Nyakláncot hord a villanykörte


Virág írt egy bolondos vers-négy sort úgy kezdve, hogy nyakláncot hord a villanykörte. De eltűnt a file, csak a cím maradt meg a fejben.

***

Virág wrote a silly little poem starting with: the bulb wears a necklace. But the file has disappeared. She could recall only the title. 
– – –

Szagadás


Hallgatnak a költők, ülnek a teremben, komoly előadási környezet. Figyelnek a költők. Jegyzetelnek. Igazat adnak. Szifon is figyel. Szagol. Orra láb alatt, szeme az orra fölött. A szagok előadáson túlnyúló értelmezéseket sejtetnek, érdemes követni a nyomot, a teraszra nyitott ajtón át vezet az orrkanyar.
Az igazi szagok nyilván odakint vannak. Ezt mindenki tudja, még a költők is. A költők viszont egyelőre hallgatnak. Szifon ránk néz. Mi legyen? Itt bent már mindent kiszagolt. Néz és vár. Szólunk-e neki, mondjuk-e a nevét, hogy most inkább ne, ne menjen az orra után. Nem szólunk. Figyelünk. Hallgatunk.
Szifon nagyon halkan és nagyon lassan kilóg az igazi szagok után.

***
Workshop of the poets.
Silent audience, listening, forming sentences in mind, noises of making drafts.
Szifon is sniffing around.
Szifon is in.
The door is open, breeze blows the curtain.
Szifon looks at us.
Szifon is out.

– – –

Kettő háromból


Itthon vagyunk mi ketten, férfiak, Szifon, meg én. Hallgatjuk a fehér hangfalakból kalamoló fekete zenét, hűsölünk a kanapén, a levegő kondicionált, az otthoni lét tuti, nem is kell más búvóhelyet választani a nyármeleg nap elől. Minden jó, az olvasnivaló kellően érdekes, a kutya velem merőlegesen nyújtózik, a zene átvált, már inkább kotyogó. Fő a kávé, valami készül. Szifon az ajtó felé pislog.
Várjuk Virágunkat mindketten, a szobába színeket remélünk, forgószelet, és talán egy adag vacsorát. Meg hát a mesét, hol volt, mit csinált, jó volt-e nélkülünk. A történetet előre hallom az ő hangján. Várjuk Virágot, de addig kolompolóan sötét zenét hallgatni és szürke kanapén heverni még van egy kis időnk.

***
Boys are waiting for Virág to come back and tell her story about the Fezen Festival. In the meantime they are listening to dark music in the grey room, coffee is in the making, Szifon is staring at the front door. 

– – –

A költők futása


Futnak a költők, futásuk dicső, futásuk rövid, futásuk összetett. Sok költő kis pályán is elfut, összeadva ügetésük maratoni távot ad már. Itt futunk mi is, én, meg a kutya, duplán. Négy lába, plusz az én kettőm már-már háromszoros szorzóért kiált.

Futunk mi költők, futásunkkal nőni fog a világ vershossza, izmosodni a versláb. Páros rímláb a bal, jobb, és ha elfáradunk, a stafétabot lesz alkalmi szonett-strófánk. Futunk, futunk, futunk. Bírjuk, bírjuk, bírjuk. Pár száz méter körvers adja magát.

Szifon mellettem tiszteletbeli költő. Stafétája póráz, futása négysoros. Ugatni nem hagyjuk.

***
It happened that Szifon took part in an event (Marathon of the Poets) as a road runner poet together with Zsolt. 

– – –

 

Hvari este

Hvari este

A lépcsői csók, a sötétbe szúrt lámpafény, messziről halkan a tengerzaj, valahonnani nevetés. Egy fotó rólunk, keresem a tekinteted, te a gépbe mosolyogsz, és az arcod rám nevet. Ez a hvari éjszaka a leghangosabb, s mi olyan szép halkan vagyunk. Olyan szépek, és Szifon nélkül kicsit kevesebbek.

***

It’s about our mini holiday on the island of Hvar, Croatia without our little black devil. We imagined his shadow on the stone next to ours every time we discovered a new spot.

– – –

Ligeti vershármas


A délutánba függő felhőkép
alatt fűre fekszünk hárman,
Virág, Szifon, meg én.
Költészeti teljszabadságunkat
jól leképező városligeti
fák szélvitorlái
felénk feszülnek.
A felhők erővel haladnak
felettünk, bármelyik
percben előállhatnak
az esővel.
Erejük egyelőre
a magasban marad.
Ketten helyezkedünk
költőien a pokrócon,
miközben a fűre
hemperedő kutya
lesz maga a vers.
Nagyon mosolygunk
Szifonon, aki
versként jár-kel,
fekszik és dől
körülöttünk.
Kedvünk támad
feküdni és dőlni,
hogy együtt éljünk
a verssel, dehát
nevetésünkben
okos költészettel
gyorsan rájövünk:
csak a kétsoros
cím lehetünk.

A címmel a vers
teljes lesz.
Nagyon mosolyog
Szifon ránk vissza.
Hogy tudjuk
mi hárman,
hogy a vers végén
nem fog majd esni,
hanem szépen
egy új kezdődik,
ami már
az erdőt
rímeli.

***

It’s about our Saturday afternoon in the city park. Szifon is the poem, we are the title in two lines.

– – –

A fekete-fehér szifonos szőnyeg

Szonyeg_1Szonyeg_2
***
New carpet has just been delivered.
– – –

Lábvíz


Dunába huppan a szőrmók, úszva faágnak ered, de milyen úszás ez, kérem, ha nem ér le már a láb? Legyen bármilyen remek rágcsa az ág, az elázó hajzuhatag megálljt parancsoló. Visszafordul Szifon, néz ránk nagy szemekkel, egy másik ágat, ha lehetne, ami elkapható három láblóbával, egy fordulásból. Te, Szifon, nagy kópé vagy, az úszást meg akarod úszni! Na, jól, van, ugorj, ezt a gallyat kétlábközelbe dobom.

