Kanapépontok

Befejeztem a regényt, beütöttem az utolsó mondatok utolsó pontjait a gépbe. Na persze, ezzel korántsincs még vége, azóta forog az agykerék éjjel, reggel, este, hibajavítás, logikai kanyar, szövegkohézió.
Néznek engem, Virág és Szifon, ahogy jár az agyam, elmélyült grimasszal fekszem a kanapén, a szavakon időzök, a jól kerek mondatokon. Szifon odabújik, a kezemre ereszti le a fejét, Virág a másik oldalon teszi ugyanezt. Körbevesznek, elnyugodnak, közelségük halkan lélegző, áramló burokként zár szépen körül.
És akkor, ahogy a kanapén mi, összeáll minden a regényben. Helyére kerülnek a vesszők, szavak. Micsoda segítségeim vannak, micsoda energiákból forgok, táplálkozom! Ezt gondolom utolsónak, és szépen mosolyogva alszom közéjük, és élvezem, hogy ők azok a mindent befejező pontok a regényemben.

***
Sofa. Center of home life.
– – –

Tóbaugró

Délegyházára Szifon vizezése vezetett, s a tó tükrébe törni magunkat volt a hűsítő cél. Mentünk strandmelegben, feküdtünk strandpázsitra ki, tudtuk, a nyugodt olvasás nem kutyabarát strandkörnyezetben.
Jaj, mennyi eb! Szifon rögtön kutyának áll, egy színben hozzáillő keverékkel éli ki futnivalóját. Jöjjetek, jöjjetek, ti vizes kis ebek, a kergetés csapatfutásba csapjon át. Kicsi, közepes, sokszor sok négy láb. A déli melegben csak hüledezünk, hogy bírják ezek a végnélküli napraforgást.
Na várjatok, ti kutyák, a hőguta az smafu? Meg kéne fürdőzni a tóban, álljunk neki a hűs víznek, Szifon, nézd, itt jobb belépdelni. Gyere utánunk, hagyd a füvet, a száz kutyát! Kavarjuk fel az állóvizet, nézd kis hal, moszat, faág.
Hát Szifon csak néz ránk, meg a vízre, ugrana épp, mégis kivár, hátha a gazdik mégis megunják, s kijönnek a partra, nem kell a felesleges víztortúra. De nem jönnek, sőt, vidáman csápolják a fürdőt, ez nem járja, ebből kimaradni nagyon nem lenne fer. Rendben akkor, jöjjön a tó! Ugrok, ha végleg ugrani kell.
Hórukk, pattan utánunk Szifon, zuttyan a vízbe, belemerül. De csak épphogy, már úszik is kifelé, nem törődve gazdival, moszattal, hallal, kis ággal. Elsőre neki ennyi elég volt, lehűlés kipipálva, inkább játsszunk a fűben valami labdásat, ahogy szoktuk, szaladgálva!
Legközelebb a Dunára megyünk vizezni, mit szólsz? Nézi a kezünkben a labdát Szifon, úgy bólint, hogy liheg. Csak dobjátok már el, mert ez a strand nagyon meleg!

***
It is about our first extreme water sport experience. Guessing he doesn’t like water that much… but doesn’t feel like standing on the bank alone either.
(Any Samuel L. Jackson features?)
– – –

Kérem, csókolja meg!

szifonov.blog_19szifonov.blog_19b

Egy kávé nyaralónapon, Pécs forró ölében, ülünk mi hárman, Virág, Szifon és én. Átadjuk magunkat a nyárnak, hagyjuk, vigyen minket, ahová akar.

