Utazik velünk, jön Szifon a hátsó ülésen, Pest felé autózunk, távolodóban a két fekete, egy barna kölökkutya, méla apjuk és a szürke anya. Szifon hátrakémlel, ágaskodik, néz mögénk. Aztán Virág ölébe nyugszik és akkor, azt hiszem, akkor először fontosak leszünk neki.

Milyen fontosság ez, persze, egy meleg ágy Virág karjai közt, egy duruzsló kék autó, megfogalmazhatatlanul terjedő kedvesség, kutyanyelvre forgatható szeretet.

Megyünk vele Pestre, Szifonnal Virág, én vezetek.

– – –
It is about how we took him home and suddenly how “important” we felt ourselves.