Ugrik a kutya, a faág kellő távban, fogával fogja, kanyarodik vissza, jól sikerül a megúszás. A fa elénk kerül, Szifon megrázza magát, a Duna vize ránkmegy. Magamban kuncogva számolok, hány kiskutyányi vízzel lehetne egy lavórt megtölteni.
***
Straight into river Danube.
– – –

Szaltón szálló


Szifon ül a fűben, haja égnek, fülei felém, két fényvisszaverő karika szeme labdaszorító kezemet lesi. Ezt nézd, trükközöm előtte lelkesen, csuklóforgatással: fel-le, légkörzés, lóbálás, kutyafeszültség-keltés, rugós rámozdulás. Repül a labda, repül Szifon, minden izma égnek áll, minden szőr- és idegszála felfeszül. Égbe csavarodás, anitgravitációs vetődés, kurta kriksz-kraksz, célalakzat. Megvan! A labdafogó-akrobata leér, kifúj. Rág kettő birtoklósat rajta, a fejével lendít, s elénk löki, hogy gyerünk, újra, mert ő még nincs ki, nem liheg, bizony bírja. Jöhet az újabb repülőrajt. Hajrá az égbe megint akkor, nevetünk rá, szóljon hát a légies nyomás utána!

***
Catching the ball in the air – being pro and ridiculous at the same time. Go for it, Szifon! Over to the moon and back!
– – –

Labdaugró

Szifon, ide figyelj már, neked minden program a labdáról szól? A séta közbeni szagkörút, fűre fekvés, tájszemle smafu? Futni csak simán? Ülni és lenni a hangulatnak? Hát nem. A zsebünkben megmoccanó labda surranó hangjával semmi sem konkurálhat. Persze, mi is rásegítünk, szó se róla, az arcunkra kiül a labdaeldobó grimasz, szemünkben kör alakú fények, hangunkban ismerősen gurgulázó hangszín. Aztán a kezünkbe kerül, összenézünk, vissza a kutyára, hajrá, hajítjuk, dobás utána.
Szifon fut, repül, felveszi a gumi sebességét, a beesési szög megvan, de túlrohan rajta, visszapenderül, végre a fogai közé veszi és büszkén galoppozik vissza, hogy lóbáljuk, dobjuk el újra, meg még annyiszor, ahányszor csak lehet.
Számtalan pörgés és pattanás végén félrelógó nyelvvel a fűbe dől, mellső lábain a piros zsákmánygömb pihen. Ösztön és élvezet közt félúton, kutyaagy és kutyatest egyetértésbe kerül. Mi értőn mosolygunk rá emberileg, és nincs szívünk megbontani ezt a fűben forgó, fontos ebegyensúlyt percekig.

***
Szifon is addicted to the red rubber ball. Or the green. Or the yellow tennis. 
– – –

Műtér

Szombaton mi más dolga lehet a derék Szifonsétáltató gazdiduónak, mint munkaműterembe menni, a kellő napi állatlefárasztás megléte ügyében. Na és, hogy közben ők is jól járjanak, legyen nekik falra kitehető, különleges, kutyás képélmény. Ó, milyen jó is az, profi fotók profi fotósduóval profi villanófény-derítésben.
Szifon és mi több millió pixel felbontásban. Ezerszer ezer szál, csillámlóan éles bajusszőr, pimasz pózokba rajzolódó pólusok a bőrön, meg a szemekből szétszórt fénypászmák – vagyis mi hárman a fehér fotópapíron.

***
It happened on a sunny Saturday in a dark, cool photo studio. Colleagues had some skin care products to shoot for advertising purposes so we popped in and asked a little favor… Thank you guys: Misi, Andi and Liló.

– – –

A Brightly rockereb celeb

Gyere, Szifon az ablakon be, a pinceelőnyt alulról kihasználni! Mint színpadra ugró, behúzott hasú, huncut rockerek, lépjünk fel és le, induljon az egésznapos kutyaszórakoztatás!
Majdnem mi lettünk ma az elsők, de a szokásból korán kelők, Eszti és Feri megint előbb értek be. Annyi baj legyen! Sziasztok, megjöttünk, mehet a négy-kétláb welcome-vakarászás.
Jól van, Szifon, rakodjunk le, ülj le mellém, itt a patkány, itt a rágcsaplüss, meg a műgörény, amit véletlenül borznak néztünk, ráadásként az előállító vállalat lespórolt két mellső lábat, de mindegy már, a fogaknak így is csudás fogás.
Érnek be sorban üdvözölni a munkalakók, guggolótámasz, ajnározás, szőrszálak összefésülése puszta kézzel. Na, de a labda lóbálása sem maradhat el! A kutya szemkerekedést kap, úgy les minden dobásgyanús mozdulatot. A hosszú terepszőnyegen a piros gumigolyó végre funkcionálisan pattan, gurul, lehet érte észmenve lótni-futni. Két munka között kétlábúaknak is ér a dobólazítás.
A nap persze nem csak az élőállatért van, időnként beindul a humán munkamorál. A monitor sokáig nem veszíti szem elől a jó pixelpöckölőt. Patkány helyett egér, labda helyett billentyűzet, meg a szokásos gépi bambulás.

Amíg én dolgozom, Szifon, menj és nézd meg, mi van Asappal, a brief-zabáló, pincefekete metál aranyhörcsöggel, a Brightly ezüst fenékszőr-díjas kifutóállatával!
Hogy jól van, csak alszik? Na, rendben van akkor, két másik munka közt ketrecből a színpadra, kihívások elé állítjuk őkelmét: egy kutya-hörcsög randit vár dobpergésre a pincehideg dizájn-rajongónép!
Orr az orrhoz, szőr a szőrhöz már-már hozzáér. Asapkám, ez itt Szifon a griffon, Szifon, ez itt Asap! Puszi!
A taps, fotózás, rivaldafény mind-mind egyszer véget ér. A nap végén, hogy minden sztárallűr megvolt, kellően elfáradva ugrunk ki a bokrok takarta pinceablakon, mint két nagyszínpadi veterán.
A jövő péntek, Szifon, megint kutyanap, lehetünk újra Brightly-arcok, meg partirockerek!

***
Still Friday = Szifon meets the office hamster named A.S.A.P. (nickname: Sapi). The design department is in the basement, the window is the door for human and dog. Szifon jumps in to make his professional entry and accepts the greetings of the loving fellow colleagues. Awesome. But enough is enough, who wants to throw the red ball first? Eszti? Flóra? Liló?

– – –

Munkakutya

Szifon melóba megy. Már reggel fülig ér a szája, hogy elhagyjuk a lakáspaneleket. Fel a buszra, néz rám vigyorogva, két ebszemével mintha már mondaná: köszi, hogy hoztál, köszi, köszi, és majd labdázunk is a piros össze-vissza gurulóssal, amit úgy szeretek, igaz?

