Kőfej a kőfejtőben,
szőrfej a szőrlejtőben,
fut fel a fűerdőben,
fő fel a fényfelhőben…
——
Hey folks, did you know that in Diósd there is a closed stonemine full of smells? Wild flowers, fellow barkers, fresh spring water… Discover and peee more!
Zsolt szülinapján a kis család elvitte Szifont a Semmi Extra étterembe. Szifon nagyon jól érezte magát, viszonylag keveset ugatott, csak néha morgott rá egy-egy gyorsabban mozgó emberre. Javarészt azt leste, vajon hol lehet egy kis extra simogatást kiharcolni, ennek alátámasztására a kis családtól kissé távolabb, a folyosó közepén helyezkedett el, hogy biztosan találkozzon az új arcokkal. Amikor mindannyian megkapták a vacsorát, természetesen Szifon is megkapta jutalomcsontját, amit 5-8 percen belül elmajszolt.
A szülinap végén mindenkitől szépen elköszönt, felszállt Virág és Zsolt gazdikkal (humanoidok) a 9-es buszra, majd arról egy 7-esre, és szépen hazautaztak. Szifon akkor már eléggé elfáradt, így Virág ölében kuckózott be, a fejét pedig Zsolt karjára helyezte és talán néha fel is horkantott, de ezt a busz menetzaja miatt nem nagyon lehetett hallani.
Az este végén szokatlanul előresietve jelezte, hogy ő már bizony inkább a babzsákon terülne el, és reggel 6-ig jó lenne, ha nem is zavarnák a humanoidok. Ők természetesen örömest teljesítették is a kérést, csak halkan, szinte magukban kuncogtak egy csöppet…
Nothing special…
Just a little happy birthday. (In a bistro called “Nothing Special”.)
Cheers to Zsolt!
Boldog születésnapot Szepuki Marcinak, még sok szenes szalonnát, ciki cukkinit, penetráns pálinkát és polgárpukkasztó photót kíván neki a fura család: Zsírsátán, Szifon és Mákvirág.
***
Have some more green stuff!
Happy birthday to our friend, Marci, who is always acting normal. Wishing you lots of zucchinis with burned bacon!
És azt mondjuk, ott a tenger,
egy rummal koccintunk,
a Madách tér oldalvást
kinyúlik, belefut
a fehéret fodrozó betonhullámokba,
a szürke téglák folynak ide-oda,
halszag lesz és parti szél.
Összenézünk, hogy ez jó itt,
kortyunk erős és édes,
mint egy csobbanás.
A kutya orra kiszagol
valamit,
lehet, csak egy fajtabélit
vagy egy fekete sügért,
talán serpenyőn,
talán hullám alól látszik
ki, talán csak a szemünk
és az orrunk ugyanúgy
esti tengereset játszik.
Azt mondod,
igyunk, és hullámokban
nyelünk, és észrevétlenül
leszünk sósra éhesek.
Városi kutyák és városi gazdik Húsvét elő-, az- és másnapján.
Easterning
City dogs and city humans and city Columbo celebrating Eastern pre and post and in between.
Virág imádja a bálnákat és Szifont, Zsolt imádja a sört és Szifont, Szifon imádja Virágot és Zsoltot. Szépen, hárman, a Bálna mellett a fűben, Jónás sörével – szombati szauna. (Szifon vörös barátnője, a titokzatos Betti pedig Gergőt szereti.)
***
Outside the Whale
Virág loves whales and Szifon, Zsolt loves beers and Szifon, Szifon loves Virág and Zsolt. These 3 enjoying sunshine and Jonah’s beer in the park next to the “Whale”. (Szifon’s ginger girlfriend, the reserved Betti loves Gergő.)
– – –
Kérdezhetnéd,
mi történt ma,
tegnap, milyen volt
a hétvégénk,
csináltunk-e
valami játszósat,
dobálósat,
kergetőset?
Hát nem.
Nem csináltunk.
Csak dolgoztunk,
munkáztunk,
elfáradtunk,
a nagy otthonlevéstől
jól kinyúltunk.
Ne is kérdezd!
***
The lame weekend
You may ask:
“What have you done today,
yesterday,
the whole weekend,
any throwing,
chasing?”
Well. Nope.
You may not even ask.
– – –
A beteg férfi szerint a zöld Haribo maci csillapítja a fejfájást, a csokikrémes kekszek nyugtatják a gyomrot, a fűszeres rum kiváló esti izzasztó, a cserepes bazsalikom pedig az élet sója.
