Ködkettő

Ködbe szürkülő szoba kiáltással,
színes kutyajátékok rajtam és a szőnyegen.
Ketten múlunk és keletkezünk
napról napra, ketten kutyuljuk
az időt: a fekete kutya, meg a rövidszőrű én.
Párunk, a falka oszlopos tagja,
Virág Amszterdamba
lógott egy szépen befotózott KLM-géppel
– pár különnap északnak és aztán jócskán balra.
Tenger- és folyópartra vetett halként
mi meg szőnyegen összegzünk gumikacsát,
zöld fánkot és lerágható lábú plüss patkány
lábakat. Barnák és szürkék, mint az ég és alatta a park,
vagy a parketta pólómra jutó retúrfénye,
visszatükröző ködmön az ablaküveg messzebbi oldalán.
A szoba végülis nem változott. Szifon vakkant a nyíló liftre,
Virágot hiszi bele a hangba, én csendre intem, hogy nem ő,
nem az illata, és a kulcs sem az övé, ami a szomszéd ajtót nyitja.
Így vagy úgy vagyunk tehát csonka falkarendben, várjuk az időből
át nem türemlő, őszsárga napsütést, vagy valami határozott
színezését a szürkeárny világnak.
Remélünk itt a szobaszőnyeges, bamba gumimozdulásban.

***
One less again. So, on a fog-gray Sunday afternoon we have to play all the colorful rubber animals and more… spending time while we’re alone.
– – –

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s