Lehet sütkérezés a tóparti fűben, hűvös szél a város mecseki magaslatán, séta a hosszúra nyúlt belvárosi gyalogutcán. Amerre kószálunk, belénk karol a fülledt levegő, lógunk a sercegő felhők alatt, hajtjuk a meleget magunkon át. Ha Szifon lihegve felfő, neki kulacs víz, nekünk fagyi dukál.
A délután végén, milyen jó lesz, pihegjünk egyet a főtéri vacsorakertben! A házakat surló nap narancsba pompázza ülőhelyünk. Jönnek a fogások, telünk a nyár ízeivel, karoljuk egymást édesen s hozzá tortát bontunk, mosolygunk vigyorgó tejszínhabosat.
Estül, kigyúlnak hozzánk a sárga lámpák, ülünk megbújva a cukorteraszon. A kávé kijön, Szifon ölbe ugrik, tolja a fejét fel arcközel.
Drágám, ez a mi nagy csókunk, amit a kutya őszinte hévvel elirigyel.
– – –

You may kiss the…

Fotószél

Grinnyén a nyár, az a folyton fénylő, fülledt csendélet, rajzolódik az arcunk előtt. Szaladsz előttem a sárga napraforgók lábainál, nevetsz rám vissza, Szifon boldogan követ. A mindezt elmesélő pillanatfotót állítanám, közben pedig megpróbálom felfogni, mi rejlik a helyben, amitől megfoghatatlan szabadságnak érezzük azt a pár napot. Talán mi színezzük a nyarat tökéletesre vagy a kutya feltétlen örömét érezzük magunkénak, és nincs semmi, csak a nyár maga és az elhalkult világ körülöttünk. A természethez legközelebb: egy szalmabálára hajolsz, felteszed Szifont is, hogy érezze a magasságot, én épp azt magyarázom, hová ülj vagy állj, hogy a kép elkattanhasson.

Aztán hagyom a fényképezőt, körbeforgok, a hirtelen szélből nagy levegőt veszek. Összekapaszkodunk, és úgy, hárman vigyorgunk bele abba a pillanatba, amihez az emlékeink viszonyulni fognak, amit pont ezért képtelen megragadni minden fotó.

– – –
It is about our summer holiday in the countryside far away from the city-people-noise. 

Gyümölcsöző

Barackozás Szifonnal, ó, de jó is a fáról, közvetlenül a legsárgábbat leszakítani! A gyümölcslé ujjon futva csorog: felezünk. Fintorog az eb, ilyet sosem látott, pláne ízlelt. Szájába fogja vigyázva, Zsolti, néz rám, ez nem olyan, mint a táp, de finom, egynek jó lesz. Édes, finom, az állaga pépes. A döntés megszületik: evésre érett.
Jaj, egyben lenyelte! Hát persze, hiszen még kölök, nevetünk Virággal, minden élménye bőven hátravan! Barack, meggy, cseresznye, alma, kipróbálandó étkek tömkelege, és ezek még csak a gyümölcsök. Haj, sose jutunk a végére. Bizony, csak aztán túlzásba ne essünk a kóstolással, kutyagyomorba növény csak módjával való.
Szifon néz ránk, még nagyon kérne, a szemében az egész fa tükre elmerül. Rendben van hát, te kölök! Hisz nyaralunk, és már nyújtjuk az újabb darabkát, mert mi is falatoznánk még az érett barackokból.

– – –
Did you know that dogs love apricot? Or is it just Szifon? Look at his face. Addicted to yellow things.

Fesztiválfül

Fesztiválérzés Szifonnal: helyszín egy nyári istálló és a körbe hatalmas tanyaterület, jól elkap minket azon nyomban ott a közösségi technohevület. A zene stramm minimál, balatonoldali dombról lefelé ritmusra ügetünk, a szintiszőnyeg enyhén megemel, és mi fenn forgunk és forgunk méterekkel a fülledt földszint felett. Szifon lelkesen követ, rajta nem mutatható ki a dobzenei hatás, neki legfontosabb a füvön élményfutás, gazdikergetés, és hogy a többi fesztiválkutya csinál-e valami csatlakozásra érdemeset. Gyere, Szifon, a táncteret balról kerüljük, ülve, állva hallgatók közt jussunk a telephelyünkre! A hangszóróktól távolabb nem bomlunk bele a hipnotikus nótába, egy kis privát tér a fülnek frankó. Élvezi Szifon a a helyzetet, csóvál és körbe kerül, de nem a klikk és katt hangokra, meg a táncolókra, inkább a szagokra forog a feje. A nagy fűrétre kutyákkal gazdik telepednek. Na, nem sokan. Öt-hat ilyen, meg olyan méretű eb labdát és egymást jó arányban kerget. Két kört Szifonnal, hármat nélküle, egy negyedikben ketten indulunk sörért. Milyen jó ez a nyáreleje, Szívem! Nincs kutyameleg, várostömeg, csak a faillatú szabadság és a sörszag, amibe kedvünkre keveredhetünk.
Szifon fesztiválbarát, foglaljuk össze mosolyogva, jövőre hárman ugyanitt. Drágám, még egy sört meginnék gyorsan és aztán mehetünk, mert éjjel a techno is hangosabb, az ember ittasabb, a kutya füle pedig mindannyiunkénál élesebb.