Szifon szerint a kutyanyál fertőtleníti az emberi orrot, a gumifánk repetitív dobása kiválóan oldja a sajgó izületi feszültséget.
Szerintem ilyen cirkuszi körülmények között kulcsfontosságú egy barátnő (NSZ) és egy anyuka (Márti) részletes telefonos útmutatója a húslevesfőzés mibenlétéről.
Egi.
***
Man with a flu… Shall I continue?
He thinks the green Haribo bears ease the pain in the head, the sandwich biscuits chill the aching stomach, the spicy rum is perfect for making him sweat and the pot of basil is the cherry on top.
Szifon thinks the dog drool disinfects the human nose and the repetitive throwing of the rubber doughnut reduces the pain in the joints and muscles.
I myself think that under these insane circumstances the key is to have a girlfriend (Nsz) and a Mom (Márti) parallel on the phone giving instructions on how to cook a proper broth. Cheers.
– – –
Kihúzza magát, a fénybe tekint, egy kiemelés, egy villanás.
***
Straight back. Toward the light. Flashing moment. Done. Off you go chasing balls.
Mereven az időt,
kiállítani levegőt,
szökkenni szüntelen.
Futni felfűtve,
hóban szédülni,
törni-fáradni.
Fordulni vissza-vissza,
új körbe érni,
széllengve nyúlni.
Teperni le
a lökhajtás időt.
Futni állva.
***
SNOWFROZEN
… and then turning back, another circling race, sniffing-finding-digging.
Running still.
– – –
Fentről messziről vagy lentről közelről: mindegy.
Hangyák a hóban.
***
Viewpoints
Far from above or close in front: whatever.
Ants in the snow.
– – –
– részlet –
Vagyunk a kanapéra
beszabva,
ez a karácsony
a csendé, a halkság
műve, a rövid
ajándékoké,
a szekrény mögé
tett fénysoré
a fekete falon,
ami hátulról
világítja meg a fát.
A kanapé, mint a világ.
A kutya, mint mi feketében.
Mi, mint a karácsony,
összetömörödve.
Egy napba
sűrített végtelen,
két arcra jutó,
jól eső, semmitevő,
pislogó félmosoly
vagyunk.
A kutya ránk se néz.
Tudja. Horkantása
zenének tűnik
a csendben.
***
This is Zsolt’s poem about our peaceful and simple Xmas Eve.
Only Szifon’s snoring breaks up the silence.
– – –
Mi történik, ha Szifon vendégségbe megy?
2 kupica után Zsolt azt mondja: Szifon ugyulubugyulu és jól megszorongatja, szempillán fújja pálinkás lehetelével és megint megszorongatja. (Vajon Szifon szeret vendégeskedni?)
Ui: Bolog szülinapot Dórinknak!
***
What happens if Szifon is invited to visit? After two shots Zsolt starts babbling my-good-boooy, my-good-boooy, hugging him tightly, blowing his eyelashes so he can feel his pálinka breath and hugging him again. (I’m wondering whether Szifon likes visiting…)
PS: Happy Birthday to our Dorah!
Nem volt az mindig úgy, hogy Zsolt volt a kutya Istene.
Elsőként lepergett a nőgazdihoz árnyékként ragaszkodó kutya gyors gyerekkora, utána azonban jogerőre emelkedtek a pénteki kutyamunkanapok. Attól kezdve ők ketten, férfi és kutyája, együtt buszoznak/robognak/tekernek a közeli munkahelyre, piros lámpánál türelmesen várakoznak, henteshez ebédért szaladnak, parkban illatokat kergetnek. Nem is beszélve a közös, nomád túrákról a Börzsönybe: 2 férfi, 2 kutya létszámban, és valljuk be, a vidéki csajos hétvégék sem az én javamra fordították széllelbélelt kutyám ragaszkodását.
Tehát logikusan következik, hogy a két napos betegszabadságot taktikailag fel kell használni a megremegett királynői korona rögzítésére. Vagyis jár a békön mindenkinek, röpül az összes létező labda, új plüsspatkányok bújnak ki a titkos szekrényből, gyakoriak a szeretetrohamokkal tarkított séták és a sutyorgás a fülbe.
Zsolt biztosan megérti majd…
***
Crown
Virág was on sick leave and tried really hard to win Szifon’s heart back and restore her former queen alpha status in the pack.
***
Cruel weather, lazy Sunday.
Humans attending cat exhibition.
Bah!
