Őszszürke

Szürke idő,
szűrt a kék,
zárószínek,
sávos eső.
Süllyedő ég,
lassuló szó,
forgoló szelek,
minden megbújó.
Egyre csak
keresem
az egyet,
a szita köd
ritmusát,
de csak
ütemtelen,
foszladó
felhőkre
hallok,
az égre
súrolt
finom karcok
hangjait
vélem
elalvó
lélegzetednek.

Ökörnyál

Kora ősz,
ökörnyál,
tóparti
delelő,
lassuló
forróság,
sörterasz,
lángossütő…

Városfeszítő


Szifonnal
a város,
fekete
a zöldön,
sások és fények.
Virág áll oda
árnyékolásnak,
fotoszintézis,
növények,
kutya a fánál,
késő nyár,
kora ősz,
sohasem késő
szeretni ezt a várost,
a végső sétát
újrakezdeni
újra meg újra,
szeretni kell
a napba nézni,
nevetni kell
és lenni
a parkban,
a kutyára Virág
árnyéka huppan,
de a napfény
valahogy mégis
az egész képre
rákerül,
sétálni kell,
ott lenni,
ahol a város
kinyújtja kései
szárnyát,
és az őszi padok
faülései tőlünk
megmelegednek.
Velünk a város,
mi a várossal
közepére szépen
kifeszülünk.

Újra együtt

 

Ez is eljött, az is elmúlt. Újra együtt, újra mi és a kutya, hárman a fűben, süt a nap.

***
As the dream couple Minogue-Donovan once wisely said: we’re back to-geee-ther.

Gazdiváró

Szia, nem láttad véletlen a gazdijaimat?

***
Howdy, haven’t you seen my humans around? 

Naplenyár

Míg a srácok nyaralni vannak, én itt a naplementei fák alatt jól ellabdázgatok… Puszi!

***
While my humans are having fun on the blue sea shore, I’m playing with my ball on MY green territory. All good.

Napszögek

Hétvégén reggel
a városban ébredni,
a fővő kávé előtti csendben
bemenni, mondom
Virágnak, lenni
a feltörő Napra
nőtt házak falai közt,
fűthető utcavonalakon
egyenesedni.
Induljunk neki,
mondom Virágnak,
és neki indulunk.
Vadászat nyitott
presszóajtókra,
kitett teraszokra,
utcaasztalokra:
a kávéból mézzel
egy korty eső előtt,
egy utána.
A Nap jön,
szépen felmelegít minket,
és az utcát.
Biztosra megy,
mint aki sokáig
számolt sugarat,
esési szöget.
Mi még egy cseppet
várunk,
majd továbbállunk,
a város lassan kinyílik,
s mi beleosonunk.

Kölyökidő

Valahogy
visszatéved néha,
valahogy gyerek lesz
valami benne
valamiképp.
Meglát valamit
a szemében, és
elképzeli magát
olyannak,
aki kortalan és szép
és kicsit vidám,
és valamiképp
embertelenül
merész.

Úton

Pirkad. A legkisebb nem éhes, a másik kettő szomjas. Úton a folyó felé.
A fák között hasonszőrűek. Egy pillanatba fut a sűrű feszültség, de nincs harag, átjutnak épségben. A nőstény megnyugszik. Az éjszakából maradt emberszagot néhol kiérezni, ahogy a Nap egyre több betont markol. A föld alá mennek, a csőben biztonságosabb, gyorsabb és hűvösebb. Úton a folyó alatt. A legkisebb felnéz, a másik kettő rá. Minden rendben. Újra a fény, frissen pörkölt, krémbarna utcák. Könnyű megérkezés. Bozót és ernyő hűsében már senki sem szomjas. Pihennek, felfedezhetők.
***
Dawn. The youngest is not hungry anymore, the other two are thirsty. On their way to the river. Random encounters with other species. No hurt, she calms down. Smell of the nightlife human. Going down under, it is safer, cooler and shorter in the tube. Getting out to feel the sun again, smell of roasted streets, light arrival. No thirst anymore. Relaxing in the shadows of the umbrellas. 