– – –
It is about a techno music festival called Alkototabor, organized near lake Balaton. Rural atmosphere, farm feeling with horses, goats, beers in the barn, friends, Szifon and above all: proper minimal music.

Lakásmozgató

Mozgatni kell Szifont, mozgatni. Rohanjon, legyen túl fáradt. Akkor nem lesz gond. Úgy marad, fárasztva, a kanapén.
A kutya bent a lakásban, persze, hogy nem mozog, ingerszegény nélkülünk a környezet, hiába szép a kilátás, meg felvillanyozó a nyolc per negyvenhét berendezésileg. Kanapézik és vár, pózt vált, hallgatózik. Ha nyílik a liftajtó, kiszagol, hátha velünk telítődik meg a szűk közfolyosó; és visszadől, ha nem, és vár tovább a párnán. Vagy unalomból alszik.
Egyszer csak Virág kiszáll a liftből, rácsos ajtón át kerül a köztes szagösvénybe, majd a Szifon ugrabugrálásától forgalmas lakáselőtérbe. És hát onnantól ő nem szabadul. Nem is akar, nyilván, az eb emberkisajátító szeretetétől elfordulni, hiszen az egyszerre feltöltő, őszinte, ösztönös és heves, a gazdi burokba kerül és mindent hátrahagy. Ami addig volt, aznap, ajtón kívül marad.
A kutya szeretetből és játékból áll. Plüsspatkánnyal, IKEÁ-s egérrel, gumifánkkal, mire megjövök, rég végeztek, ott hever előttem mindegyik a nagyszoba padlón. Szifon nekem is mennyire megörül, egész teste csóválódik, szájában épp sárga tüskés labda, kétszer megforgatja és elém ejti, hogy akkor én most már kabátostul, táskástul neki legyek otthon, mert ő ezt az értékes labdát csakis annak adja, akit szeret.
Vetkőzöm, a kutyakincsbe jót rúgok, Szifon érte penderül, rág rajta, visszakerül hozzám, közben gyors puszi Virágnak, egy újabb lendítés, újabb fognyom, a színhely újra, végre a mindenre megfelelő kanapé.
Szifon kimozgatása a cél. A gazdi lóbál, húzgál, dobál, szalad, kutyásokkal táplál furcsa kapcsolatokat. Egy-két „mi újság”-mondat mellé tíz perc mosolygásba olvadt bámulás dukál a haverállatoknak. Egymást ugratják-harapják, kergetik, néha felnevetünk. A játéknak és a játszóknak is több fajtája létezik.
A késő esti sétát, ha letudjuk, mind abbahagyjuk a perpeetum-mozgást: jöhet a várva-várt kanapé-lenyugvás. Őkelme karunkba elalszik, mi is egymás kezében nyugszunk el, mert tudjuk, mozgatni kell Szifont és ahhoz megújuló energia kell dögivel.

– – –
It’s about playing in the apartment right after arriving home from work.