Ha hiányzik a tenger, kapaszkodjatok fel a Velencei-hegységbe, ahol a szél úgy susog az ágak között a faleveleket rázva, ahogy a tenger sodorja a partját.
Ne felejtsetek el vinni fasirtgolyót is, valamint a sehol nem jelölt, kijárat nevű Kijáratnál jobbra lefordulni az M7-ről. Ezek fontos dolgok.
***
If you miss the sound of ocean, climb the highest peak of the Velence-hills and listen to the wind. Don’t forget your meatballs in the fridge and turn right at the exit named Exit. That easy.
– – –
***
Our usual evening walk, forming a pack in a row, moving slowly in and out of the ray of the street lights until disappearing in random concrete caves. Night made us invisible.
– – –
Zsolt fotóz. Nem csak úgy. Egyfolytában. Lencsén át lát mindent. Állandóan Szifon így, Szifon most, Szifon hululú. A labdát is kijátssza ellenem. Persze, hogy úgy nézek a kamerába, mint aki bejojózott. Ott figyel az objektív felett a manipulatív piros tenisz. Készüljetek kisállatok, humánumok, mert le fog kattintani titeket is ez a Zsolt, trükkel vagy anélkül.
Még hallotok róla.
Vuff.
***
Recently Zsolt became obsessive with objectives. Careful humans and pets, he will shoot you. You will hear from him again, stay tuned.
– – –
Szifon, ez itt Indi, a golden doodle. Neki suttogom a reggeli kávénál, hogy van, aki vár. Neki dobom a labdát San Diegoban úgy, mintha a piros hatágút hajítanám az újpalotai templom árnyékában. Az ő teste melegíti a lábfejemet, mint a fejed a tenyeremet. Mondtam Indinek, hogy hamarosan megyek. Remélem, már te is tudod.
(Szifonnak, Zsoltnak, Indinek és Krisztának, akik túl jók hozzám.)
Ugorjon kanapéra,
székre, szaladjon
labda után, s vissza
kisszoba–nagyszoba-
félúton! Pattanjon
kétlábra, kettővel
kuncsorogjon!
Nézzen kerekebb szemekkel,
kérje a kötél-huzavonát,
játszasson engem,
nyelvkilógásig
vagy míg világ a világ.
—
This one is about our play time at home…
Boldog Anyák napját Mrs. Liptonnak, akinek végtelen energiája, kreativitása, lankadatlan vidámsága és utánozhatatlan csirkepörköltje miatt örök rajongója vagyok.
Szifonnal nagyon szeretünk Téged.
***
Happy Mothers’ Day to my Hero Mom being super energetic, creative, funny, creating the best Hungarian stew on Earth. We (Szifon+ me) love you. Hugs & Kisses.
– – –
Nekünk Aliga
a riviéra,
fekszünk a fűben,
süt ránk a májusi
Nap. A fű magas,
kedvünkre
hempergünk bele
a pitypang-ejtőernyőkbe,
forró pára izzaszt,
lóg a nyelvünk,
a leander alatt
van a leghűvösebb.
A képen kevés ember,
sok víz, egy vitorlás,
és két halászcsónak.
A napfénytől vajfehérré
simuló hullámokra
egy hattyút képzelünk.
Meg-megemeli
a szárnyait, lendületet vesz,
bámuljuk kiteljesedő,
erőteljesen hosszú alakját.
Egy méterre a hullámoktól,
mint egy vízfestményen,
siklik minden szép
össze azon a képen,
amit aznap estére
hazaviszünk,
ha a fűből lassacskán
kihemperedünk.
Le a parkba!
Kutyák instant
álma a fűtér,
fák közé
zöldített illatkánaán.
Szagból ért az eb,
mikor ki járja át
a gyepet, a fűszálak
árulják el, gyökerek,
leföldelt lámpaoszlopok.
Pamacs a közelben,
kilenc óránál
Samuka szalad,
a falkaüdvözlő csóvarend
el dehogy marad.
Minden szag megvolt
mára, nincs más hátra,
mint kutyajáték lihegésig,
lemerülésig.
Összetappancsolás,
forgás, akaszkodás,
iramfutás körbe-körbe:
nagynéha a gazdi
észrevétele,
megvan-e még, ott van-e.
Ritkább futóalkalom
Lizával egy-egy félmaraton,
és a kocsmában szinte
biztosan ott van Betti,
akivel asztal alatt
lehet hemperegni,
ha a gazdikat
sörvágy aggasztja
vagy csak egy kávét
innának, és az ebadta
bebuszozik velük
a Fecskéig.