Ej, hát honnan is tudná ez a jószág, milyen frankó lesz neki ma? Mit tudja ő, a busszal megyünk-e neki valami kutyajó helyre? Könnyen lehet, hogy csak utazunk s visszautazunk, le-föl ingázunk a külkerületi panel–belváros vonalon. Talán egy forró kávéra beülünk az Astorián vagy félúton leugrunk, és a Ligetnek fordulunk kifutkosni magunkból az elmúlt napok üledékét…
Leszállunk a buszról, Zugló. Szifon megrázza magát, és rám néz nagy kutyaokosan. Nem mondja, nyilván, csak én hallom, én hiszem, hogy ha lehetne, így vuffogná: hohó, nézd csak, itt az ominózus közlekedési lámpa, meg a Lipóti pékség kifliaurája, a hülye kutya is látja egyből, hogy mi itt dolgozni megyünk! Le a hűs Brightly pinceszínbe, a vöröses-valamilyen szín padlószőnyegre, a műbőr karosszékre, a számítógépasztalhoz, a remek labdagurító helyre, a hihetetlen kedvvel simogató munkatársak közé! Megmondtam, nem igaz? Tessék, már ott is vagyunk, ugye? Vuff! Egész nap csupa kutyapéntek!


Friday is our second favourite “F” word, because if it is Friday then it is dogs’ day at work. Szifon is in charge. Thanks to Brightly to make it happen. 

Nyolcasok


A hercegnőségemet elvesztettem, Zsoltnak áll a kutyavilág.

Persze, az én kávésbögrémbe is beleinna az ebadta, ágaskodik kitartóan a napi (többszöri) gerincmasszázsért és vágódik liszteszsák módra el a pocakvakarásért. Első hívószavamra kilő az illatos bokorból, riszálja a fenekét kacsamódra, hogy kiudvarolja a piros gumilabdát a táskámból.
De mégis. Egy-egy pénteki kutyanap Zsolt munkahelyén, megspékelve egy kizárólagos hétvégével, és a koronám megremeg, új Istenhit serken a szőrcsomóban. Láthatatlan szálak szövődnek, nyolcasokban kanyarognak, vastagodnak körülöttük. Nekem tetszik így. A tisztelet és kötődés kutya és embere között, a néma beszéd, a mozdulatok parancsa, az energiák találkozása, a megértésre törekvés.
***
It’s about the relationship getting stronger between man and his dog.
– – –

Kanapémakró


Vissza a kanapéra, újra és újra megpihenni a dolognapok erővételes órái után. Szépen elnyúlni hosszában, egymást figyelni vagy csak lenni, és kihasználni a felhúzott redőnyt és a színváltó nap utolsó besütési szögét. Ezeket a pillanatokat precízen merevíteni, nagyítani, hosszan nyújtani, egymásra fektetni, és nézni, nézni, amíg el nem gémberedünk. Lenyugvásig, szemzárig kitartani nálunk mindennapi lélekgyakorlat.

***

Still on the sofa.

– – –

 

Üdvtánc

 

Szifon és Virág. Reggeli üdvözlő táncukkal tükröt tartanak elém. Mi van a mozdulataikban? Öröm, őszinteség? Színek, szótlan szeretet?
Virág rám, majd vissza Szifonra nevet, és mondja: “Az energiámmal babrálsz, a szeretetem szívod be fénysebességgel, te szőrös, szagos kutyafeketeség.”
Ez a reggeli rituáléba rejtett, igazi megvilágosodás.
***
It is about an everyday routine, a dance-like morning greeting between Virág and Szifon. 
– – –

Kanapépontok

Befejeztem a regényt, beütöttem az utolsó mondatok utolsó pontjait a gépbe. Na persze, ezzel korántsincs még vége, azóta forog az agykerék éjjel, reggel, este, hibajavítás, logikai kanyar, szövegkohézió.
Néznek engem, Virág és Szifon, ahogy jár az agyam, elmélyült grimasszal fekszem a kanapén, a szavakon időzök, a jól kerek mondatokon. Szifon odabújik, a kezemre ereszti le a fejét, Virág a másik oldalon teszi ugyanezt. Körbevesznek, elnyugodnak, közelségük halkan lélegző, áramló burokként zár szépen körül.
És akkor, ahogy a kanapén mi, összeáll minden a regényben. Helyére kerülnek a vesszők, szavak. Micsoda segítségeim vannak, micsoda energiákból forgok, táplálkozom! Ezt gondolom utolsónak, és szépen mosolyogva alszom közéjük, és élvezem, hogy ők azok a mindent befejező pontok a regényemben.

***
Sofa. Center of home life.
– – –

Tóbaugró

Délegyházára Szifon vizezése vezetett, s a tó tükrébe törni magunkat volt a hűsítő cél. Mentünk strandmelegben, feküdtünk strandpázsitra ki, tudtuk, a nyugodt olvasás nem kutyabarát strandkörnyezetben.
Jaj, mennyi eb! Szifon rögtön kutyának áll, egy színben hozzáillő keverékkel éli ki futnivalóját. Jöjjetek, jöjjetek, ti vizes kis ebek, a kergetés csapatfutásba csapjon át. Kicsi, közepes, sokszor sok négy láb. A déli melegben csak hüledezünk, hogy bírják ezek a végnélküli napraforgást.
Na várjatok, ti kutyák, a hőguta az smafu? Meg kéne fürdőzni a tóban, álljunk neki a hűs víznek, Szifon, nézd, itt jobb belépdelni. Gyere utánunk, hagyd a füvet, a száz kutyát! Kavarjuk fel az állóvizet, nézd kis hal, moszat, faág.
Hát Szifon csak néz ránk, meg a vízre, ugrana épp, mégis kivár, hátha a gazdik mégis megunják, s kijönnek a partra, nem kell a felesleges víztortúra. De nem jönnek, sőt, vidáman csápolják a fürdőt, ez nem járja, ebből kimaradni nagyon nem lenne fer. Rendben akkor, jöjjön a tó! Ugrok, ha végleg ugrani kell.
Hórukk, pattan utánunk Szifon, zuttyan a vízbe, belemerül. De csak épphogy, már úszik is kifelé, nem törődve gazdival, moszattal, hallal, kis ággal. Elsőre neki ennyi elég volt, lehűlés kipipálva, inkább játsszunk a fűben valami labdásat, ahogy szoktuk, szaladgálva!
Legközelebb a Dunára megyünk vizezni, mit szólsz? Nézi a kezünkben a labdát Szifon, úgy bólint, hogy liheg. Csak dobjátok már el, mert ez a strand nagyon meleg!