Villanások

Fura család
a stúdióba
sétált,
fura család
homogén
hátterek előtt:
fekete és fehér,
fény és fénytelen
pózok a parketten,
egy tánc, egy véletlen
félrepillanat
háromszáz
wattos, merevítő
villanásban,
szem-szájnak
ingerlő
marasztalása.
Fura család
furcsán csillanó képei:
fekete szőrbe
szőke haj,
kék szemekbe
barnálló árnyék,
fénylő rétegek
részletgazdagon
nyúló
kezek közt.
Fura családunk
fantasztikus.
Családunk furcsán
csillogó.
Képek a beltérből,
csukódó
pillanatrekeszek.

***
We visited a studio for a “family portrait”. Yes, we are a strange family. Talking and barking. 

 

Padévforduló

Na, te kutya,
azt nézd,
a gazdik
hét éve,
egy éjjel,
egy padon
vagy egy
hasonló másikon,
a vár alján,
hajnal előtt,
tán félig miattad is
jól összegabalyodtak.
Mennyi emlék,
mennyi pad,
mennyi kutya
leszaladt
a nagy életbetonról
azóta,
de mi, állíthatom,
bírjuk a tempót!
Játék és séta,
meg egy kis
összebújás,
és észre se vesszük,
ripsz-ropsz,
a következő
hét év is megvolt.
Na, gyere,
te kutya,
egy padülésre,
te fekete, te bajszos,
te mi lökött kutyánk!

Fecskében ásító

 

A sörteraszon eltöltött
két, szinte azonos
pillanat közt eltelt
idő már-már
elég lehet
a kutya
unalmát
pontosan kifejező,
ásítós nyelvkinyújtás
mozdulatának
elkezdéséhez.
A befejezésig
a gazdinak
talán marad
még ideje
egy korty
sörre.

***
Szifon finds extremely boring the way Zsolt is drinking his beer. 

Velencei susogó

 

Ha hiányzik a tenger, kapaszkodjatok fel a Velencei-hegységbe, ahol a szél úgy susog az ágak között a faleveleket rázva, ahogy a tenger sodorja a partját.
Ne felejtsetek el vinni fasirtgolyót is, valamint a sehol nem jelölt, kijárat nevű Kijáratnál jobbra lefordulni az M7-ről. Ezek fontos dolgok.

***
If you miss the sound of ocean, climb the highest peak of the Velence-hills and listen to the wind. Don’t forget your meatballs in the fridge and turn right at the exit named Exit. That easy.

– – –

Tulajdonjog

Ha Marci gazdája Szifon gazdájának nőrokona, akkor jogtalan eltulajdonítás vétségével vádolhatjuk-e Szifont, aki ráharapott a Marciszőrrel kamuflázsolt, teleszkópos plüsshörcsögre.
Legally to whom belongs the plush rat if it was grabbed by Szifon from Marci’s basket and (legally) Marci belongs to Marti, Szifon belongs to Virag and Virag belongs to Marti and vice versa?

Vonul a falka

 


Mintha félálomban
mozognánk,
az utca
nyújtóztat minket,
árnyékaink
a szürke lámpák,
fekete-fehér fényecsetek
kipingált figurái leszünk.
Ti ketten most kiváltok
ebből az álmosan
lefestett félsötétből.
Mozgástól
megfosztott
pillanatba
rendeződtök,
én jövök akkor.
Egy jól árnyalt
villanás,
összehúzódik
minden, mint
alvás előtt
az izmaid,
a kiégni készülő
izzószál szakadás
előtt.
A falka már
egy messzebbi
csendben.

***
Our usual evening walk, forming a pack in a row, moving slowly in and out of the ray of the street lights until disappearing in random concrete caves. Night made us invisible.

– – –

Jó kép

Zsolt fotóz. Nem csak úgy. Egyfolytában. Lencsén át lát mindent. Állandóan Szifon így, Szifon most, Szifon hululú. A labdát is kijátssza ellenem. Persze, hogy úgy nézek a kamerába, mint aki bejojózott. Ott figyel az objektív felett a manipulatív piros tenisz. Készüljetek kisállatok, humánumok, mert le fog kattintani titeket is ez a Zsolt, trükkel vagy anélkül.
Még hallotok róla.
Vuff.

