Széllel álló

Szélállókámnak szaladni támad kedve, állja a sarat, szuggerálná a labdát, de az orkán hajon találja és az orrán át fújja fel a szakállát a szemébe. Jól van ez, semmiség, hogy nem látok, mondaná szélállóka, és tántoríthatatlanul az eldobandó labda útjába áll. És valóban: beleszaladni a szélbe könnyebb, mert a szakáll szépen szétfele száll.

Windproof
Until the wind does not blow away the ball the game is ON.

Érzéke van

És akkor a fenyőfa alá kukkantva érdekes szagokra lett figyelmes.
És akkor a szagok szőrén-szálán beleivódtak.
És a matériával összekenődött, ami csak tudott.
És akkor már mindegy volt.
A gazdikkal nem lehetett mit kezdeni.
A gazdik sipítoztak.
A gazdik jajjgattak.
A gazdik havat ragadtak, kenték-fenték a bajszot, súrolták a szakállat.
És akkor már tényleg mindegy volt, nekik is.
Hosszú percekig tartott a hazaút.
És aztán jött a kétszeresen bő vizes kádfürdő.
A szagminta jónak tűnt.
Csak ne nyalakodjunk, jó!
Csak legyen távolságtartás!
De hülye vagy, Szifon!
És hogy mi jött ezután?
Ilyen pillanat ritkán adódik az ember életében.
Vagyis: mindenképpen kellett róla egy poszt.

Ez a poszt.

—————
I was analyzing interesting scents under the pine tree outside, that brown mass stuck in my mustache, so I was trying hard to lick it, when my humans became upset, urged me home and put me under the shower twice.