***
It is about our first extreme water sport experience. Guessing he doesn’t like water that much… but doesn’t feel like standing on the bank alone either.
(Any Samuel L. Jackson features?)
– – –

Kérem, csókolja meg!

szifonov.blog_19szifonov.blog_19b

Egy kávé nyaralónapon, Pécs forró ölében, ülünk mi hárman, Virág, Szifon és én. Átadjuk magunkat a nyárnak, hagyjuk, vigyen minket, ahová akar.

Lehet sütkérezés a tóparti fűben, hűvös szél a város mecseki magaslatán, séta a hosszúra nyúlt belvárosi gyalogutcán. Amerre kószálunk, belénk karol a fülledt levegő, lógunk a sercegő felhők alatt, hajtjuk a meleget magunkon át. Ha Szifon lihegve felfő, neki kulacs víz, nekünk fagyi dukál.
A délután végén, milyen jó lesz, pihegjünk egyet a főtéri vacsorakertben! A házakat surló nap narancsba pompázza ülőhelyünk. Jönnek a fogások, telünk a nyár ízeivel, karoljuk egymást édesen s hozzá tortát bontunk, mosolygunk vigyorgó tejszínhabosat.
Estül, kigyúlnak hozzánk a sárga lámpák, ülünk megbújva a cukorteraszon. A kávé kijön, Szifon ölbe ugrik, tolja a fejét fel arcközel.
Drágám, ez a mi nagy csókunk, amit a kutya őszinte hévvel elirigyel.
– – –

You may kiss the…

Fotószél

Grinnyén a nyár, az a folyton fénylő, fülledt csendélet, rajzolódik az arcunk előtt. Szaladsz előttem a sárga napraforgók lábainál, nevetsz rám vissza, Szifon boldogan követ. A mindezt elmesélő pillanatfotót állítanám, közben pedig megpróbálom felfogni, mi rejlik a helyben, amitől megfoghatatlan szabadságnak érezzük azt a pár napot. Talán mi színezzük a nyarat tökéletesre vagy a kutya feltétlen örömét érezzük magunkénak, és nincs semmi, csak a nyár maga és az elhalkult világ körülöttünk. A természethez legközelebb: egy szalmabálára hajolsz, felteszed Szifont is, hogy érezze a magasságot, én épp azt magyarázom, hová ülj vagy állj, hogy a kép elkattanhasson.

Aztán hagyom a fényképezőt, körbeforgok, a hirtelen szélből nagy levegőt veszek. Összekapaszkodunk, és úgy, hárman vigyorgunk bele abba a pillanatba, amihez az emlékeink viszonyulni fognak, amit pont ezért képtelen megragadni minden fotó.

– – –
It is about our summer holiday in the countryside far away from the city-people-noise. 

Zonder Szifon een Nederlandse stad

szifonov.blog_Hollandia

The Little One Pub, Eindhoven

Hasítunk Eindhoven mindenhol egységesen, simán bordó bringaútjain. Virágé fehér, enyém fekete dizájn. Vaskos, nehéz gépek ezek, mégis úgy megyünk velük kilométereket, mintha lábaink hosszabbításait hajtanánk. Virág biciklijén jól mutatna a rattan kutyakosár, benne Szifon szagolná a szelet orrhosszal előttünk, figyelmeztetne arra sétáltatott kutyákra, a tó mellett túl sokat gágogó szürke libákra vagy a minket közelről kerülő bringások érkezésére. Biztonságban lennénk a biciklin, mert Szifon ülne elöl.
Később ülünk a város legkisebb kocsmájának pöttöm utcateraszán, kezemben jó holland söröcske, Virág rosét fog nevetve. El vagyunk új érzéseinkkel telve, de mellénk a fa padra kis Szifon mégis csak remekül elférne. Nézné az előttünk szlalomozó embereket, vuffogná a csupa szőr mini kutyát, és persze övé lenne a hely már két kör után. Megnézné magának a sörre érkezőket, felvetett fejjel rögtön kiszagolná a mellénk telepedni vágyó, iszákos törzsvendégeket.

Este a sörök és borok után, ha csendesedni támad kedvünk, a Queen hotel barna-zöld szobájában, annak is hatalmas, puha franciaágyában együtt bámulnánk hárman a tévét, és persze megint Szifon aludna legelőször el, halk horkolásán kuncognánk kicsit.
– – –
It is about a mini trip in the Netherlands, Eindhoven without Szifon. If he had been there with us, he would have done… what?

Gyümölcsöző

Barackozás Szifonnal, ó, de jó is a fáról, közvetlenül a legsárgábbat leszakítani! A gyümölcslé ujjon futva csorog: felezünk. Fintorog az eb, ilyet sosem látott, pláne ízlelt. Szájába fogja vigyázva, Zsolti, néz rám, ez nem olyan, mint a táp, de finom, egynek jó lesz. Édes, finom, az állaga pépes. A döntés megszületik: evésre érett.
Jaj, egyben lenyelte! Hát persze, hiszen még kölök, nevetünk Virággal, minden élménye bőven hátravan! Barack, meggy, cseresznye, alma, kipróbálandó étkek tömkelege, és ezek még csak a gyümölcsök. Haj, sose jutunk a végére. Bizony, csak aztán túlzásba ne essünk a kóstolással, kutyagyomorba növény csak módjával való.
Szifon néz ránk, még nagyon kérne, a szemében az egész fa tükre elmerül. Rendben van hát, te kölök! Hisz nyaralunk, és már nyújtjuk az újabb darabkát, mert mi is falatoznánk még az érett barackokból.

– – –
Did you know that dogs love apricot? Or is it just Szifon? Look at his face. Addicted to yellow things.

Fesztiválfül

Fesztiválérzés Szifonnal: helyszín egy nyári istálló és a körbe hatalmas tanyaterület, jól elkap minket azon nyomban ott a közösségi technohevület. A zene stramm minimál, balatonoldali dombról lefelé ritmusra ügetünk, a szintiszőnyeg enyhén megemel, és mi fenn forgunk és forgunk méterekkel a fülledt földszint felett. Szifon lelkesen követ, rajta nem mutatható ki a dobzenei hatás, neki legfontosabb a füvön élményfutás, gazdikergetés, és hogy a többi fesztiválkutya csinál-e valami csatlakozásra érdemeset. Gyere, Szifon, a táncteret balról kerüljük, ülve, állva hallgatók közt jussunk a telephelyünkre! A hangszóróktól távolabb nem bomlunk bele a hipnotikus nótába, egy kis privát tér a fülnek frankó. Élvezi Szifon a a helyzetet, csóvál és körbe kerül, de nem a klikk és katt hangokra, meg a táncolókra, inkább a szagokra forog a feje. A nagy fűrétre kutyákkal gazdik telepednek. Na, nem sokan. Öt-hat ilyen, meg olyan méretű eb labdát és egymást jó arányban kerget. Két kört Szifonnal, hármat nélküle, egy negyedikben ketten indulunk sörért. Milyen jó ez a nyáreleje, Szívem! Nincs kutyameleg, várostömeg, csak a faillatú szabadság és a sörszag, amibe kedvünkre keveredhetünk.
Szifon fesztiválbarát, foglaljuk össze mosolyogva, jövőre hárman ugyanitt. Drágám, még egy sört meginnék gyorsan és aztán mehetünk, mert éjjel a techno is hangosabb, az ember ittasabb, a kutya füle pedig mindannyiunkénál élesebb.