***
Recently Zsolt became obsessive with objectives. Careful humans and pets, he will shoot you. You will hear from him again, stay tuned.

– – –

 

Üzenet a palackban

 


Hiányos a tudásom róla. Magamról is hiányos. Tudtam én, hogy ilyen kötődés jöhet létre? Tudtam én, hogy ennyire fog hiányozni? Én hiányzom neki? Eszébe jutok? Van olyan, hogy eszébe jut bármi is? Álmodik velem? Mikor becsuktam az ajtót magam mögött, tudta, hogy messze megyek sokáig? Hiszi, hogy én jövök, mikor este csapódik a liftajtó?
Miért fontos ez?
Mert kötődtünk. Kanyarog a madzag liftajtón át, biztonsági kapun át, óceánon át.

Szifon, ez itt Indi, a golden doodle. Neki suttogom a reggeli kávénál, hogy van, aki vár. Neki dobom a labdát San Diegoban úgy, mintha a piros hatágút hajítanám az újpalotai templom árnyékában. Az ő teste melegíti a lábfejemet, mint a fejed a tenyeremet. Mondtam Indinek, hogy hamarosan megyek. Remélem, már te is tudod.

(Szifonnak, Zsoltnak, Indinek és Krisztának, akik túl jók hozzám.)

***
Message in the bottle from San Diego. Dedicated to Szifon, Zsolt, Indi and Kriszta: dogs and humans who treat me right.

Játsszék!

 

Ugorjon kanapéra,
székre, szaladjon
labda után, s vissza
kisszoba–nagyszoba-
félúton! Pattanjon
kétlábra, kettővel
kuncsorogjon!
Nézzen kerekebb szemekkel,
kérje a kötél-huzavonát,
játszasson engem,
nyelvkilógásig
vagy míg világ a világ.


This one is about our play time at home…

Virág nélküli erdő

És akkor nekivágtunk
a hegynek, és mentünk
rá felfelé,
én és Szifon,
meg a barátaink.
Jöttek a fák, a bokrok,
szúrós vadrózsák
töviskapaszkodásai,
mohás zöld kövek,
kidőlt, szétváló
faszélek,
és az a földszag,
amiben élet forog.
És virágot keresve mentünk,
de nem leltünk virágokat.
Fent a hegytetőn
szél készült, felhők
rotyogtak, szédítő záporba
sűrűsödött az ég.
És virág híján
saját kabátunk szirmaiba
tekertük magunkat,
és néztünk a lefolyó
vízbe rendületlenül.
A víz végén
elhajtottuk a köpenyeket,
és újra kerestünk, és újra
hasztalan.
Tetőről tetőre,
bokorról bokorra,
napról másik napra.
Újabb, szédítő záporok,
újabb sötétzöld esték.
És aztán
egy rókaanya szaladt
át a hegyen egy lankás
tisztás felé,
és mi a soron
következő eső
végeztével
követni kezdtük
azt a rókaanyát.
És kijutottunk
egy kőlepte, napmarta
tisztásra, és ott nyíló
virágokat láttunk,
ezret, pirosat, sárgát,
fehéreket.
És tudtuk már, hogy
a virágok lankás,
kőlepte, napmarta
tisztásokra nyílnak,
és útunkat siker
koronázta.
Jöttünk le a hegyről,
magunk mögé
hagytunk bokrokat,
fákat, földszagot.
És én nem mondtam el
a barátoknak, de
a virágos lankát
magammal hoztam,
lopva esőkabátba gyűrtem,
szirmokba takartam,
ki ne száradjon,
meg ne sérüljön.
Nehéz volt a kabát
a lankával együtt,
de én vittem rendületlen.
Otthon majd vihart
szerzek hozzá,
földdel gondozom,
fényben fürdetem.

Egy ideje virágokkal
élek. A nyolcadik
emeleti panelablakról
fut le a csudaszép lanka,
délután háromtól mindig éri a nap,
a kádból friss vizet
heti egyszer eresztek neki.
Egy alkalommal
mintha egy rókát
láttam volna
iszkolni a lanka
alján, a szúrós
parki bokrok, és
a hosszú törzsű
nyárfák alatt.
Talán egymás szemébe
néztünk, nem tudom.
Álmomban vörös,
sűrű bundámat
a napfény szárazra
szikkasztja
a rotyogó,
friss zápor
után.

