt’s birthday this weekend with a 3-day-trip to the countryside. We found a cosy cottage on the river bank (Duna). Ferry, sunshine, autumn leaves, hot coffee, cold night, walk, morning mist, sunset, draft beer and of course neon ball for Szifon, whose beard and mustache are slightly stinky by now.
– – –
Szifon szagot fogott,
lépcsőn lábat szedett,
brüsszeli, nagybajszú lányt
szaván fogott.
Csóváltak és nyomoztak,
pimpós szilvába haraptak,
sasszéztak és csaholtak,
a gyümölcs csak erjedt ezalatt.
Hajnalban aztán
taccsolt a mámoros eb,
a túlzott fogyasztás ára:
gondolni sem mer már
a szilvapálinkára.
***
This one is a hypothetical theory of why Szifon threw up early in the morning. We imagine him catching the smell of a sexy lady Brussels Griffon with a mustache, rushing down on the stairs, wandering around the neighborhood side by side, picking up fermented plums and getting wasted. Hangover guaranteed.
Kora ősz,
ökörnyál,
tóparti
delelő,
lassuló
forróság,
sörterasz,
lángossütő…
Ez is eljött, az is elmúlt. Újra együtt, újra mi és a kutya, hárman a fűben, süt a nap.
***
As the dream couple Minogue-Donovan once wisely said: we’re back to-geee-ther.
Szia, nem láttad véletlen a gazdijaimat?
***
Howdy, haven’t you seen my humans around?
Míg a srácok nyaralni vannak, én itt a naplementei fák alatt jól ellabdázgatok… Puszi!
***
While my humans are having fun on the blue sea shore, I’m playing with my ball on MY green territory. All good.
Hétvégén reggel
a városban ébredni,
a fővő kávé előtti csendben
bemenni, mondom
Virágnak, lenni
a feltörő Napra
nőtt házak falai közt,
fűthető utcavonalakon
egyenesedni.
Induljunk neki,
mondom Virágnak,
és neki indulunk.
Vadászat nyitott
presszóajtókra,
kitett teraszokra,
utcaasztalokra:
a kávéból mézzel
egy korty eső előtt,
egy utána.
A Nap jön,
szépen felmelegít minket,
és az utcát.
Biztosra megy,
mint aki sokáig
számolt sugarat,
esési szöget.
Mi még egy cseppet
várunk,
majd továbbállunk,
a város lassan kinyílik,
s mi beleosonunk.
Valahogy
visszatéved néha,
valahogy gyerek lesz
valami benne
valamiképp.
Meglát valamit
a szemében, és
elképzeli magát
olyannak,
aki kortalan és szép
és kicsit vidám,
és valamiképp
embertelenül
merész.
Fura család
a stúdióba
sétált,
fura család
homogén
hátterek előtt:
fekete és fehér,
fény és fénytelen
pózok a parketten,
egy tánc, egy véletlen
félrepillanat
háromszáz
wattos, merevítő
villanásban,
szem-szájnak
ingerlő
marasztalása.
Fura család
furcsán csillanó képei:
fekete szőrbe
szőke haj,
kék szemekbe
barnálló árnyék,
fénylő rétegek
részletgazdagon
nyúló
kezek közt.
Fura családunk
fantasztikus.
Családunk furcsán
csillogó.
Képek a beltérből,
csukódó
pillanatrekeszek.
***
We visited a studio for a “family portrait”. Yes, we are a strange family. Talking and barking.
“Hét tortát süss,
tegyél négyet
szobánk sarkaiba,
hármat középre,
a lakkozott asztalra.
Olts le hét villanyt,
önts hét pohárba vizet.
Nézz hétszer ki
ajtón, ablakon.
Imád édes legyen!”
… ésatöbbi.
Azóta szombat délutánonként torták sülnek, amely emberi tevékenységnek semmi köze a labdázáshoz, az új plüssróka huzogatásához, a kanapés közös horkantáshoz. Piskóta nő, krém habosodik háromszorosára, zselé sűrűsödik felére, diósdi citromok halnak bele.
