Délegyházára Szifon vizezése vezetett, s a tó tükrébe törni magunkat volt a hűsítő cél. Mentünk strandmelegben, feküdtünk strandpázsitra ki, tudtuk, a nyugodt olvasás nem kutyabarát strandkörnyezetben.
Jaj, mennyi eb! Szifon rögtön kutyának áll, egy színben hozzáillő keverékkel éli ki futnivalóját. Jöjjetek, jöjjetek, ti vizes kis ebek, a kergetés csapatfutásba csapjon át. Kicsi, közepes, sokszor sok négy láb. A déli melegben csak hüledezünk, hogy bírják ezek a végnélküli napraforgást.
Na várjatok, ti kutyák, a hőguta az smafu? Meg kéne fürdőzni a tóban, álljunk neki a hűs víznek, Szifon, nézd, itt jobb belépdelni. Gyere utánunk, hagyd a füvet, a száz kutyát! Kavarjuk fel az állóvizet, nézd kis hal, moszat, faág.
Hát Szifon csak néz ránk, meg a vízre, ugrana épp, mégis kivár, hátha a gazdik mégis megunják, s kijönnek a partra, nem kell a felesleges víztortúra. De nem jönnek, sőt, vidáman csápolják a fürdőt, ez nem járja, ebből kimaradni nagyon nem lenne fer. Rendben akkor, jöjjön a tó! Ugrok, ha végleg ugrani kell.
Hórukk, pattan utánunk Szifon, zuttyan a vízbe, belemerül. De csak épphogy, már úszik is kifelé, nem törődve gazdival, moszattal, hallal, kis ággal. Elsőre neki ennyi elég volt, lehűlés kipipálva, inkább játsszunk a fűben valami labdásat, ahogy szoktuk, szaladgálva!
Legközelebb a Dunára megyünk vizezni, mit szólsz? Nézi a kezünkben a labdát Szifon, úgy bólint, hogy liheg. Csak dobjátok már el, mert ez a strand nagyon meleg!