– – –
It is about a techno music festival called Alkototabor, organized near lake Balaton. Rural atmosphere, farm feeling with horses, goats, beers in the barn, friends, Szifon and above all: proper minimal music.

Lakásmozgató

Mozgatni kell Szifont, mozgatni. Rohanjon, legyen túl fáradt. Akkor nem lesz gond. Úgy marad, fárasztva, a kanapén.
A kutya bent a lakásban, persze, hogy nem mozog, ingerszegény nélkülünk a környezet, hiába szép a kilátás, meg felvillanyozó a nyolc per negyvenhét berendezésileg. Kanapézik és vár, pózt vált, hallgatózik. Ha nyílik a liftajtó, kiszagol, hátha velünk telítődik meg a szűk közfolyosó; és visszadől, ha nem, és vár tovább a párnán. Vagy unalomból alszik.
Egyszer csak Virág kiszáll a liftből, rácsos ajtón át kerül a köztes szagösvénybe, majd a Szifon ugrabugrálásától forgalmas lakáselőtérbe. És hát onnantól ő nem szabadul. Nem is akar, nyilván, az eb emberkisajátító szeretetétől elfordulni, hiszen az egyszerre feltöltő, őszinte, ösztönös és heves, a gazdi burokba kerül és mindent hátrahagy. Ami addig volt, aznap, ajtón kívül marad.
A kutya szeretetből és játékból áll. Plüsspatkánnyal, IKEÁ-s egérrel, gumifánkkal, mire megjövök, rég végeztek, ott hever előttem mindegyik a nagyszoba padlón. Szifon nekem is mennyire megörül, egész teste csóválódik, szájában épp sárga tüskés labda, kétszer megforgatja és elém ejti, hogy akkor én most már kabátostul, táskástul neki legyek otthon, mert ő ezt az értékes labdát csakis annak adja, akit szeret.
Vetkőzöm, a kutyakincsbe jót rúgok, Szifon érte penderül, rág rajta, visszakerül hozzám, közben gyors puszi Virágnak, egy újabb lendítés, újabb fognyom, a színhely újra, végre a mindenre megfelelő kanapé.
Szifon kimozgatása a cél. A gazdi lóbál, húzgál, dobál, szalad, kutyásokkal táplál furcsa kapcsolatokat. Egy-két „mi újság”-mondat mellé tíz perc mosolygásba olvadt bámulás dukál a haverállatoknak. Egymást ugratják-harapják, kergetik, néha felnevetünk. A játéknak és a játszóknak is több fajtája létezik.
A késő esti sétát, ha letudjuk, mind abbahagyjuk a perpeetum-mozgást: jöhet a várva-várt kanapé-lenyugvás. Őkelme karunkba elalszik, mi is egymás kezében nyugszunk el, mert tudjuk, mozgatni kell Szifont és ahhoz megújuló energia kell dögivel.

– – –
It’s about playing in the apartment right after arriving home from work.

 

 

Hangolódó

Zenére tanítjuk Szifont. Halkan és hangosan, lassú és gyors muzsikákra. Amiket szeretünk, amik nélkül ellazulni sem érdemes. A zenéink nélkül hétvége nincs. Ha nem is kapcsoljuk be a hangszórót, velünk mozdulnak, meghatároznak minket, a hangszínünket alakítják, amikor egymáshoz beszélünk, a kanapén olvasásunkat, a kutyasétát szépítik vagy azt, ahogy az ablakból látjuk besötétedni Pestet a Hármashatárhegy előtt.
Szifon hallgatja a zenét, egy modern klasszikust. Keresi a hangok eredőjét, fejingatva  pontosítja a kiindulási helyet, és próbál kapcsolatot találni hang és forrása között. Nem tudjuk, szereti-e a zenéket, amiket mi. Nem tudjuk, hallja-e a dallamokat, a kompozíciót, megkülönbözteti-e a refrént a verzétől. Felismeri-e a hegedűt, kihallja-e a zongorát a hangszerek közül. Azt tudjuk biztosan: mindent elfogad, amit hallgatunk, hiszen ha együtt vagyunk, mi és ő, az számára olyan nagyszerű hármashangzat, ahol nincs helyük fals szólamoknak.
Zene: Simple Song #3 Youth La giovinezza

– – –
“When the researchers played heavy metal music the dogs became quite agitated and began barking. Listening to popular music, or human conversation, did not produce behaviors that were noticeably different from having no sound at all. Classical music, on the other hand, seemed to have a calming effect on the dogs.” – Wikipedia
Music: Simple Song #3 Youth La giovinezza

Sétaálom

Abban az álomban egy bárban ültem, hegedűn játszott valaki. Nem tudtam inni a rumom, bámultam magam elé, talán motyogtam is, hogy jesszus, ezek az én szép hangjaim. Ha hegedűn tudnék, pontosan azokat a hangokat húznám, azokat a dallamokat írnám le egymás után, azok a szólamok járnának a poharat szorító ujjaimban.
A hegedű most szinte hangtalanul szólt, a művész arca átalakult, valósággal küzdött a hangszerrel. Azokat a hangokat kereste, amik a hegedű legmélyén várnak. A képernyőn piros háttéren sárga felirat villant, egy cím a nevemmel.
Az én számom szólt a vonó alól.
Azonnal hívtalak, hogy gyere, tőlem játszik itt valaki egy hihetetlen interpretációt, meg hogy nem is tudom, mikor írtam, nem emlékszem, egyszerűen azt érzem: az enyém.
Az egész este valahogy belőlem rezgett, tágult, és nem értettem, de egy rumos, izzasztó, félelmes izgalom volt, az az álom. Vártam a 6 órát, hogy elkezdődjön a nap, te felkelj és én felkelhessek, és közben ne felejtsek el egy hangot se, hogy neked elmesélhessem.
A kutyaséta alatt fogom elmondani, miközben Szifon majd a labdáját kéri és előveszed a kedvenc pirosat, és eldobod már-már hangtalanul, és ő úgy szalad érte, és veszi a szájába, hozza elénk és ejti a földre, hogy közben valahogy érzi, tudja: a labda az övé, mindig is az volt.

