Találkozás…

szifonov-blog_10
(Virág bejegyzése)

…egy másik kutyával és gazdijával a telepen:
– Szia, fiú, lány?
– Fiú.
– Juj, akkor inkább nem, az enyém fiú. Gyere, Jack, menjünk!

…egy másik kutyával és gazdijával a telepen:
– Szia, fiú, lány?
– Fiú.
– Juj, akkor inkább nem, az enyém lány. Gyere, Kloé, menjünk!

…egy lánnyal a buszon:
– Micsoda fej, megzabálom. Hogy hívják?
– Szifon.
– TESSÉK?
– Szifon.
– Muhahahha hihihi nyííha. Ne hara-muhhahah-nyihhhaha-víhaa-gudj, bocsánat.
– Semmi baj.
(vadul pötyög a whatsappon)

…egy másik kutyával és gazdijával a telepen:
– Jaj, de édes, ez keverék?
– Szia. Nem. Griffon.
– Tessék?
– Griffon.
– Ja, hogy ez igazából ilyen? Hahaha.

…két idősebb nénivel a telepen:
– Ezt nézd, Gizikém, láttál már ilyet? Hehehe. Mi a neve?
– Szifon.
– Tessék? Szi-fooon? Gizikém, hallod, mik vannak?

…a tudálékos hölggyel:
– Meg kell ám dicsérni, ha kakil, tessék megdicsérni!

…egy másik kutyával és gazdijával a belvárosban:
– Jaj, de vicces, ezt nézd, itt jön Csubi. Ez milyen fajta?
– Griffon.
– Tessék?
– Griffon.
– Hogy micsoda?
– Griffon.
– Még sosem hallottam.
– Ühüm…

…egy kalapos, morgós öreg úrral:
– Mi ez a kutya, keverék?
– Nem. Griffon.
– Nem keverék?
– Nem. Belga griffon.
– És hogy híják?
– Szifon.
– Micsoda?
– Szifon. Szifon, a griffon.
– És miért így hívják?

…a kávéház ajtajában:
– Szia, bejöhetünk kutyával?
– Persze, gyertek csak! Csak nem egy griffon?
– HONNAN TUDOD?
– Kutyakozmetikus voltam.
– Á!

…a nagybácsival, Lacival:
– Üdvözöllek, Szifon a házban. Ezt a barom nevet Zsolti adta neked, ugye?

…az egyik költővel:
– Tetszik. Tetszik ez a Szifon név.
(3 kutyáját így hívják: Dinnye. Gyömbér. Szerda.)

…anyukával:
– És mi lesz a neve?
– Szifon.
– SZI-FÍÍÍÍ!

…az egyik kolléganővel:
– Na, és hogy van a kiskutya, a… várj csak, mindjárt mondom, mi, ne segíts, ne segíts: sz-sz-sz SZATYOR?

…egy hölggyel és kutyájával a telepen:
– De édes, hogy hívják?
– Jó napot! Szifon.
– Szifon? Így hívják?
– Igen.
– SZEGÉNY KUTYA.

…egy hölggyel és barátnőjével a telepen:
– Nézd, nézd, Éva, ez az, ő az, akiről meséltem, az evok-kutya. Mindig is ilyet akartam.
(vizslával volt)

…a másik kolléganővel:
– Na, és hogy hívják?
– Szifon.
– Szi-fooon? Hahha, hát ez baromi vicces, nagyon jó. És miért így?
– Mert ő egy griffon.
– (… néz)
– Szifon, a griffon.
– (… néz)
– Rímel.
– (… néz)
– Szerintünk.

…a barátnővel, Dórival:
– Szifon? Haha. Ez a név azért is jó, mert hívhatjátok Sci-finek.

…a géphangú gégemetszett bácsival a körúton:
– Ez pu-li?
– Nem. Griffon.
– Mi-cso-da?
– Griffon.
– Ez-egy-pu-li.

…a vonatra várakozó öreg úrral Kismaroson egy shiba inu társaságában:
– Nézd mán, anyus, az egy róka.
– Rókahol?
– Ott, a fekete keverék mellett. Ez egy róka. Anyus. Ez egy róka. Egészen biztos, hogy ez egy róka, há látom. Róka az.

…a telepen egy tinivel:
– Jaj, de helyes, törpe schnautzer?
– Nem. Griffon.
– Micsoda?
– Griffon.
– Nem hallottam még soha. Olyan, mint egy puli.

…a fura lánnyal a telepen:
– Nem szoktad megdicsérni, ha kakil? Én még egy éves kora után is megdicsértem.

…középkörú párral és kutyájukkal a telepen:
– Már találkoztunk, hogy is hívják?
– Szifon.
– Igen. Tudtam, hogy valami szóda. Azért jó, hogy nem szódáztam le, ugye?

…a másik költővel:
– Ó, és boldog új évet kívánok a… mi is a neve, Pemzli?
– Igen.
– Na, eltaláltam, így hívják?
– Igen.

…a buszon egy hölggyel:
– Szia, nahát, de ritkán látni griffont!
– Szia. Kutyakozmetikus vagy?

– – –
It is about random encounters  and street chit chats about our devil looking dog and his strange name.

Kerti kötődő

A kiskert vörös térkövekkel rakva, két pad egymással szemben, két kicsi fa és burjánzó dísznövény-csendélet. Ez a tér áll készen miránk, míg a kölök utcára nem mehet, immunrendszerét az oltás felspilázza. Egy hét itt körbe-körbe, keresztbe, kasul, nem bezárva, inkább csak: biztonságosan szoktatva. Ki az ajtón nyílik hát az új világ. Virág egyik végén, a másikba én állok, Szifon tőlem nyargal oda, tőle vissza, olykor cselezünk. Minden a kötődésről szól: ahogy a kövek az utat kiadják, a növények telenyílják a járdaközi földháromszögeket, a földszinti lakás az életterünket. Mi közös kutyakapcsolatunkat kötjük meg épp.