Anyukának

Boldog Anyák napját Mrs. Liptonnak, akinek végtelen energiája, kreativitása, lankadatlan vidámsága és utánozhatatlan csirkepörköltje miatt örök rajongója vagyok.
Szifonnal nagyon szeretünk Téged.

***
Happy Mothers’ Day to my Hero Mom being super energetic, creative, funny, creating the best Hungarian stew on Earth. We (Szifon+ me) love you. Hugs & Kisses.
– – –

 

Szifon a fűben

Nekünk Aliga
a riviéra,
fekszünk a fűben,
süt ránk a májusi
Nap. A fű magas,
kedvünkre
hempergünk bele
a pitypang-ejtőernyőkbe,
forró pára izzaszt,
lóg a nyelvünk,
a leander alatt
van a leghűvösebb.
A képen kevés ember,
sok víz, egy vitorlás,
és két halászcsónak.
A napfénytől vajfehérré
simuló hullámokra
egy hattyút képzelünk.
Meg-megemeli
a szárnyait, lendületet vesz,
bámuljuk kiteljesedő,
erőteljesen hosszú alakját.

Egy méterre a hullámoktól,
mint egy vízfestményen,
siklik minden szép
össze azon a képen,
amit aznap estére
hazaviszünk,
ha a fűből lassacskán
kihemperedünk.

Nem érzelemmentes

Hosszútávon mindinkább úgy tűnik, hogy a kapcsolatunk egyáltalán nem érzelemmentes.

***
For some unknown reason we still have that loving feeling…
– – –

 

Kutyabarát

Nagyon_megyunk

Le a parkba!
Kutyák instant
álma a fűtér,
fák közé
zöldített illatkánaán.
Szagból ért az eb,
mikor ki járja át
a gyepet, a fűszálak
árulják el, gyökerek,
leföldelt lámpaoszlopok.
Pamacs a közelben,
kilenc óránál
Samuka szalad,
a falkaüdvözlő csóvarend
el dehogy marad.
Minden szag megvolt
mára, nincs más hátra,
mint kutyajáték lihegésig,
lemerülésig.
Összetappancsolás,
forgás, akaszkodás,
iramfutás körbe-körbe:
nagynéha a gazdi
észrevétele,
megvan-e még, ott van-e.
Ritkább futóalkalom
Lizával egy-egy félmaraton,
és a kocsmában szinte
biztosan ott van Betti,
akivel asztal alatt
lehet hemperegni,
ha a gazdikat
sörvágy aggasztja
vagy csak egy kávét
innának, és az ebadta
bebuszozik velük
a Fecskéig.
Este a fáradt banda
alkoholos-nyálas
puszikkal dől
kanapéra,
s mint akik
jól végezték dolgukat,
elteszik holnapra
fáradt önmagukat.

***
Szifon has his own band for the following social purposes:
1. Liza is for rapid running
2. Samu is for friendly fights
3. Betti is for best beers shared in Fecske
4. Cini is for yawning and yelling
5. Alex, Dáriusz, Borcsa and Sama for local evening chats & sniffing
6. The rest of the crew for weekend walking in the streets of Újpalota.
LIFE IS A ZOO.

Futamunk

 

Ma minden
a futás!
Maratonok egymásra
torlódása,
kilométerek láncreakciója
lett kifújt lélegzetünk.
Feszengő kifulladásunkat
térfigyelő kamerák
kereszteződésében
adjuk elő.
Tudjuk a jelszót:
csak nem
megbicsaklani,
egyenes vonalban,
egyenletesen folytatni
egymásután!
Futva is figyelünk
a részletekre.
Mosolygásunkról
senki meg nem
mondaná az igazat.
Fogunk fehér,
hajunk csatakban,
csatákhoz készült
szemünkben
felaljzott
romantikához
fotóriporter
villanófénye vegyül.
Mikor indultunk így
neki, mikor lettünk
ennyire az úthoz bekötve?
Mikor érjük el azt,
amit tán nem is
akartunk nagyon?