Este a fáradt banda
alkoholos-nyálas
puszikkal dől
kanapéra,
s mint akik
jól végezték dolgukat,
elteszik holnapra
fáradt önmagukat.
***
Szifon has his own band for the following social purposes:
1. Liza is for rapid running
2. Samu is for friendly fights
3. Betti is for best beers shared in Fecske
4. Cini is for yawning and yelling
5. Alex, Dáriusz, Borcsa and Sama for local evening chats & sniffing
6. The rest of the crew for weekend walking in the streets of Újpalota.
LIFE IS A ZOO.
Ma minden
a futás!
Maratonok egymásra
torlódása,
kilométerek láncreakciója
lett kifújt lélegzetünk.
Feszengő kifulladásunkat
térfigyelő kamerák
kereszteződésében
adjuk elő.
Tudjuk a jelszót:
csak nem
megbicsaklani,
egyenes vonalban,
egyenletesen folytatni
egymásután!
Futva is figyelünk
a részletekre.
Mosolygásunkról
senki meg nem
mondaná az igazat.
Fogunk fehér,
hajunk csatakban,
csatákhoz készült
szemünkben
felaljzott
romantikához
fotóriporter
villanófénye vegyül.
Mikor indultunk így
neki, mikor lettünk
ennyire az úthoz bekötve?
Mikor érjük el azt,
amit tán nem is
akartunk nagyon?
Odaérkezéskor
egy lihegő rímű,
csapott
versfutamot
kérnek tőlünk,
amit újságok
lapjára,
tévékamerába
kell mondanunk.
Félünk, nézünk,
rímeken aggódunk
– mint mindig.
Valakik vigasztalnak.
Jobban megtudjuk,
amit addig tudtunk.
Leülünk.
Pislákolunk.
Megértjük,
hogy egy egész
futóélet
sem elég
megírni
azt a végső verset.
És mégis:
egy egész
futótűz
vész el
abban
a kimondásban.
A Magyar Írószövetség és a Magyar Napló rendezésében kortárs költők együttesen 42 kört futottak le a maraton szellemében. Az esemény 2018. április 7-én 10-től 13 óráig tartott a IX. kerületi Ferenc téren.
***
On the 7th of April, 13 Hungarian poets ran altogether 42 rounds in the downtown square named Ferenc tér where our famous poet Attila József lived from 1915 till 1920. The Marathon of the Poets – organized by the Magyar Írószövetség (Hungarian Poet Society) and the daily newspaper Magyar Napló – is the forerunner of the upcoming all day event and celebration called Versmaraton (Poem Marathon) on the Hungarian Poetry Day on the 11th of April.
***
We visited the area of the Sziget Festival and had some fun with the barrier we flew over, the big red bank we sat on still for a minute, with the little red ball we h(a)unted down. Finally we cuddled Zsolt because he smelled so good.
– – –
Fák közt
vadszagra járni,
árkon, bokron
ugraburgálni,
magaslat
mélyére látni
városi kutyáknak
élményrengeteg.
Panellakó népek,
ha kilépnek a fényre,
felszabadul végre
a perdítő adrenalin,
kergülnek erről,
fordulnak arról,
bámulnak feszt
azok a kéklő szemek.
Duna fölött, dombok alatt,
eső előtt, sziklákon át,
megy a falka emberkutya,
futnak a saras nagy szabadba,
nevetnek magukra egymás után.
***
Into the woods pack of wolves/human. Three as an item.
– – –
Otthon vagyunk.
Napeste.
Színek halkulóban,
hangunk helyére
nyílt ablakos
cinegetavasz.
Saját fényünket
oltjuk magunkra,
kutyafeketék
foltos holdfehérben.
Mi van itt belül,
kérded.
Szobába sóhajtó
napszél.
Mi van a szemedben,
szólok,
hullámzó égbe
hajtott madárraj.
A kilátás lemegy,
nyitva az ablak,
rajta roletta.
Szemünk résnyi,
tavaszi esténk
aranylövésnyi.
…
Home in the residual sunlight leaching through the window. What we are is black and white. What we have is a wing taking bird swarm. A moaning solar wind. Our narrowed eyes, our spring evening is an overdose…
—
Hóba hajolt földeken,
télbe hulló helyeken,
hideg szélben keresem,
szürke ködben szaladok.