– – –
It’s about a vision that Zsolt dreamed the other night and revealed during our daily dog walk.

Szőrvíz

Szifont öntözik zuhanyvízzel, kutyakozmetikai biosampont mosnak rá és róla. Néz rám, a szemeiben vége a világnak menten, én is érzem, hogy minden menthetetlen, de aztán erőt merítve, megnyugtatásul szólok: ez csak víz, meg sampon, nem csíp, nem szárít, és hogy: biologikus. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy érti, de a szavaktól nekem jobb és tőlem meg neki. Szifon tehát tűrve ázik, a fekete szőr körbelógja, ördögi busó fejéből domborodik két világvégi barna szemgömb, szakálla fémlavórba hulló vízesés, és az arca? Atyavilág, te kutya, nem neked kell félned a víztől, a víz tart tőled a lefolyóba! Na gyere, vizezz össze, száradjon rajtam ez a biomosás, embereld meg magad, mert hamarosan jön a hajszárítás, amit meg szeretsz, a hangjára nyugszunk este el, nem igaz? Ilyen emberi ez a kutyavilág.

– – –
It is about grooming and shampooing.

Találkozás…

szifonov-blog_10
(Virág bejegyzése)

…egy másik kutyával és gazdijával a telepen:
– Szia, fiú, lány?
– Fiú.
– Juj, akkor inkább nem, az enyém fiú. Gyere, Jack, menjünk!

…egy másik kutyával és gazdijával a telepen:
– Szia, fiú, lány?
– Fiú.
– Juj, akkor inkább nem, az enyém lány. Gyere, Kloé, menjünk!

…egy lánnyal a buszon:
– Micsoda fej, megzabálom. Hogy hívják?
– Szifon.
– TESSÉK?
– Szifon.
– Muhahahha hihihi nyííha. Ne hara-muhhahah-nyihhhaha-víhaa-gudj, bocsánat.
– Semmi baj.
(vadul pötyög a whatsappon)

…egy másik kutyával és gazdijával a telepen:
– Jaj, de édes, ez keverék?
– Szia. Nem. Griffon.
– Tessék?
– Griffon.
– Ja, hogy ez igazából ilyen? Hahaha.

…két idősebb nénivel a telepen:
– Ezt nézd, Gizikém, láttál már ilyet? Hehehe. Mi a neve?
– Szifon.
– Tessék? Szi-fooon? Gizikém, hallod, mik vannak?

…a tudálékos hölggyel:
– Meg kell ám dicsérni, ha kakil, tessék megdicsérni!

…egy másik kutyával és gazdijával a belvárosban:
– Jaj, de vicces, ezt nézd, itt jön Csubi. Ez milyen fajta?
– Griffon.
– Tessék?
– Griffon.
– Hogy micsoda?
– Griffon.
– Még sosem hallottam.
– Ühüm…

…egy kalapos, morgós öreg úrral:
– Mi ez a kutya, keverék?
– Nem. Griffon.
– Nem keverék?
– Nem. Belga griffon.
– És hogy híják?
– Szifon.
– Micsoda?
– Szifon. Szifon, a griffon.
– És miért így hívják?

…a kávéház ajtajában:
– Szia, bejöhetünk kutyával?
– Persze, gyertek csak! Csak nem egy griffon?
– HONNAN TUDOD?
– Kutyakozmetikus voltam.
– Á!

…a nagybácsival, Lacival:
– Üdvözöllek, Szifon a házban. Ezt a barom nevet Zsolti adta neked, ugye?

…az egyik költővel:
– Tetszik. Tetszik ez a Szifon név.
(3 kutyáját így hívják: Dinnye. Gyömbér. Szerda.)

…anyukával:
– És mi lesz a neve?
– Szifon.
– SZI-FÍÍÍÍ!

…az egyik kolléganővel:
– Na, és hogy van a kiskutya, a… várj csak, mindjárt mondom, mi, ne segíts, ne segíts: sz-sz-sz SZATYOR?

…egy hölggyel és kutyájával a telepen:
– De édes, hogy hívják?
– Jó napot! Szifon.
– Szifon? Így hívják?
– Igen.
– SZEGÉNY KUTYA.

…egy hölggyel és barátnőjével a telepen:
– Nézd, nézd, Éva, ez az, ő az, akiről meséltem, az evok-kutya. Mindig is ilyet akartam.
(vizslával volt)

…a másik kolléganővel:
– Na, és hogy hívják?
– Szifon.
– Szi-fooon? Hahha, hát ez baromi vicces, nagyon jó. És miért így?
– Mert ő egy griffon.
– (… néz)
– Szifon, a griffon.
– (… néz)
– Rímel.
– (… néz)
– Szerintünk.

…a barátnővel, Dórival:
– Szifon? Haha. Ez a név azért is jó, mert hívhatjátok Sci-finek.

…a géphangú gégemetszett bácsival a körúton:
– Ez pu-li?
– Nem. Griffon.
– Mi-cso-da?
– Griffon.
– Ez-egy-pu-li.

…a vonatra várakozó öreg úrral Kismaroson egy shiba inu társaságában:
– Nézd mán, anyus, az egy róka.
– Rókahol?
– Ott, a fekete keverék mellett. Ez egy róka. Anyus. Ez egy róka. Egészen biztos, hogy ez egy róka, há látom. Róka az.

…a telepen egy tinivel:
– Jaj, de helyes, törpe schnautzer?
– Nem. Griffon.
– Micsoda?
– Griffon.
– Nem hallottam még soha. Olyan, mint egy puli.

…a fura lánnyal a telepen:
– Nem szoktad megdicsérni, ha kakil? Én még egy éves kora után is megdicsértem.

…középkörú párral és kutyájukkal a telepen:
– Már találkoztunk, hogy is hívják?
– Szifon.
– Igen. Tudtam, hogy valami szóda. Azért jó, hogy nem szódáztam le, ugye?

…a másik költővel:
– Ó, és boldog új évet kívánok a… mi is a neve, Pemzli?
– Igen.
– Na, eltaláltam, így hívják?
– Igen.