Odaérkezéskor
egy lihegő rímű,
csapott
versfutamot
kérnek tőlünk,
amit újságok
lapjára,
tévékamerába
kell mondanunk.
Félünk, nézünk,
rímeken aggódunk
– mint mindig.
Valakik vigasztalnak.
Jobban megtudjuk,
amit addig tudtunk.
Leülünk.
Pislákolunk.
Megértjük,
hogy egy egész
futóélet
sem elég
megírni
azt a végső verset.
És mégis:
egy egész
futótűz
vész el
abban
a kimondásban.

A Magyar Írószövetség és a Magyar Napló rendezésében kortárs költők együttesen 42 kört futottak le a maraton szellemében. Az esemény 2018. április 7-én 10-től 13 óráig tartott a IX. kerületi Ferenc téren.

***
On the 7th of April, 13 Hungarian poets ran altogether 42 rounds in the downtown square named Ferenc tér where our famous poet Attila József lived from 1915 till 1920. The Marathon of the Poets – organized by the Magyar Írószövetség (Hungarian Poet Society) and the daily newspaper Magyar Napló –  is the forerunner of the upcoming all day event and celebration called Versmaraton (Poem Marathon) on the Hungarian Poetry Day on the 11th of April.

Fényutca

Két zivatar
közt száraz
lábakon
Pest belsejében.
Felhőoszlató városi
vargabetűk,
szűk
utcákon sasszézó
rajzfilmemberek.
Villám napsütés,
bearanyoz
tócsavizet,
visszaverődő
fényre kibomlott
kabátok alá
langyos szél
szuszakolódik.
Nevetünk, forgunk,
utcából utcába
furakszunk.
Pillanatképek
városmozgásban.
Fotóidon a tavasz,
szemvillanásodba
mi is beleégünk.
Ember és társa
a fényképezőben.
A Fecskében
presszókávé,
részegedő
barátok, éneklő
tömeg húsvétol
az utcakanyarban.
Mindenkire
rásüt egy pillanatra
a Nap, mutatod.
Otthon a fotón
látszik majd
a háromszázhatvan
fok fényben
száradó Budapest.

***
Eastern holiday wandering on the streets of the rainy, cloudy, grey Budapest. Friends are tipsy sitting outside the pub. The city is drying in the rays of sun. Cheers everyone.
– – –

Fesztivál márciusban


A szigeten, (“A” Szigeten) fesztivál híján félelmetes akadályokon vetődünk által, nagy piros padon pózolunk, kis piros labdát űzünk farkasmódra és a legvégén érzelgősen odabújunk Zsolthoz, mert jó a szaga.

***
We visited the area of the Sziget Festival and had some fun with the barrier we flew over,  the big red bank we sat on still for a minute, with the little red ball we h(a)unted down. Finally we cuddled Zsolt because he smelled so good.
– – –

 

Erdőn innen, Dunán túl

Fák közt
vadszagra járni,
árkon, bokron
ugraburgálni,
magaslat
mélyére látni
városi kutyáknak
élményrengeteg.

Panellakó népek,
ha kilépnek a fényre,
felszabadul végre
a perdítő adrenalin,
kergülnek erről,
fordulnak arról,
bámulnak feszt
azok a kéklő szemek.

Duna fölött, dombok alatt,
eső előtt, sziklákon át,
megy a falka emberkutya,
futnak a saras nagy szabadba,
nevetnek magukra egymás után.

***
Into the woods pack of wolves/human. Three as an item.
– – –

Pihenőfény

Otthon vagyunk.
Napeste.
Színek halkulóban,
hangunk helyére
nyílt ablakos
cinegetavasz.
Saját fényünket
oltjuk magunkra,
kutyafeketék
foltos holdfehérben.
Mi van itt belül,
kérded.
Szobába sóhajtó
napszél.
Mi van a szemedben,
szólok,
hullámzó égbe
hajtott madárraj.
A kilátás lemegy,
nyitva az ablak,
rajta roletta.
Szemünk résnyi,
tavaszi esténk
aranylövésnyi.


