Aliga, napfény, labda

Télvégre aztán Aligára érve
láttuk, hogy a presszónak immár örökre vége,
majd fű nő ki a bárpult helyett és a sörcsap fává alakul.
De a kutya persze, ebből semmit se szűr le,
neki a labda mindig gömb alakú és gurul,
és aztán mi is nyugodtabbak leszünk,
ahogy a Balaton hullámfodrai is révbe
érnek, elcsitulnak a köveken.
Hideg szél kel, felsétálunk
a végekről, a házban megmelegszünk.
Iszunk egyet a múltra,
és elképzeljük, hogy minden
szép labdakerek.

***
Blast from the past
Saddest news for me, for my Mom, and for my late Grandma: our childhood, teenage-hood, whole life, and a bucket of beautiful memories are ruined. This is now Club Aliga. I would run on
that patchwork asphalt (where my dog stands now) in my pink summer dress to find Grandma in the main kitchen building. She would lift me up in the air and kiss me on my cheeks and spread the news that her grandchild is here. I am here again, Grandma. Hope you can hear me.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s