Találkozás…

szifonov-blog_10
(Virág bejegyzése)

…egy másik kutyával és gazdijával a telepen:
– Szia, fiú, lány?
– Fiú.
– Juj, akkor inkább nem, az enyém fiú. Gyere, Jack, menjünk!

…egy másik kutyával és gazdijával a telepen:
– Szia, fiú, lány?
– Fiú.
– Juj, akkor inkább nem, az enyém lány. Gyere, Kloé, menjünk!

…egy lánnyal a buszon:
– Micsoda fej, megzabálom. Hogy hívják?
– Szifon.
– TESSÉK?
– Szifon.
– Muhahahha hihihi nyííha. Ne hara-muhhahah-nyihhhaha-víhaa-gudj, bocsánat.
– Semmi baj.
(vadul pötyög a whatsappon)

…egy másik kutyával és gazdijával a telepen:
– Jaj, de édes, ez keverék?
– Szia. Nem. Griffon.
– Tessék?
– Griffon.
– Ja, hogy ez igazából ilyen? Hahaha.

…két idősebb nénivel a telepen:
– Ezt nézd, Gizikém, láttál már ilyet? Hehehe. Mi a neve?
– Szifon.
– Tessék? Szi-fooon? Gizikém, hallod, mik vannak?

…a tudálékos hölggyel:
– Meg kell ám dicsérni, ha kakil, tessék megdicsérni!

…egy másik kutyával és gazdijával a belvárosban:
– Jaj, de vicces, ezt nézd, itt jön Csubi. Ez milyen fajta?
– Griffon.
– Tessék?
– Griffon.
– Hogy micsoda?
– Griffon.
– Még sosem hallottam.
– Ühüm…

…egy kalapos, morgós öreg úrral:
– Mi ez a kutya, keverék?
– Nem. Griffon.
– Nem keverék?
– Nem. Belga griffon.
– És hogy híják?
– Szifon.
– Micsoda?
– Szifon. Szifon, a griffon.
– És miért így hívják?

…a kávéház ajtajában:
– Szia, bejöhetünk kutyával?
– Persze, gyertek csak! Csak nem egy griffon?
– HONNAN TUDOD?
– Kutyakozmetikus voltam.
– Á!

…a nagybácsival, Lacival:
– Üdvözöllek, Szifon a házban. Ezt a barom nevet Zsolti adta neked, ugye?

…az egyik költővel:
– Tetszik. Tetszik ez a Szifon név.
(3 kutyáját így hívják: Dinnye. Gyömbér. Szerda.)

…anyukával:
– És mi lesz a neve?
– Szifon.
– SZI-FÍÍÍÍ!

…az egyik kolléganővel:
– Na, és hogy van a kiskutya, a… várj csak, mindjárt mondom, mi, ne segíts, ne segíts: sz-sz-sz SZATYOR?

…egy hölggyel és kutyájával a telepen:
– De édes, hogy hívják?
– Jó napot! Szifon.
– Szifon? Így hívják?
– Igen.
– SZEGÉNY KUTYA.

…egy hölggyel és barátnőjével a telepen:
– Nézd, nézd, Éva, ez az, ő az, akiről meséltem, az evok-kutya. Mindig is ilyet akartam.
(vizslával volt)

…a másik kolléganővel:
– Na, és hogy hívják?
– Szifon.
– Szi-fooon? Hahha, hát ez baromi vicces, nagyon jó. És miért így?
– Mert ő egy griffon.
– (… néz)
– Szifon, a griffon.
– (… néz)
– Rímel.
– (… néz)
– Szerintünk.

…a barátnővel, Dórival:
– Szifon? Haha. Ez a név azért is jó, mert hívhatjátok Sci-finek.

…a géphangú gégemetszett bácsival a körúton:
– Ez pu-li?
– Nem. Griffon.
– Mi-cso-da?
– Griffon.
– Ez-egy-pu-li.

…a vonatra várakozó öreg úrral Kismaroson egy shiba inu társaságában:
– Nézd mán, anyus, az egy róka.
– Rókahol?
– Ott, a fekete keverék mellett. Ez egy róka. Anyus. Ez egy róka. Egészen biztos, hogy ez egy róka, há látom. Róka az.

…a telepen egy tinivel:
– Jaj, de helyes, törpe schnautzer?
– Nem. Griffon.
– Micsoda?
– Griffon.
– Nem hallottam még soha. Olyan, mint egy puli.

…a fura lánnyal a telepen:
– Nem szoktad megdicsérni, ha kakil? Én még egy éves kora után is megdicsértem.

…középkörú párral és kutyájukkal a telepen:
– Már találkoztunk, hogy is hívják?
– Szifon.
– Igen. Tudtam, hogy valami szóda. Azért jó, hogy nem szódáztam le, ugye?

…a másik költővel:
– Ó, és boldog új évet kívánok a… mi is a neve, Pemzli?
– Igen.
– Na, eltaláltam, így hívják?
– Igen.