Hülye szombat délutánok.
***
For their 7th anniversary, Zsolt wrote a poem asking her to bake 7 cakes. Since then every Saturday afternoon is dedicated to a cake experiment.
Szifon dislikes Saturdays.
Na, te kutya,
azt nézd,
a gazdik
hét éve,
egy éjjel,
egy padon
vagy egy
hasonló másikon,
a vár alján,
hajnal előtt,
tán félig miattad is
jól összegabalyodtak.
Mennyi emlék,
mennyi pad,
mennyi kutya
leszaladt
a nagy életbetonról
azóta,
de mi, állíthatom,
bírjuk a tempót!
Játék és séta,
meg egy kis
összebújás,
és észre se vesszük,
ripsz-ropsz,
a következő
hét év is megvolt.
Na, gyere,
te kutya,
egy padülésre,
te fekete, te bajszos,
te mi lökött kutyánk!
Két külön kutyánk van,
az már biztos!
Csak nézz rá tegnap
és ma, hajszálnyi
a különbség,
majdnem, mintha
ugyanaz a kutya
volna, mégis:
ég és föld,
szőr és szőr,
bajusz és szakáll!
Két kutyánk van,
mindkettő a kanapén
fekszik el,
két barna szem,
egy világ.
A sörteraszon eltöltött
két, szinte azonos
pillanat közt eltelt
idő már-már
elég lehet
a kutya
unalmát
pontosan kifejező,
ásítós nyelvkinyújtás
mozdulatának
elkezdéséhez.
A befejezésig
a gazdinak
talán marad
még ideje
egy korty
sörre.
***
Szifon finds extremely boring the way Zsolt is drinking his beer.
Ha hiányzik a tenger, kapaszkodjatok fel a Velencei-hegységbe, ahol a szél úgy susog az ágak között a faleveleket rázva, ahogy a tenger sodorja a partját.
Ne felejtsetek el vinni fasirtgolyót is, valamint a sehol nem jelölt, kijárat nevű Kijáratnál jobbra lefordulni az M7-ről. Ezek fontos dolgok.
***
If you miss the sound of ocean, climb the highest peak of the Velence-hills and listen to the wind. Don’t forget your meatballs in the fridge and turn right at the exit named Exit. That easy.
– – –
***
Our usual evening walk, forming a pack in a row, moving slowly in and out of the ray of the street lights until disappearing in random concrete caves. Night made us invisible.
– – –
Zsolt fotóz. Nem csak úgy. Egyfolytában. Lencsén át lát mindent. Állandóan Szifon így, Szifon most, Szifon hululú. A labdát is kijátssza ellenem. Persze, hogy úgy nézek a kamerába, mint aki bejojózott. Ott figyel az objektív felett a manipulatív piros tenisz. Készüljetek kisállatok, humánumok, mert le fog kattintani titeket is ez a Zsolt, trükkel vagy anélkül.
Még hallotok róla.
Vuff.
***
Recently Zsolt became obsessive with objectives. Careful humans and pets, he will shoot you. You will hear from him again, stay tuned.
– – –
Egy hosszú
balatoni víkend
sem lehet igazán
teljes labdás
rohanás nélkül.
Csak hát alig
lehet kivárni,
míg végre
a piros táskából
a labda előkerül.
Egy kis gubbasztás,
meg még egy kicsi,
hát nem kéne itt bealudni,
nehogy már a labda…
Á, olyan
eshetőség nincs is,
mert a cipzár nyílik,
nagy dobás várható!
Egy szinte véget nem érő
labdás hétvége
végén a főkönyvbe
ezeregy labdavisszahozatal
kerül.
Végre megvan,
sikerült a gazdikat is
jól kifárasztani!
A piros táskánál újra,
és ezúttal jöhet a jól
megérdemelt kutyavacsora!