Felállok, ha elesem,
zihálok és kutatok,
naphosszakat átfutok,
megállok, ha tehetem,
s az arcokra gondolok,
az arcokra gondolok.
Megállok, s elindulok
újra, megint csak futok.
A szemekre gondolok,
a testekre eszmélek,
ha hajnalban ébredek.
Hóba fagyott álmomban,
fehér hideg záporban
vajon utánatok találok,
vajon előttetek állok
még valamikor,
még valahol?
Hóba hajlott hegyeken,
örökjeges helyeken,
elfedett ösvényeken,
erdősűrű utakon
utolérsz-e valahol,
utolérsz-e, nyugalom?
A dalszöveghez tartozó dal soundZcapa Archeus című lemezén jelent meg, és Buzás Gabi énekli. A dalért klikk ide
***
It is a poem written by Zsolt, a lyrics of a song (performed by Gabi Buzás) about endless snow and solitude.
Click here to listen to the song
– – –
***
The dog and the poet are living happily in their own world in each corner of the sofa: the poet’s dog is dreaming, the dog’s poet is writing. One inhales, the other exhales. Mmh-ssh. Noises of the night. Novel is in the making.
– – –
Drágám, kapjuk össze magunkat, az esti sötétbe ugyan kutyák ugatnak, de mi leszünk azok mindenki fölött, akik a metsző hidegben is szabadba futtatják jószágukat. Nem ám kényelmes járda–póráz–eb szentháromságban húzkodják végig a lilásra fagyott terek széleire betonozott gyalogutakon, hogy a biztonságból épp csak le-letérve tudjon dolgot végezni, prüszkölni, keresni szippantást szuper kutyaszagnyomokon.
Drágám, én fáradt vagyok, de a kivetített horror megvár, a kanapé nem tud kihűlni az állandó panelhuszonötben, érzésre még több is lehet egy bolyhos takaróba gyűrve bámulni a köd elé lehúzott redőnylapot. Vegyük fel a sétaszerkót, nekem jöhet a barna bakancs, neked a szemedhez illő, kék sígatya, a fekete hosszúkabát, amit meg az esti harangszóhoz festettek meg, rám a sötétzöld három-az-egyben kapucnistul és füles sapka, mert hideg lesz, az nem kifejezés. A hideg megöli a rovarokat és a kedvet a szabadsághoz.
Angyalom, itt van Szifon piros villogója. Ha elengedjük a templomnál és szaladni fog, legalább látjuk, hova.
***
It’s about our evening walks in the cold: 4-5 layers of ski clothes, red bike lamp flashing on the black dog in the blue night.
– – –
Szifonnal
csempeműveletbe
fogunk.
Kiadom az ukászt:
csinálj úgy,
mintha aludnál,
én befogom a csempét
a képbe, hozzá
te szuszogj hitelesen,
a kompozícióhoz
fekete-fehér
szőnyeg szolgál
hátterül, vagy, ha
jobban tetszik,
háttámlául.
Rendben,
ásít Szifon,
és elterül.
***
Virág painted a tile, Szifon struck a pose, Zsolt pushed a button. That’s all folks.
– – –
Szifonnal otthon,
az influenza marasztal,
asztalon aszpirin,
rám férne egy ital,
de az alkohol
tiltva, azért én
behűtök egy sört
későbbre,
jobb napokra.
Szifon, gyere,
feküdjünk egyet
reggel kilenctől
délután ötig.
Néz rám
nagy szemekkel,
hogy persze,
feküdjünk,
csak ugye, ott
a kanapélabdázás,
meg a délutáni
sétalabdázás,
meg egy kellemes
guggolólabdázás,
és ott van még
a kaja utáni guriga…
Jól van, Szifon,
elég lesz, tudom.
Összeszámoltam,
négyszer ötven
labdadobás,
cserébe viszont
egy filmet, és két
sorozatepizódot
végig kell lustáznod
velem.
Áll az alku?
Akkor gyere, indul
a projekt influenza:
falkatagok fel
a kanapéra!
***
Human flu is useful for dogs. Human stays at home, terribly suffering of course, but shoulders are not sick, upper arm muscles are in perfect condition, SO THROW THAT BALL SICK HUMAN and we can stay friends… on the sofa.
– – –
A hóban száguldani, ugrani, ásni igazán menő. A hó önmagában remek, a beleforgatott labda viszont a fogaknak hideg, tartózkodjunk a szájba vételétől. A havat a labdáról lehetetlen leverni manccsal, de nyelvünkön – ha mégis szájba bevennénk – leolvadhat róla, és újra minden ok. A hóban álldogálásnak semmi értelme, javasolt helyette – ha a játék abbamarad – a gyors hazamenés, és egy finom, száraz vacsora.