Home in the residual sunlight leaching through the window. What we are is black and white. What we have is a wing taking bird swarm. A moaning solar wind. Our narrowed eyes, our spring evening is an overdose…

Hóba hajolt helyek

Hóba hajolt helyeken

Hóba hajolt földeken,
télbe hulló helyeken,
hideg szélben keresem,
szürke ködben szaladok.
Felállok, ha elesem,
zihálok és kutatok,
naphosszakat átfutok,
megállok, ha tehetem,
s az arcokra gondolok,
az arcokra gondolok.
Megállok, s elindulok
újra, megint csak futok.
A szemekre gondolok,
a testekre eszmélek,
ha hajnalban ébredek.
Hóba fagyott álmomban,
fehér hideg záporban
vajon utánatok találok,
vajon előttetek állok
még valamikor,
még valahol?

Hóba hajlott hegyeken,
örökjeges helyeken,
elfedett ösvényeken,
erdősűrű utakon
utolérsz-e valahol,
utolérsz-e, nyugalom?

A dalszöveghez tartozó dal soundZcapa Archeus című lemezén jelent meg, és Buzás Gabi énekli. A dalért klikk ide

***
It is a poem written by Zsolt, a lyrics of a song (performed by Gabi Buzás) about endless snow and solitude.
Click here to listen to the song

– – –

Szelepek


A költő és kutyája a kanapé két sarkán élik saját világukat: a költő kutyája álmodja, a kutya költője írja. Beszív egy, kifúj a másik. Szelepek pisszegnek csak. Regény születik.

***
The dog and the poet are living happily in their own world in each corner of the sofa: the poet’s dog is dreaming, the dog’s poet is writing. One inhales, the other exhales. Mmh-ssh. Noises of the night. Novel is in the making.
– – –

 

Sétahideg

 

setahideg
Drágám, kapjuk össze magunkat, az esti sötétbe ugyan kutyák ugatnak, de mi leszünk azok mindenki fölött, akik a metsző hidegben is szabadba futtatják jószágukat. Nem ám kényelmes járda–póráz–eb szentháromságban húzkodják végig a lilásra fagyott terek széleire betonozott gyalogutakon, hogy a biztonságból épp csak le-letérve tudjon dolgot végezni, prüszkölni, keresni szippantást szuper kutyaszagnyomokon.

Drágám, én fáradt vagyok, de a kivetített horror megvár, a kanapé nem tud kihűlni az állandó panelhuszonötben, érzésre még több is lehet egy bolyhos takaróba gyűrve bámulni a köd elé lehúzott redőnylapot. Vegyük fel a sétaszerkót, nekem jöhet a barna bakancs, neked a szemedhez illő, kék sígatya, a fekete hosszúkabát, amit meg az esti harangszóhoz festettek meg, rám a sötétzöld három-az-egyben kapucnistul és füles sapka, mert hideg lesz, az nem kifejezés. A hideg megöli a rovarokat és a kedvet a szabadsághoz.

Angyalom, itt van Szifon piros villogója. Ha elengedjük a templomnál és szaladni fog, legalább látjuk, hova.

***
It’s about our evening walks in the cold: 4-5 layers of ski clothes, red bike lamp flashing on the black dog in the blue night.

– – –

Csempész

Szifonnal
csempeműveletbe
fogunk.
Kiadom az ukászt:
csinálj úgy,
mintha aludnál,
én befogom a csempét
a képbe, hozzá
te szuszogj hitelesen,
a kompozícióhoz
fekete-fehér
szőnyeg szolgál
hátterül, vagy, ha
jobban tetszik,
háttámlául.
Rendben,
ásít Szifon,
és elterül.

***
Virág painted a tile, Szifon struck a pose, Zsolt pushed a button. That’s all folks.
– – –

 

Kanapélabda

Szifonnal otthon,
az influenza marasztal,
asztalon aszpirin,
rám férne egy ital,
de az alkohol
tiltva, azért én
behűtök egy sört
későbbre,
jobb napokra.
Szifon, gyere,
feküdjünk egyet
reggel kilenctől
délután ötig.
Néz rám
nagy szemekkel,
hogy persze,
feküdjünk,
csak ugye, ott
a kanapélabdázás,
meg a délutáni
sétalabdázás,
meg egy kellemes
guggolólabdázás,
és ott van még
a kaja utáni guriga…
Jól van, Szifon,
elég lesz, tudom.
Összeszámoltam,
négyszer ötven
labdadobás,
cserébe viszont
egy filmet, és két
sorozatepizódot
végig kell lustáznod
velem.
Áll az alku?
Akkor gyere, indul
a projekt influenza:
falkatagok fel
a kanapéra!