Szifon, ez itt Indi, a golden doodle. Neki suttogom a reggeli kávénál, hogy van, aki vár. Neki dobom a labdát San Diegoban úgy, mintha a piros hatágút hajítanám az újpalotai templom árnyékában. Az ő teste melegíti a lábfejemet, mint a fejed a tenyeremet. Mondtam Indinek, hogy hamarosan megyek. Remélem, már te is tudod.
(Szifonnak, Zsoltnak, Indinek és Krisztának, akik túl jók hozzám.)
Ugorjon kanapéra,
székre, szaladjon
labda után, s vissza
kisszoba–nagyszoba-
félúton! Pattanjon
kétlábra, kettővel
kuncsorogjon!
Nézzen kerekebb szemekkel,
kérje a kötél-huzavonát,
játszasson engem,
nyelvkilógásig
vagy míg világ a világ.
—
This one is about our play time at home…
És akkor nekivágtunk
a hegynek, és mentünk
rá felfelé,
én és Szifon,
meg a barátaink.
Jöttek a fák, a bokrok,
szúrós vadrózsák
töviskapaszkodásai,
mohás zöld kövek,
kidőlt, szétváló
faszélek,
és az a földszag,
amiben élet forog.
És virágot keresve mentünk,
de nem leltünk virágokat.
Fent a hegytetőn
szél készült, felhők
rotyogtak, szédítő záporba
sűrűsödött az ég.
És virág híján
saját kabátunk szirmaiba
tekertük magunkat,
és néztünk a lefolyó
vízbe rendületlenül.
A víz végén
elhajtottuk a köpenyeket,
és újra kerestünk, és újra
hasztalan.
Tetőről tetőre,
bokorról bokorra,
napról másik napra.
Újabb, szédítő záporok,
újabb sötétzöld esték.
És aztán
egy rókaanya szaladt
át a hegyen egy lankás
tisztás felé,
és mi a soron
következő eső
végeztével
követni kezdtük
azt a rókaanyát.
És kijutottunk
egy kőlepte, napmarta
tisztásra, és ott nyíló
virágokat láttunk,
ezret, pirosat, sárgát,
fehéreket.
És tudtuk már, hogy
a virágok lankás,
kőlepte, napmarta
tisztásokra nyílnak,
és útunkat siker
koronázta.
Jöttünk le a hegyről,
magunk mögé
hagytunk bokrokat,
fákat, földszagot.
És én nem mondtam el
a barátoknak, de
a virágos lankát
magammal hoztam,
lopva esőkabátba gyűrtem,
szirmokba takartam,
ki ne száradjon,
meg ne sérüljön.
Nehéz volt a kabát
a lankával együtt,
de én vittem rendületlen.
Otthon majd vihart
szerzek hozzá,
földdel gondozom,
fényben fürdetem.
Egy ideje virágokkal
élek. A nyolcadik
emeleti panelablakról
fut le a csudaszép lanka,
délután háromtól mindig éri a nap,
a kádból friss vizet
heti egyszer eresztek neki.
Egy alkalommal
mintha egy rókát
láttam volna
iszkolni a lanka
alján, a szúrós
parki bokrok, és
a hosszú törzsű
nyárfák alatt.
Talán egymás szemébe
néztünk, nem tudom.
Álmomban vörös,
sűrű bundámat
a napfény szárazra
szikkasztja
a rotyogó,
friss zápor
után.
Boldog Anyák napját Mrs. Liptonnak, akinek végtelen energiája, kreativitása, lankadatlan vidámsága és utánozhatatlan csirkepörköltje miatt örök rajongója vagyok.
Szifonnal nagyon szeretünk Téged.
***
Happy Mothers’ Day to my Hero Mom being super energetic, creative, funny, creating the best Hungarian stew on Earth. We (Szifon+ me) love you. Hugs & Kisses.
– – –
Nekünk Aliga
a riviéra,
fekszünk a fűben,
süt ránk a májusi
Nap. A fű magas,
kedvünkre
hempergünk bele
a pitypang-ejtőernyőkbe,
forró pára izzaszt,
lóg a nyelvünk,
a leander alatt
van a leghűvösebb.
