Persze, az én kávésbögrémbe is beleinna az ebadta, ágaskodik kitartóan a napi (többszöri) gerincmasszázsért és vágódik liszteszsák módra el a pocakvakarásért. Első hívószavamra kilő az illatos bokorból, riszálja a fenekét kacsamódra, hogy kiudvarolja a piros gumilabdát a táskámból.

De mégis. Egy-egy pénteki kutyanap Zsolt munkahelyén, megspékelve egy kizárólagos hétvégével, és a koronám megremeg, új Istenhit serken a szőrcsomóban. Láthatatlan szálak szövődnek, nyolcasokban kanyarognak, vastagodnak körülöttük. Nekem tetszik így. A tisztelet és kötődés kutya és embere között, a néma beszéd, a mozdulatok parancsa, az energiák találkozása, a megértésre törekvés.

***

It’s about the relationship getting stronger between man and his dog.

– – –