Szifon ül a fűben, haja égnek, fülei felém, két fényvisszaverő karika szeme labdaszorító kezemet lesi. Ezt nézd, trükközöm előtte lelkesen, csuklóforgatással: fel-le, légkörzés, lóbálás, kutyafeszültség-keltés, rugós rámozdulás. Repül a labda, repül Szifon, minden izma égnek áll, minden szőr- és idegszála felfeszül. Égbe csavarodás, anitgravitációs vetődés, kurta kriksz-kraksz, célalakzat. Megvan! A labdafogó-akrobata leér, kifúj. Rág kettő birtoklósat rajta, a fejével lendít, s elénk löki, hogy gyerünk, újra, mert ő még nincs ki, nem liheg, bizony bírja. Jöhet az újabb repülőrajt. Hajrá az égbe megint akkor, nevetünk rá, szóljon hát a légies nyomás utána!