A képen kevés ember,
sok víz, egy vitorlás,
és két halászcsónak.
A napfénytől vajfehérré
simuló hullámokra
egy hattyút képzelünk.
Meg-megemeli
a szárnyait, lendületet vesz,
bámuljuk kiteljesedő,
erőteljesen hosszú alakját.
Egy méterre a hullámoktól,
mint egy vízfestményen,
siklik minden szép
össze azon a képen,
amit aznap estére
hazaviszünk,
ha a fűből lassacskán
kihemperedünk.
Hosszútávon mindinkább úgy tűnik, hogy a kapcsolatunk egyáltalán nem érzelemmentes.
***
For some unknown reason we still have that loving feeling…
– – –
Le a parkba!
Kutyák instant
álma a fűtér,
fák közé
zöldített illatkánaán.
Szagból ért az eb,
mikor ki járja át
a gyepet, a fűszálak
árulják el, gyökerek,
leföldelt lámpaoszlopok.
Pamacs a közelben,
kilenc óránál
Samuka szalad,
a falkaüdvözlő csóvarend
el dehogy marad.
Minden szag megvolt
mára, nincs más hátra,
mint kutyajáték lihegésig,
lemerülésig.
Összetappancsolás,
forgás, akaszkodás,
iramfutás körbe-körbe:
nagynéha a gazdi
észrevétele,
megvan-e még, ott van-e.
Ritkább futóalkalom
Lizával egy-egy félmaraton,
és a kocsmában szinte
biztosan ott van Betti,
akivel asztal alatt
lehet hemperegni,
ha a gazdikat
sörvágy aggasztja
vagy csak egy kávét
innának, és az ebadta
bebuszozik velük
a Fecskéig.
Este a fáradt banda
alkoholos-nyálas
puszikkal dől
kanapéra,
s mint akik
jól végezték dolgukat,
elteszik holnapra
fáradt önmagukat.
***
Szifon has his own band for the following social purposes:
1. Liza is for rapid running
2. Samu is for friendly fights
3. Betti is for best beers shared in Fecske
4. Cini is for yawning and yelling
5. Alex, Dáriusz, Borcsa and Sama for local evening chats & sniffing
6. The rest of the crew for weekend walking in the streets of Újpalota.
LIFE IS A ZOO.
Ma minden
a futás!
Maratonok egymásra
torlódása,
kilométerek láncreakciója
lett kifújt lélegzetünk.
Feszengő kifulladásunkat
térfigyelő kamerák
kereszteződésében
adjuk elő.
Tudjuk a jelszót:
csak nem
megbicsaklani,
egyenes vonalban,
egyenletesen folytatni
egymásután!
Futva is figyelünk
a részletekre.
Mosolygásunkról
senki meg nem
mondaná az igazat.
Fogunk fehér,
hajunk csatakban,
csatákhoz készült
szemünkben
felaljzott
romantikához
fotóriporter
villanófénye vegyül.
Mikor indultunk így
neki, mikor lettünk
ennyire az úthoz bekötve?
Mikor érjük el azt,
amit tán nem is
akartunk nagyon?
Odaérkezéskor
egy lihegő rímű,
csapott
versfutamot
kérnek tőlünk,
amit újságok
lapjára,
tévékamerába
kell mondanunk.
Félünk, nézünk,
rímeken aggódunk
– mint mindig.
Valakik vigasztalnak.
Jobban megtudjuk,
amit addig tudtunk.
Leülünk.
Pislákolunk.
Megértjük,
hogy egy egész
futóélet
sem elég
megírni
azt a végső verset.
És mégis:
egy egész
futótűz
vész el
abban
a kimondásban.
A Magyar Írószövetség és a Magyar Napló rendezésében kortárs költők együttesen 42 kört futottak le a maraton szellemében. Az esemény 2018. április 7-én 10-től 13 óráig tartott a IX. kerületi Ferenc téren.