***
Human flu is useful for dogs. Human stays at home, terribly suffering of course, but shoulders are not sick, upper arm muscles are in perfect condition, SO THROW THAT BALL SICK HUMAN and we can stay friends… on the sofa.
– – –

Hóhahó

A hóban száguldani, ugrani, ásni igazán menő. A hó önmagában remek, a beleforgatott labda viszont a fogaknak hideg, tartózkodjunk a szájba vételétől. A havat a labdáról lehetetlen leverni manccsal, de nyelvünkön – ha mégis szájba bevennénk – leolvadhat róla, és újra minden ok. A hóban álldogálásnak semmi értelme, javasolt helyette – ha a játék abbamarad – a gyors hazamenés, és egy finom, száraz vacsora.

***
Snow is cool. Digging in the snow is even more cool. However the iced ball is way too cool for the teeth. Okay. Enough of the minus. Rushing back home and staying on the comfy warm sofa is the coolest ever. Carry on ruling the (inside) world at room temperature!
– – –

 

Cukorszemek

Szifon_nem_ker_tortat

Szifonnak közömbös a sajttorta / Szifon ignores cheesecake

Szifonnak a kedvenc Székelyhidi-versemet idézem, miközben sztoikus nyugalommal ignorálja a frissen elkészült sajttortámat.

„A nő cukorból

épít világot,
mézváros küszöbén
áll, csodálva báját
belíveinek, ahogy
csurog minden
csiklandó rendben,
csöppenő krémkupolák
alatt, folyódó
fondüfalak metszetén.
Illatos kakaóvajkeret
köt áttetsző vanilinablakot,
majszolható ostya
a tető, hő- és eső-
szigetelésnek
húzódik két-három
édesded lekvárréteg alant.
A beton keksztömb, a járda
marcipán, s mousse
a kék bálna
a nő rétesteraszán.
…”

A vers teljes egészében itt olvasható Világcukor néven (a Kijárnál című verssel együtt).

***
I’m reading out loud my favorite Székelyhidi-poem for Szifon who totally ignores my fresh made mini cheesecake.
– – –

 

Kisördögi részletek


Átmakrózott éjszakák,
átlencsézett éjjelek,
szilveszteri pózok,
statívon függő
pillanatok.
Szifon, te fotóalany!
Képezés felsőfokon,
ötezres fényérzék
a felső határ,
kézremegésre
zársebesség.
Szifon, te fotónk fénye!
Drágám, már elég,
hívd be
a Photoshopba azt a kutyát,
eleget volt az SD-kártyán.
Szifon, te retusok gyöngye!
Az a jó, ha a szeme
éles, mint a penge
vagy az orrára
visszahajló szőrszála.
Ej, Szifon, te
makrofotogén!
Jól van, értem.
Neked ez mit se jelent.
Akkor tessék,
ha téged az
arcod, szemed, lábad
fényárnyéka
sem érdekel,
csak a labda,
meg a rágható
plüssállatok!

***
Zsolt used his super macro lenses to capture certain parts of our dog and show as exciting textures. Dive deep in a nose, grab a string of a mustache, jump into a pond of an eye. 
– – –

K. Boldog Új Évet!

Rendhagyó évértékelő/-indító videónkban Szifon fellép a káromkodás ellen. Akiknek munkával indul az év, azok nyomjanak egyet most! Háá-room!
K. Boldog Új Évet K.tyák!

***
Szifon is 100% against cursing. Those of you who started the year with Tuesday work, push hard NOW. Onetwothree.
F!ckin’ Happy New Year Everydogy!

