Úton

Pirkad. A legkisebb nem éhes, a másik kettő szomjas. Úton a folyó felé.
A fák között hasonszőrűek. Egy pillanatba fut a sűrű feszültség, de nincs harag, átjutnak épségben. A nőstény megnyugszik. Az éjszakából maradt emberszagot néhol kiérezni, ahogy a Nap egyre több betont markol. A föld alá mennek, a csőben biztonságosabb, gyorsabb és hűvösebb. Úton a folyó alatt. A legkisebb felnéz, a másik kettő rá. Minden rendben. Újra a fény, frissen pörkölt, krémbarna utcák. Könnyű megérkezés. Bozót és ernyő hűsében már senki sem szomjas. Pihennek, felfedezhetők.
***
Dawn. The youngest is not hungry anymore, the other two are thirsty. On their way to the river. Random encounters with other species. No hurt, she calms down. Smell of the nightlife human. Going down under, it is safer, cooler and shorter in the tube. Getting out to feel the sun again, smell of roasted streets, light arrival. No thirst anymore. Relaxing in the shadows of the umbrellas. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s