***
On the 7th of April, 13 Hungarian poets ran altogether 42 rounds in the downtown square named Ferenc tér where our famous poet Attila József lived from 1915 till 1920. The Marathon of the Poets – organized by the Magyar Írószövetség (Hungarian Poet Society) and the daily newspaper Magyar Napló – is the forerunner of the upcoming all day event and celebration called Versmaraton (Poem Marathon) on the Hungarian Poetry Day on the 11th of April.
Két zivatar
közt száraz
lábakon
Pest belsejében.
Felhőoszlató városi
vargabetűk,
szűk
utcákon sasszézó
rajzfilmemberek.
Villám napsütés,
bearanyoz
tócsavizet,
visszaverődő
fényre kibomlott
kabátok alá
langyos szél
szuszakolódik.
Nevetünk, forgunk,
utcából utcába
furakszunk.
Pillanatképek
városmozgásban.
Fotóidon a tavasz,
szemvillanásodba
mi is beleégünk.
Ember és társa
a fényképezőben.
A Fecskében
presszókávé,
részegedő
barátok, éneklő
tömeg húsvétol
az utcakanyarban.
Mindenkire
rásüt egy pillanatra
a Nap, mutatod.
Otthon a fotón
látszik majd
a háromszázhatvan
fok fényben
száradó Budapest.
***
Eastern holiday wandering on the streets of the rainy, cloudy, grey Budapest. Friends are tipsy sitting outside the pub. The city is drying in the rays of sun. Cheers everyone.
– – –
***
We visited the area of the Sziget Festival and had some fun with the barrier we flew over, the big red bank we sat on still for a minute, with the little red ball we h(a)unted down. Finally we cuddled Zsolt because he smelled so good.
– – –
Fák közt
vadszagra járni,
árkon, bokron
ugraburgálni,
magaslat
mélyére látni
városi kutyáknak
élményrengeteg.
Panellakó népek,
ha kilépnek a fényre,
felszabadul végre
a perdítő adrenalin,
kergülnek erről,
fordulnak arról,
bámulnak feszt
azok a kéklő szemek.
Duna fölött, dombok alatt,
eső előtt, sziklákon át,
megy a falka emberkutya,
futnak a saras nagy szabadba,
nevetnek magukra egymás után.
***
Into the woods pack of wolves/human. Three as an item.
– – –
Otthon vagyunk.
Napeste.
Színek halkulóban,
hangunk helyére
nyílt ablakos
cinegetavasz.
Saját fényünket
oltjuk magunkra,
kutyafeketék
foltos holdfehérben.
Mi van itt belül,
kérded.
Szobába sóhajtó
napszél.
Mi van a szemedben,
szólok,
hullámzó égbe
hajtott madárraj.
A kilátás lemegy,
nyitva az ablak,
rajta roletta.
Szemünk résnyi,
tavaszi esténk
aranylövésnyi.
…
Home in the residual sunlight leaching through the window. What we are is black and white. What we have is a wing taking bird swarm. A moaning solar wind. Our narrowed eyes, our spring evening is an overdose…
—
Egy csendes csúsztatás:
márciusba lóg át a tél.
Hóról hóra lépő évődés,
futótűz jeges fűben.
Fáznak mosolyaink.
Hűvösre tett arcunk
telibe kívánja a Napot,
bízunk a gyógyító
melegben, hogy holnap
kifordul a földből
minden jégverem.
Addig lépésről
lépésre, jégről
másik jégre lógunk,
szürke felhők
mögé képzelünk
narancs Napot,
és beérjük egy sállal
vagy kesztyűs simogatással,
ami arcunkról
felmelegíti a fagyot.
***
A háztartásba egy kevésbé mozgékony mini (giccs)griffon érkezett Szentpétervárról. Velünk ellentétben kiváló hidegtűrő képességekkel rendelkezik.
– – –
We are longing for the Sun to shine through those grey clouds… Counting the days.
Breaking news: Less active tiny griffon has arrived to our household from Saint Petersburg. Comparing to the three of us, he can stand the cold winter.