– – –

 

Újratöltő


Az utolsó óra
szoros ölelése,
az első korty pezsgő
szénsavsistergése
és a kanapé
mögött felbukkanó
fénypászma
a kutyában nem idéz
szilveszterpillanatot.
Igaz, mi sem
habzunk az italban,
félrevonulós éjjeleken
vagyunk túl, az évet
döngöljük bele
magunkba,
elmúlt, sűrű köd
időszakot.
Hatni kezdenek
a percek,
lassan felforognak
a pillanatok,
félremegy
az újratöltés,
ránevetjük
magunkat
a sötétlő,
téli éjfélre,
felkapcsolódnak
a bennünk szunnyadó
villanyok.

És akkor most
a jövő,
drágáim!
Pezsgőkortyaink
kiolvasztanak,
felszusszanunk:
a csók elszánt és hatásos.
Átrajzunk éjfél utánra,
Szifon vakkant,
ölelünk rajta egyet,
rátáncolunk
vele a kanapéra,
feltekerjük magunkban
a zenét,
várjuk, hogy
beterítsen
a hangos
jövendő.
A kutya
újabb játékot
hoz, én megint
melléöntöm
a Törleyt.

(A fekvő képen Zsolt elemlámpával próbál rávilágítani a koromfekete Szifonra.)

***
HAPPY NEW YEAR EVERYDOGY!
(On the landscape photo Zsolt is trying hard to make the blackest black Szifon look visible with the help of a torch.)

– – –

 

Szifon, mit szólnál…?


Szifon, mit szólnál egy olyan Karácsonyhoz, amikor Zsolt süti a halat, Virág meg a saját kézfejét? Igen? Tetszene? Megoldjuk!
Az idei boldog ünnepeket a Panthenol támogatta.

***
Szifon, how about a very special Xmas when Zsolt burns the fish and Virag her own hand? Yeah? Like? Consider it done.
This year happy holidays are powered by Panthenol.
– – –

Szobadobó

Nyúlik a kutya,
nyílik a szája,
levegőben
a szétrágott
narancssárga
labda.
Röppálya végén
kapás, szusszanás,
fújtató sóhajok.
Az esti lakásfallabda
a falkaösszetartozás
érzését adja,
a kanapélihegés
pedig a jól
megérdemelt
csapatpihenés
velejárója.
Néha persze
nehéz eldönteni,
ki fárad a végére
jobban ki.

***
In-house squash competition during the winter season: Szifon versus owners.

– – –

 

Szifon szóda nélkül kéri

Szifon a vasárnapját kocsmázással tölti és nem kér szódát köszi. Ahogy Betti sem, a vörös rókalány.

***
Szifon is on a Sunday evening pub tour and refuses soda. Just like his ginger girlfriend, Betti.
– – –

 

Banánsíp


Ősét nagy valószínűséggel keresztezték – többek között – a majompincsivel. Köszönjük, Anyuka, a sípolós banán igazán találó ajándék volt. Köszönjük, sípolós banán gyártó manufaktúra, hogy a silány minőségnek hála, a sárgaság 5 perc után már nem sípol.
***
His ancestor was likely crossed with – among others – the Affenpinscher (= Monkey Pinscher). Dear Mom, big thanks for the banana, pretty authentic. Dear beeping banana manufacturer, big thanks for the bad quality yellow thingy which is NOT beeping after the 5th minutes.
– – –

 

 

Összkucor


Kucorodni tudni kell,
mondom Szifonnak,
helyeslőn szuszog és kifúj.
Minden nyugalomra hajt.
Ölemben öleb, kezemben
tejeskávé melegszik.
Telepedős a délután,
a Nap odabújik
a Hármashatár-hegyhez,
a késő ősz levélillata épp
belebeg a bukóra hajtott ablakon.
Nézem a filmet,
középpontjában
szimbólum
a szürke kanapé
fekete-fehér szőnyegen.
Az esteledő fények
a konyhából
és a vetítőből
egybeszüremlenek.
Amint a mondanivaló
a fejemben összeáll,
a kutya felszuszog,
az este feljön,
az ősszel elegyedő
süteményillat betölt.
Virág bújik hozzánk
teljesedni,
kisül minden.

***
Autumn nap.
– – –