 

 

Hangolódó

Zenére tanítjuk Szifont. Halkan és hangosan, lassú és gyors muzsikákra. Amiket szeretünk, amik nélkül ellazulni sem érdemes. A zenéink nélkül hétvége nincs. Ha nem is kapcsoljuk be a hangszórót, velünk mozdulnak, meghatároznak minket, a hangszínünket alakítják, amikor egymáshoz beszélünk, a kanapén olvasásunkat, a kutyasétát szépítik vagy azt, ahogy az ablakból látjuk besötétedni Pestet a Hármashatárhegy előtt.
Szifon hallgatja a zenét, egy modern klasszikust. Keresi a hangok eredőjét, fejingatva  pontosítja a kiindulási helyet, és próbál kapcsolatot találni hang és forrása között. Nem tudjuk, szereti-e a zenéket, amiket mi. Nem tudjuk, hallja-e a dallamokat, a kompozíciót, megkülönbözteti-e a refrént a verzétől. Felismeri-e a hegedűt, kihallja-e a zongorát a hangszerek közül. Azt tudjuk biztosan: mindent elfogad, amit hallgatunk, hiszen ha együtt vagyunk, mi és ő, az számára olyan nagyszerű hármashangzat, ahol nincs helyük fals szólamoknak.
Zene: Simple Song #3 Youth La giovinezza

– – –
“When the researchers played heavy metal music the dogs became quite agitated and began barking. Listening to popular music, or human conversation, did not produce behaviors that were noticeably different from having no sound at all. Classical music, on the other hand, seemed to have a calming effect on the dogs.” – Wikipedia
Music: Simple Song #3 Youth La giovinezza

Sétaálom

Abban az álomban egy bárban ültem, hegedűn játszott valaki. Nem tudtam inni a rumom, bámultam magam elé, talán motyogtam is, hogy jesszus, ezek az én szép hangjaim. Ha hegedűn tudnék, pontosan azokat a hangokat húznám, azokat a dallamokat írnám le egymás után, azok a szólamok járnának a poharat szorító ujjaimban.
A hegedű most szinte hangtalanul szólt, a művész arca átalakult, valósággal küzdött a hangszerrel. Azokat a hangokat kereste, amik a hegedű legmélyén várnak. A képernyőn piros háttéren sárga felirat villant, egy cím a nevemmel.
Az én számom szólt a vonó alól.
Azonnal hívtalak, hogy gyere, tőlem játszik itt valaki egy hihetetlen interpretációt, meg hogy nem is tudom, mikor írtam, nem emlékszem, egyszerűen azt érzem: az enyém.
Az egész este valahogy belőlem rezgett, tágult, és nem értettem, de egy rumos, izzasztó, félelmes izgalom volt, az az álom. Vártam a 6 órát, hogy elkezdődjön a nap, te felkelj és én felkelhessek, és közben ne felejtsek el egy hangot se, hogy neked elmesélhessem.
A kutyaséta alatt fogom elmondani, miközben Szifon majd a labdáját kéri és előveszed a kedvenc pirosat, és eldobod már-már hangtalanul, és ő úgy szalad érte, és veszi a szájába, hozza elénk és ejti a földre, hogy közben valahogy érzi, tudja: a labda az övé, mindig is az volt.

– – –
It’s about a vision that Zsolt dreamed the other night and revealed during our daily dog walk.

Szőrvíz

Szifont öntözik zuhanyvízzel, kutyakozmetikai biosampont mosnak rá és róla. Néz rám, a szemeiben vége a világnak menten, én is érzem, hogy minden menthetetlen, de aztán erőt merítve, megnyugtatásul szólok: ez csak víz, meg sampon, nem csíp, nem szárít, és hogy: biologikus. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy érti, de a szavaktól nekem jobb és tőlem meg neki. Szifon tehát tűrve ázik, a fekete szőr körbelógja, ördögi busó fejéből domborodik két világvégi barna szemgömb, szakálla fémlavórba hulló vízesés, és az arca? Atyavilág, te kutya, nem neked kell félned a víztől, a víz tart tőled a lefolyóba! Na gyere, vizezz össze, száradjon rajtam ez a biomosás, embereld meg magad, mert hamarosan jön a hajszárítás, amit meg szeretsz, a hangjára nyugszunk este el, nem igaz? Ilyen emberi ez a kutyavilág.

– – –
It is about grooming and shampooing.