***
Snow is cool. Digging in the snow is even more cool. However the iced ball is way too cool for the teeth. Okay. Enough of the minus. Rushing back home and staying on the comfy warm sofa is the coolest ever. Carry on ruling the (inside) world at room temperature!
– – –
Szifonnak közömbös a sajttorta / Szifon ignores cheesecake
Szifonnak a kedvenc Székelyhidi-versemet idézem, miközben sztoikus nyugalommal ignorálja a frissen elkészült sajttortámat.
„A nő cukorból
épít világot,
mézváros küszöbén
áll, csodálva báját
belíveinek, ahogy
csurog minden
csiklandó rendben,
csöppenő krémkupolák
alatt, folyódó
fondüfalak metszetén.
Illatos kakaóvajkeret
köt áttetsző vanilinablakot,
majszolható ostya
a tető, hő- és eső-
szigetelésnek
húzódik két-három
édesded lekvárréteg alant.
A beton keksztömb, a járda
marcipán, s mousse
a kék bálna
a nő rétesteraszán.
…”
A vers teljes egészében itt olvasható Világcukor néven (a Kijárnál című verssel együtt).
***
I’m reading out loud my favorite Székelyhidi-poem for Szifon who totally ignores my fresh made mini cheesecake.
– – –
***
Zsolt used his super macro lenses to capture certain parts of our dog and show as exciting textures. Dive deep in a nose, grab a string of a mustache, jump into a pond of an eye.
– – –
Rendhagyó évértékelő/-indító videónkban Szifon fellép a káromkodás ellen. Akiknek munkával indul az év, azok nyomjanak egyet most! Háá-room!
K. Boldog Új Évet K.tyák!
***
Szifon is 100% against cursing. Those of you who started the year with Tuesday work, push hard NOW. Onetwothree.
F!ckin’ Happy New Year Everydogy!
– – –
És akkor most
a jövő,
drágáim!
Pezsgőkortyaink
kiolvasztanak,
felszusszanunk:
a csók elszánt és hatásos.
Átrajzunk éjfél utánra,
Szifon vakkant,
ölelünk rajta egyet,
rátáncolunk
vele a kanapéra,
feltekerjük magunkban
a zenét,
várjuk, hogy
beterítsen
a hangos
jövendő.
A kutya
újabb játékot
hoz, én megint
melléöntöm
a Törleyt.
(A fekvő képen Zsolt elemlámpával próbál rávilágítani a koromfekete Szifonra.)
***
HAPPY NEW YEAR EVERYDOGY!
(On the landscape photo Zsolt is trying hard to make the blackest black Szifon look visible with the help of a torch.)
– – –
Nyúlik a kutya,
nyílik a szája,
levegőben
a szétrágott
narancssárga
labda.
Röppálya végén
kapás, szusszanás,
fújtató sóhajok.
Az esti lakásfallabda
a falkaösszetartozás
érzését adja,
a kanapélihegés
pedig a jól
megérdemelt
csapatpihenés
velejárója.
Néha persze
nehéz eldönteni,
ki fárad a végére
jobban ki.
***
In-house squash competition during the winter season: Szifon versus owners.
– – –
Szifon a vasárnapját kocsmázással tölti és nem kér szódát köszi. Ahogy Betti sem, a vörös rókalány.
***
Szifon is on a Sunday evening pub tour and refuses soda. Just like his ginger girlfriend, Betti.
– – –
***
Autumn nap.
– – –
Sz. Ifon büntetlen
előéletű, sztár-
és eballűröktől
jobbára mentes,
jó magaviseletű,
kellően tartózkodó,
néha hivalkodó,
nagyobb ebeket
olykor szóvá tevő,
bokros, fás
területek mögül
ki-bebúvó gyanús
állatárnyakat
megugató,
egyebekben szófogadó,
rendes, játékos jószág.
Többek szerint
egy jelenség.
Fajtára belga griffon,
kilóra hat egész három,
szőrre fekete, göndörkés,
szemrevaló.
A nyomozás során
felgyülemlő bizonyítékok
mindenekelőtt rámutatnak
Sz. azon képességére,
miszerint a hozzá
közel kerülőkből
illegális bazsalyt,
értelmetlen puszikolást,
gügyögő beszédet,
túlzott ragaszkodást,
állandó és magas intenzitású
szeretetet kiváltani képes.