…a buszon egy hölggyel:
– Szia, nahát, de ritkán látni griffont!
– Szia. Kutyakozmetikus vagy?

– – –
It is about random encounters  and street chit chats about our devil looking dog and his strange name.

Bolyhharapó

Kilépünk a koratavaszi parkba, lecipzárazom a kék kabátot a fekete alatt, és hangosan szólok, hogy futás, Szifon. Dobom utána a teniszlabdát és te felszisszensz, hogy ne a fejére, de aztán kacagunk együtt, mert jó íve volt, épp nem találtam a kölköt el. A páskomligeti dombon jól megakadnak a napsugarak, a füvet növesztő fény márciusihoz képest remek, egyértelműen fotózáshoz, nevetéshez, játékhoz való. Szifon üget vissza, kilóg a szájából le a labda, mert valahogy sikerült beleakasztania a fogát a narancssárga bolyhba. Most fotózd, drágám, mindent beleadva rohan az ebadta, pláne milyen jó kontraszt a kutya közepén a narancs teniszlabda, és ilyen rohanós felvétel róla még nincsen, hohó! Na, várj, most kergetem, arról is csinálj, kérlek, kettőt, aztán add ide a gépet, és hajolj le hozzá a fűbe, úgy, guggolj mellé, frankó, elfáradt a teniszlabda-hurcolásban. Jó lesz, jó lesz! Szifon, Virág, gyertek, sétáljunk tovább!

A fotó, a séta, a nevetés is remekül sikerült a páskomligeti oldalfényben, konstatáljuk délután a képernyő előtt. Azt mondod, a kutya feje kábé két labdányi? Na igen, bólogatok a képeket méricskélve. Majd legközelebb kisebbel dobálunk vagy veszünk egy olyat, ami méretben, színben, gumírozásban is megfelelően kiskutyaszájba rakható.

– – –
It is about throwing the neon tennis ball in the nearest meadow. Big bite for a small black devil. Finally real spring.

Panelportya


Séta panelközben. Nahát, fogalmunk sem volt róla, mekkora parkot szereztünk a lakáshoz látatlanban. Lekötött minket a másfél szoba állapota, méricskéléssel egybekötött el- és beleképzelés. A beépített szekrény a falhoz jön, amoda Szifon, erre meg a kanapéról nézhető filmvetítéshez fúrandó polc. A kábelezést kitalálom. Az ablakhoz, ami a panelparkra néz, mehet a dolgozóasztal a dolgozandókkal, majd a monitorból szépen kibámulunk a kertesháztetőkre, a csendéletre nyugvó naphoz pedig klasszikus zenét keverünk.

Az első séta, drágám! Ez a park patent. Elengedhetjük a kutyát, nincs autó-, csak kutyaforgalom, a panelpincsik közt megtanulunk szlalomozni. Vannak nagytestűk, mondod, szabadon. És a mérgezett szendvicsek, valamint az emberi tevékenység nyomaiként értelmezendő rothadt krumplik és a kiöntött maradékleves a szomszéd ház tövében. Ó, drágám, milyen jó tanulópálya ez! Gyere csak, Szifon! Látod, jön. A többi meg majd alakul.

Nézel rám és Szifonra, ő csóvál, én bólintok. A kutyaiskola, teszem hozzá igyekezve, persze, nagyon jó ötlet.

– – –
It turned out that there was a huge park around and in between the block of flats.
U-N-L-E-A-S-H.
Careful. Old lady here. Watch out. Garbage there. Gee. Big dog from the north.

Panelpöpec

Fölfedezzük az új lakást, impozáns, másfél szoba panelkőbe vésve, földtől nyolc szint különbséggel, méterben még több. Az ajtókódot megörököljük, kulcs a kezünkben. Szifon első liftélménye, a gazdi menjen mindig előre és elsőnek szálljon, véletlenül se maradjon harapós dög, veszélyes néni az ajtó előtt vagy simogatni hajlamos gyereksereg.

Jól van, megússzuk elsőre, jöhet az üresre festett lakótér. A megfelelően kompakt enteriőr kialakításában, milyen remek, nekünk szinte dolgunk se lesz, merthogy Szifon szagról szagra kiméri a labda által begurulható padlószéleket s a közteket, kutyalépésszámra bontva. Tehát, ha oda teszik a kanapét és Zsolt onnan hajítja, az ajtón át a majdani vizes tál előtt épp kipattanhat úgy, hogy Virágot ne zavarja a kutyakajaöntésben. Jó lesz, jó lesz, maradhat, maradhatunk. A bútorok előtti héten azért még üljünk le a földre, igen, ide és nézzük át újra egyszer, mi van, ha a konyhából visszafelé gurul a labda, a kanapé nem lesz-e mégis útban vagy olyankor a babzsákba dobjátok és én belevetődjek nekifutásból? Sok mindent ki kell találni még. Ahová most fekszem, jöhet a szőnyeg, okés?

– – –
It is about: moving, defining areas for napping, playing, placing food bowls and storing treats. Other things can wait.