…a buszon egy hölggyel:
– Szia, nahát, de ritkán látni griffont!
– Szia. Kutyakozmetikus vagy?

– – –
It is about random encounters  and street chit chats about our devil looking dog and his strange name.

Bolyhharapó

Kilépünk a koratavaszi parkba, lecipzárazom a kék kabátot a fekete alatt, és hangosan szólok, hogy futás, Szifon. Dobom utána a teniszlabdát és te felszisszensz, hogy ne a fejére, de aztán kacagunk együtt, mert jó íve volt, épp nem találtam a kölköt el. A páskomligeti dombon jól megakadnak a napsugarak, a füvet növesztő fény márciusihoz képest remek, egyértelműen fotózáshoz, nevetéshez, játékhoz való. Szifon üget vissza, kilóg a szájából le a labda, mert valahogy sikerült beleakasztania a fogát a narancssárga bolyhba. Most fotózd, drágám, mindent beleadva rohan az ebadta, pláne milyen jó kontraszt a kutya közepén a narancs teniszlabda, és ilyen rohanós felvétel róla még nincsen, hohó! Na, várj, most kergetem, arról is csinálj, kérlek, kettőt, aztán add ide a gépet, és hajolj le hozzá a fűbe, úgy, guggolj mellé, frankó, elfáradt a teniszlabda-hurcolásban. Jó lesz, jó lesz! Szifon, Virág, gyertek, sétáljunk tovább!

A fotó, a séta, a nevetés is remekül sikerült a páskomligeti oldalfényben, konstatáljuk délután a képernyő előtt. Azt mondod, a kutya feje kábé két labdányi? Na igen, bólogatok a képeket méricskélve. Majd legközelebb kisebbel dobálunk vagy veszünk egy olyat, ami méretben, színben, gumírozásban is megfelelően kiskutyaszájba rakható.

– – –
It is about throwing the neon tennis ball in the nearest meadow. Big bite for a small black devil. Finally real spring.

Panelportya


Séta panelközben. Nahát, fogalmunk sem volt róla, mekkora parkot szereztünk a lakáshoz látatlanban. Lekötött minket a másfél szoba állapota, méricskéléssel egybekötött el- és beleképzelés. A beépített szekrény a falhoz jön, amoda Szifon, erre meg a kanapéról nézhető filmvetítéshez fúrandó polc. A kábelezést kitalálom. Az ablakhoz, ami a panelparkra néz, mehet a dolgozóasztal a dolgozandókkal, majd a monitorból szépen kibámulunk a kertesháztetőkre, a csendéletre nyugvó naphoz pedig klasszikus zenét keverünk.

Az első séta, drágám! Ez a park patent. Elengedhetjük a kutyát, nincs autó-, csak kutyaforgalom, a panelpincsik közt megtanulunk szlalomozni. Vannak nagytestűk, mondod, szabadon. És a mérgezett szendvicsek, valamint az emberi tevékenység nyomaiként értelmezendő rothadt krumplik és a kiöntött maradékleves a szomszéd ház tövében. Ó, drágám, milyen jó tanulópálya ez! Gyere csak, Szifon! Látod, jön. A többi meg majd alakul.

Nézel rám és Szifonra, ő csóvál, én bólintok. A kutyaiskola, teszem hozzá igyekezve, persze, nagyon jó ötlet.

– – –
It turned out that there was a huge park around and in between the block of flats.
U-N-L-E-A-S-H.
Careful. Old lady here. Watch out. Garbage there. Gee. Big dog from the north.

Panelpöpec

Fölfedezzük az új lakást, impozáns, másfél szoba panelkőbe vésve, földtől nyolc szint különbséggel, méterben még több. Az ajtókódot megörököljük, kulcs a kezünkben. Szifon első liftélménye, a gazdi menjen mindig előre és elsőnek szálljon, véletlenül se maradjon harapós dög, veszélyes néni az ajtó előtt vagy simogatni hajlamos gyereksereg.

Jól van, megússzuk elsőre, jöhet az üresre festett lakótér. A megfelelően kompakt enteriőr kialakításában, milyen remek, nekünk szinte dolgunk se lesz, merthogy Szifon szagról szagra kiméri a labda által begurulható padlószéleket s a közteket, kutyalépésszámra bontva. Tehát, ha oda teszik a kanapét és Zsolt onnan hajítja, az ajtón át a majdani vizes tál előtt épp kipattanhat úgy, hogy Virágot ne zavarja a kutyakajaöntésben. Jó lesz, jó lesz, maradhat, maradhatunk. A bútorok előtti héten azért még üljünk le a földre, igen, ide és nézzük át újra egyszer, mi van, ha a konyhából visszafelé gurul a labda, a kanapé nem lesz-e mégis útban vagy olyankor a babzsákba dobjátok és én belevetődjek nekifutásból? Sok mindent ki kell találni még. Ahová most fekszem, jöhet a szőnyeg, okés?

– – –
It is about: moving, defining areas for napping, playing, placing food bowls and storing treats. Other things can wait.

Kartonozó

szifon_koltozik

Dobozokká alakul a hársfai lak, hordjuk haza a kartonokat, számoljuk ki a könyvek térfogatát, osztjuk be nehézségi rendben, néhány vaskos próza mellé könnyű, levegős verstöltősúly, hogy a költöztetők ne szakítsák meg majd magukat, ha lapra szerelve szállítanak bútorokat papíralapú kortárs költőkkel.
A meleg, kötött ruhák, kérded, amiket hordunk a hurcolkodás előtti kutyahidegben, majd a könyvespolcon kötnek ki? Vagy dobozból eszünk, iszunk s lesz precíz kartonruhaleltár?
Ó, drágám, ha gardrób híján csinos életünk halmokban hever majd, és használatlan ruháink is a térre kihordtuk, hogy megússzunk néhány tömött csomagot, jusson eszedbe a vers a mindig nyitható dobozból:

Öltözetem téliesítve,
de szemednek tavaszi a fénye.
Ha átölelsz, mire levetkőzöm végre,
mert ruhára olyankor nincs szükség,
a szobába köszönt
a kezedből áradó nyári meleg.
Csókunkból még az ősz is kiújulhat,
és elhiszem, hogy a pillanat időgép:
minden évszak jön s megy teveled,
s a szemed mindig áfonyakék.

Furcsa, dupla nehezítés hát, belefogni új helybe új kutyástul, költözni a szokatlanba, szokásos sarkainkat feladva. Szifon a Hársfában veszi fel jól bejáratottnak hitt falkaszokásainkat, mi pedig megtanulunk kutyául lenni. Cél szerint az új lakásban minden és mindenki helyére kerül.

