Fölfedezzük az új lakást, impozáns, másfél szoba panelkőbe vésve, földtől nyolc szint különbséggel, méterben még több. Az ajtókódot megörököljük, kulcs a kezünkben. Szifon első liftélménye, a gazdi menjen mindig előre és elsőnek szálljon, véletlenül se maradjon harapós dög, veszélyes néni az ajtó előtt vagy simogatni hajlamos gyereksereg.

Jól van, megússzuk elsőre, jöhet az üresre festett lakótér. A megfelelően kompakt enteriőr kialakításában, milyen remek, nekünk szinte dolgunk se lesz, merthogy Szifon szagról szagra kiméri a labda által begurulható padlószéleket s a közteket, kutyalépésszámra bontva. Tehát, ha oda teszik a kanapét és Zsolt onnan hajítja, az ajtón át a majdani vizes tál előtt épp kipattanhat úgy, hogy Virágot ne zavarja a kutyakajaöntésben. Jó lesz, jó lesz, maradhat, maradhatunk. A bútorok előtti héten azért még üljünk le a földre, igen, ide és nézzük át újra egyszer, mi van, ha a konyhából visszafelé gurul a labda, a kanapé nem lesz-e mégis útban vagy olyankor a babzsákba dobjátok és én belevetődjek nekifutásból? Sok mindent ki kell találni még. Ahová most fekszem, jöhet a szőnyeg, okés?

– – –
It is about: moving, defining areas for napping, playing, placing food bowls and storing treats. Other things can wait.