Grinnyén a nyár, az a folyton fénylő, fülledt csendélet, rajzolódik az arcunk előtt. Szaladsz előttem a sárga napraforgók lábainál, nevetsz rám vissza, Szifon boldogan követ. A mindezt elmesélő pillanatfotót állítanám, közben pedig megpróbálom felfogni, mi rejlik a helyben, amitől megfoghatatlan szabadságnak érezzük azt a pár napot. Talán mi színezzük a nyarat tökéletesre vagy a kutya feltétlen örömét érezzük magunkénak, és nincs semmi, csak a nyár maga és az elhalkult világ körülöttünk. A természethez legközelebb: egy szalmabálára hajolsz, felteszed Szifont is, hogy érezze a magasságot, én épp azt magyarázom, hová ülj vagy állj, hogy a kép elkattanhasson.
Aztán hagyom a fényképezőt, körbeforgok, a hirtelen szélből nagy levegőt veszek. Összekapaszkodunk, és úgy, hárman vigyorgunk bele abba a pillanatba, amihez az emlékeink viszonyulni fognak, amit pont ezért képtelen megragadni minden fotó.
– – –
It is about our summer holiday in the countryside far away from the city-people-noise.
Nagyon hangulatos szösszenet! 🙂
KedvelésKedvelés