– – –
It is about selling our goods and living among paper boxes full of books – that’s all we have. Giving up old habits, leaving familiar corners and smells behind, preparing for new. 

Kerti kötődő

A kiskert vörös térkövekkel rakva, két pad egymással szemben, két kicsi fa és burjánzó dísznövény-csendélet. Ez a tér áll készen miránk, míg a kölök utcára nem mehet, immunrendszerét az oltás felspilázza. Egy hét itt körbe-körbe, keresztbe, kasul, nem bezárva, inkább csak: biztonságosan szoktatva. Ki az ajtón nyílik hát az új világ. Virág egyik végén, a másikba én állok, Szifon tőlem nyargal oda, tőle vissza, olykor cselezünk. Minden a kötődésről szól: ahogy a kövek az utat kiadják, a növények telenyílják a járdaközi földháromszögeket, a földszinti lakás az életterünket. Mi közös kutyakapcsolatunkat kötjük meg épp.

Fut oda hozzád, dobod a labdát, hozd vissza, kiáltod, hozzad, Szifon! Élvezi, látszik, de hiszen pöttöm még, ekkora tér neki a világ, s annak nagy része mi ketten vagyunk. Gyere csak, hívom és nyargal Szifon, ül, tessék, jutalomfalat. Szifon, gyere, hívod a kiskert másik végén, rohan, ül, jutalomfalat. Mire az iskolában először kérik, s neve lesz annak, amit a kiskertben szívből művelünk, nekünk már remekül megy a kötődő futás.

– – –
This is about exploring our indoor garden by running back and forth. This was the safest zone till he got the necessary vaccination. We called him on his name from random corners of the garden and gave him treats. He ran like a rabbit and was happy as a clam to find us. Here and there.

Kanapéz

A kanapén Szifon Virág kezében. Ki alszik jobban a szemhéjakban, próbálom kitalálni. A kutya fekve futása vagy Virág kandikáló lába árulkodóbb? Ezek az első napok. Próbasimulások, bújások, puha pózok. Felvenni egymás alakját, megtartani a csendet. A szokások később foganatosodnak.
Mi feküdtünk előbb a kanapén így. Árulkodó lábam Virágéhoz fontam. Megpróbálok hát most is odaférni. Szifon elénk terül, alszik tovább. Meleg lesz a Hársfa utcában, a gázkonvektor minden erejével csatlakozni akar. Fellebbentjük a takarót, bele fújjon. Sajátítjuk el a hárman fekvés logikus mozdulatait.

– – –
It is about our first nap together as a pack on the safe, warm sofa in a winter afternoon.

Hársfás

Az ajtón be, egyszerre felolvadás, pazar, kioldó pillanat. Ahogy ér be a picur Szifon az ajtón, mindig odavalóként, veleszületett pestiként a Hársfa utcai ajtó mögötti térbe, a hetedik kerületi fák alá. Szifon az albérletben, követjük nagy kíváncsian, első sutázások a konyhakövön. Első nevetések és nyakba ölelések a nagyszoba vörösbarna laminált padlóján. Momentumok a mindenféle elsőségekről, le nem vakarható mosolyunkról, önfeledt lélegzetvisszafojtásról. Fotók a közös tér felmagasztalásáról, együtt lehetőségeink ösztönműködéséről. Szifon első lépéseibe ülünk mi, ahogy ő talpunk nyomába huppan. Első nap a Hársfa utcában, új lélegzetvételek hármas csendben.

– – –
It is about how we conquered and shared our mutual space.

Otthonság

2_blog_dsc_00053_blog

Utazik velünk, jön Szifon a hátsó ülésen, Pest felé autózunk, távolodóban a két fekete, egy barna kölökkutya, méla apjuk és a szürke anya. Szifon hátrakémlel, ágaskodik, néz mögénk. Aztán Virág ölébe nyugszik és akkor, azt hiszem, akkor először fontosak leszünk neki.

Milyen fontosság ez, persze, egy meleg ágy Virág karjai közt, egy duruzsló kék autó, megfogalmazhatatlanul terjedő kedvesség, kutyanyelvre forgatható szeretet.

Megyünk vele Pestre, Szifonnal Virág, én vezetek.

– – –
It is about how we took him home and suddenly how “important” we felt ourselves.

Első téblábak

 

1_blog_dsc_0037

Téblábolunk a télben, a fészer mellett, Virág, meg én. Nézünk egymásra, fújjuk a hideget a sálba, markoljuk zsebből a kesztyűbe. A fűbe vegyülve kiskutyák, három fekete, egy barna, meg a szürke hátú, malacfülű anya. Apjuk nagyszőrű mamlasz, forog körbe velük, míg az egyik virágágyásba akad, másik lelógó bokorágba harap vagy elnyal, s a legfeketébb fekete előttünk lehuppan, forgása épp abbamarad.

Egyszerre mosolyba sűrűsödik minden a januári kertben, tömör pillanat, felismerés. Virág a fülem mellett levegőbe szuszog: ő lesz, mutatja, ott a kis göndör gömböc, a mi falatnyi kutyánk!

Bámuljuk – a fészernél fázva – a füvön feketedő, kölkösen kucorgó szőrmegolyót. Visszapislog, oda nézz! Pamutbojt fül, szénkavics orr ki se látszik, nevetünk és számolgatjuk: szőröstül-bőröstül, lábastul alig hét és fél fűcsomónyi magas.

Atyavilág, Szifon, a griffon (hát így hívjuk majd, ha felkerül hozzánk Újpalotára) felénk ugrál, térdünkre nyúl, kezünkhöz ér. Szemében gomb a tél, mint kályhában a szénparázs, felizzik, és mindez csak pár pillanatvarázs a két futás közti lassú télben. Aztán minden vissza, hajsza apával újra.

Az ismerkedés néhány szagmintás rohampillanat, nem több, de ajj, hogy félünk, ha tíz szőrszál különbség van vagy annyi sincs Szifon és a másik két fekete közt, megismerjük-e újra, mikor eljövünk érte és elvisszük legközelebb?

Dehát majd odafut hozzánk, az ám, felnyúl a térdünkre, ujjunkhoz ér, és nem lesz fűcsomókkal magasabb és nem látszik ki a füle, hát persze, hogy nyilván megismerjük majd és őt visszük haza, Szifont, a griffont, a fészer elől.

– – –
It is about how we first met our dog and figured out his name: Szifon.