Sétaálom

Abban az álomban egy bárban ültem, hegedűn játszott valaki. Nem tudtam inni a rumom, bámultam magam elé, talán motyogtam is, hogy jesszus, ezek az én szép hangjaim. Ha hegedűn tudnék, pontosan azokat a hangokat húznám, azokat a dallamokat írnám le egymás után, azok a szólamok járnának a poharat szorító ujjaimban.
A hegedű most szinte hangtalanul szólt, a művész arca átalakult, valósággal küzdött a hangszerrel. Azokat a hangokat kereste, amik a hegedű legmélyén várnak. A képernyőn piros háttéren sárga felirat villant, egy cím a nevemmel.
Az én számom szólt a vonó alól.
Azonnal hívtalak, hogy gyere, tőlem játszik itt valaki egy hihetetlen interpretációt, meg hogy nem is tudom, mikor írtam, nem emlékszem, egyszerűen azt érzem: az enyém.
Az egész este valahogy belőlem rezgett, tágult, és nem értettem, de egy rumos, izzasztó, félelmes izgalom volt, az az álom. Vártam a 6 órát, hogy elkezdődjön a nap, te felkelj és én felkelhessek, és közben ne felejtsek el egy hangot se, hogy neked elmesélhessem.
A kutyaséta alatt fogom elmondani, miközben Szifon majd a labdáját kéri és előveszed a kedvenc pirosat, és eldobod már-már hangtalanul, és ő úgy szalad érte, és veszi a szájába, hozza elénk és ejti a földre, hogy közben valahogy érzi, tudja: a labda az övé, mindig is az volt.

– – –
It’s about a vision that Zsolt dreamed the other night and revealed during our daily dog walk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s