Minderről örsünk
csupán két éve
szerzett tudomást!
Ezúton kezdeményezzük
az ügy alapos kivizsgálását!
Első lépésben összehasonlító
fotók webes közzétételét
szorgalmazzuk.
Amennyiben
Sz. előtte-utána
képein bárki bármilyen
szupercukiságot,
eltúlzott ragaszkodást,
veszélyes kötődésre
utaló jeleket
vél felfedezni,
azonnal
jelentse nekünk!
Az ügyet, kérjük,
semmiképp se kezelje
bizalmasan!
Segítségét előre köszönik
a teljességgel
elcukimukisodott gazdik.
***
The alleged assailant is a black haired, black eyed pea on 4 legs, disguised by big mustache, long hipster beard. Being accused of super cuteness, turning normal owners into babbling lunatics, making random streetwalkers into big crying babies.
Caution!
If you meet the yet 2-year-old danger, keep your distance, otherwise you find yourself in a nice little love trap without exit. Szifon-addiction is a lifelong guarantee.
– – –
Visszagondolva a nyárra: a Balatonból kinyújtott szőrfej, a lazán hozzátartozó, vízben-fűben rúgkapa lábalvégek, na meg a halsütöde szagú feketeszakáll ugrik először be. Rémlik a forró szél és a feszt sütő nap is, és mi nyilván az árnyékban röhögünk…
***
Thinking about summer: I remember our dog was heading out of water, there were four thin feet than and the fish-smelling black beard. We were there in that heat, sitting in the shadows and laughing…
– – –
Pár rotterdami pillanat, partot érünk. A híd másik oldalán talán Szifon vakkant, átnézünk. A kép összeáll.
***
Another mini-holiday without our Szifon.
– – –
Ködbe szürkülő szoba kiáltással,
színes kutyajátékok rajtam és a szőnyegen.
Ketten múlunk és keletkezünk
napról napra, ketten kutyuljuk
az időt: a fekete kutya, meg a rövidszőrű én.
Párunk, a falka oszlopos tagja,
Virág Amszterdamba
lógott egy szépen befotózott KLM-géppel
– pár különnap északnak és aztán jócskán balra.
Tenger- és folyópartra vetett halként
mi meg szőnyegen összegzünk gumikacsát,
zöld fánkot és lerágható lábú plüss patkány
lábakat. Barnák és szürkék, mint az ég és alatta a park,
vagy a parketta pólómra jutó retúrfénye,
visszatükröző ködmön az ablaküveg messzebbi oldalán.
A szoba végülis nem változott. Szifon vakkant a nyíló liftre,
Virágot hiszi bele a hangba, én csendre intem, hogy nem ő,
nem az illata, és a kulcs sem az övé, ami a szomszéd ajtót nyitja.
Így vagy úgy vagyunk tehát csonka falkarendben, várjuk az időből
át nem türemlő, őszsárga napsütést, vagy valami határozott
színezését a szürkeárny világnak.
Remélünk itt a szobaszőnyeges, bamba gumimozdulásban.
***
One less again. So, on a fog-gray Sunday afternoon we have to play all the colorful rubber animals and more… spending time while we’re alone.
– – –
Ma bejelentettük a hétvégének, hogy szabi van. Vohhenende, ágyő, cákumpakk, mind a hárman semmit sem fogunk csinálni közösen. Visszatérve egy fél mondat erejéig az előző mondat felére: a pakk (pack) angolul falkát jelent. Mindenkinek kellemes pakkogást a hétvégére, főleg Dórinak, aki szerint a tyúkok pakkognak. Puszi Virágtól.
***
Finally chilling at home. The pack is doing nothing together. From Virág with love.
– – –
***
It is about our daily indoor activity: chasing-slumbering-playing-collapsing, sofa-carpet-waterbowl-beanbag: map of our day.
– – –
***
Szifon and Betti the fellow vagabonddogs think that the Börzsöny was a pretty good place for punching, sniffing, tenting. On Sundays you’d better taking a nap on the apartment sofa, stinking like grilled bacon.
– – –
***
Szifon is digging into the pillows. Desperate hiding and seeking. Today the pink rubber ring is his treasure. After 25 rounds of digging in and digging out he is relaxed enough to watch some ghost movie on the rearranged sofa.