Fut oda hozzád, dobod a labdát, hozd vissza, kiáltod, hozzad, Szifon! Élvezi, látszik, de hiszen pöttöm még, ekkora tér neki a világ, s annak nagy része mi ketten vagyunk. Gyere csak, hívom és nyargal Szifon, ül, tessék, jutalomfalat. Szifon, gyere, hívod a kiskert másik végén, rohan, ül, jutalomfalat. Mire az iskolában először kérik, s neve lesz annak, amit a kiskertben szívből művelünk, nekünk már remekül megy a kötődő futás.

– – –
This is about exploring our indoor garden by running back and forth. This was the safest zone till he got the necessary vaccination. We called him on his name from random corners of the garden and gave him treats. He ran like a rabbit and was happy as a clam to find us. Here and there.

Kanapéz

A kanapén Szifon Virág kezében. Ki alszik jobban a szemhéjakban, próbálom kitalálni. A kutya fekve futása vagy Virág kandikáló lába árulkodóbb? Ezek az első napok. Próbasimulások, bújások, puha pózok. Felvenni egymás alakját, megtartani a csendet. A szokások később foganatosodnak.
Mi feküdtünk előbb a kanapén így. Árulkodó lábam Virágéhoz fontam. Megpróbálok hát most is odaférni. Szifon elénk terül, alszik tovább. Meleg lesz a Hársfa utcában, a gázkonvektor minden erejével csatlakozni akar. Fellebbentjük a takarót, bele fújjon. Sajátítjuk el a hárman fekvés logikus mozdulatait.

– – –
It is about our first nap together as a pack on the safe, warm sofa in a winter afternoon.

Hársfás

Az ajtón be, egyszerre felolvadás, pazar, kioldó pillanat. Ahogy ér be a picur Szifon az ajtón, mindig odavalóként, veleszületett pestiként a Hársfa utcai ajtó mögötti térbe, a hetedik kerületi fák alá. Szifon az albérletben, követjük nagy kíváncsian, első sutázások a konyhakövön. Első nevetések és nyakba ölelések a nagyszoba vörösbarna laminált padlóján. Momentumok a mindenféle elsőségekről, le nem vakarható mosolyunkról, önfeledt lélegzetvisszafojtásról. Fotók a közös tér felmagasztalásáról, együtt lehetőségeink ösztönműködéséről. Szifon első lépéseibe ülünk mi, ahogy ő talpunk nyomába huppan. Első nap a Hársfa utcában, új lélegzetvételek hármas csendben.

– – –
It is about how we conquered and shared our mutual space.

Otthonság

2_blog_dsc_00053_blog

Utazik velünk, jön Szifon a hátsó ülésen, Pest felé autózunk, távolodóban a két fekete, egy barna kölökkutya, méla apjuk és a szürke anya. Szifon hátrakémlel, ágaskodik, néz mögénk. Aztán Virág ölébe nyugszik és akkor, azt hiszem, akkor először fontosak leszünk neki.

Milyen fontosság ez, persze, egy meleg ágy Virág karjai közt, egy duruzsló kék autó, megfogalmazhatatlanul terjedő kedvesség, kutyanyelvre forgatható szeretet.

Megyünk vele Pestre, Szifonnal Virág, én vezetek.

– – –
It is about how we took him home and suddenly how “important” we felt ourselves.

Első téblábak

 

1_blog_dsc_0037

Téblábolunk a télben, a fészer mellett, Virág, meg én. Nézünk egymásra, fújjuk a hideget a sálba, markoljuk zsebből a kesztyűbe. A fűbe vegyülve kiskutyák, három fekete, egy barna, meg a szürke hátú, malacfülű anya. Apjuk nagyszőrű mamlasz, forog körbe velük, míg az egyik virágágyásba akad, másik lelógó bokorágba harap vagy elnyal, s a legfeketébb fekete előttünk lehuppan, forgása épp abbamarad.

Egyszerre mosolyba sűrűsödik minden a januári kertben, tömör pillanat, felismerés. Virág a fülem mellett levegőbe szuszog: ő lesz, mutatja, ott a kis göndör gömböc, a mi falatnyi kutyánk!

Bámuljuk – a fészernél fázva – a füvön feketedő, kölkösen kucorgó szőrmegolyót. Visszapislog, oda nézz! Pamutbojt fül, szénkavics orr ki se látszik, nevetünk és számolgatjuk: szőröstül-bőröstül, lábastul alig hét és fél fűcsomónyi magas.

Atyavilág, Szifon, a griffon (hát így hívjuk majd, ha felkerül hozzánk Újpalotára) felénk ugrál, térdünkre nyúl, kezünkhöz ér. Szemében gomb a tél, mint kályhában a szénparázs, felizzik, és mindez csak pár pillanatvarázs a két futás közti lassú télben. Aztán minden vissza, hajsza apával újra.

Az ismerkedés néhány szagmintás rohampillanat, nem több, de ajj, hogy félünk, ha tíz szőrszál különbség van vagy annyi sincs Szifon és a másik két fekete közt, megismerjük-e újra, mikor eljövünk érte és elvisszük legközelebb?

Dehát majd odafut hozzánk, az ám, felnyúl a térdünkre, ujjunkhoz ér, és nem lesz fűcsomókkal magasabb és nem látszik ki a füle, hát persze, hogy nyilván megismerjük majd és őt visszük haza, Szifont, a griffont, a fészer elől.

– – –
It is about how we first met our dog and figured out his name: Szifon.