A kanapézós-semmitevős nap reggelén,
amikor a fények nyugodtak,
saját párnámon én, Szifon az övén,
mintha nem lenne feladata a napnak,
kutya és gazda terül a kanapé teljes felületén…

Pedig hát Virágot várjuk haza, és ha majd jelez,
lesz találkozós délutáni séta, amikor a vonattal befut,
és Szifon felkelti az egész budai falut
az ugatásával, és még a csóválása is hangos lesz,
a puszijait Virág majd nem győzi,
és csak azután jövök én, a csók nyálas és szerelmes,
de már megszoktuk, így megy ez
az újratalálkozós napok mindegyikén.