– – –
***
Zsolt visited Grandpa in the countryside. Grandpa is most probably the eldest Hungarian football player, now mentioned in a book released on Saturday. Grandpa falls into sleep listening to classical music but dreaming about the ball. That’s how Zsolt started his poem about the beloved, 95-year-old all-time player.
– – –
Szifon nyalakszik,
szakálla csomókba
fűzve-fonva.
Ahogy sejtettük is,
meglátszik
a napi rendes
halhajsza
bajsza alatt.
***
Last summery weekend at lake Balaton. Szifon smells like fish.
– – –
Itt van ez a remek, zöld bőr fogkefe, lássuk, mire megy Szifon vele. Beveszi, megrágja, ínyére van. Fogára való. Csukott szemmel rágni kutyajó érzés, ez a kefe több, mint megnyugtató.
***
Hey Szifon, how about a divine spinach toothbrush?
– – –
***
Finally managed to get into a dog beauty salon and have that proper Franz Joseph beard we dreamed of… and obviously HE dreamed of as well. Hipster Szifon, welcome.
– – –
***
Virág wrote a silly little poem starting with: the bulb wears a necklace. But the file has disappeared. She could recall only the title.
– – –
***
Workshop of the poets.
Silent audience, listening, forming sentences in mind, noises of making drafts.
Szifon is sniffing around.
Szifon is in.
The door is open, breeze blows the curtain.
Szifon looks at us.
Szifon is out.
– – –
***
Boys are waiting for Virág to come back and tell her story about the Fezen Festival. In the meantime they are listening to dark music in the grey room, coffee is in the making, Szifon is staring at the front door.
– – –
Futunk mi költők, futásunkkal nőni fog a világ vershossza, izmosodni a versláb. Páros rímláb a bal, jobb, és ha elfáradunk, a stafétabot lesz alkalmi szonett-strófánk. Futunk, futunk, futunk. Bírjuk, bírjuk, bírjuk. Pár száz méter körvers adja magát.
Szifon mellettem tiszteletbeli költő. Stafétája póráz, futása négysoros. Ugatni nem hagyjuk.
***
It happened that Szifon took part in an event (Marathon of the Poets) as a road runner poet together with Zsolt.
– – –
A lépcsői csók, a sötétbe szúrt lámpafény, messziről halkan a tengerzaj, valahonnani nevetés. Egy fotó rólunk, keresem a tekinteted, te a gépbe mosolyogsz, és az arcod rám nevet. Ez a hvari éjszaka a leghangosabb, s mi olyan szép halkan vagyunk. Olyan szépek, és Szifon nélkül kicsit kevesebbek.
***
It’s about our mini holiday on the island of Hvar, Croatia without our little black devil. We imagined his shadow on the stone next to ours every time we discovered a new spot.
– – –
A címmel a vers
teljes lesz.
Nagyon mosolyog
Szifon ránk vissza.
Hogy tudjuk
mi hárman,
hogy a vers végén
nem fog majd esni,
hanem szépen
egy új kezdődik,
ami már
az erdőt
rímeli.
***
It’s about our Saturday afternoon in the city park. Szifon is the poem, we are the title in two lines.
– – –
***
New carpet has just been delivered.
– – –
Szifon, ide figyelj már, neked minden program a labdáról szól? A séta közbeni szagkörút, fűre fekvés, tájszemle smafu? Futni csak simán? Ülni és lenni a hangulatnak? Hát nem. A zsebünkben megmoccanó labda surranó hangjával semmi sem konkurálhat. Persze, mi is rásegítünk, szó se róla, az arcunkra kiül a labdaeldobó grimasz, szemünkben kör alakú fények, hangunkban ismerősen gurgulázó hangszín. Aztán a kezünkbe kerül, összenézünk, vissza a kutyára, hajrá, hajítjuk, dobás utána.
Szifon fut, repül, felveszi a gumi sebességét, a beesési szög megvan, de túlrohan rajta, visszapenderül, végre a fogai közé veszi és büszkén galoppozik vissza, hogy lóbáljuk, dobjuk el újra, meg még annyiszor, ahányszor csak lehet.
Számtalan pörgés és pattanás végén félrelógó nyelvvel a fűbe dől, mellső lábain a piros zsákmánygömb pihen. Ösztön és élvezet közt félúton, kutyaagy és kutyatest egyetértésbe kerül. Mi értőn mosolygunk rá emberileg, és nincs szívünk megbontani ezt a fűben forgó, fontos ebegyensúlyt percekig.
Szombaton mi más dolga lehet a derék Szifonsétáltató gazdiduónak, mint munkaműterembe menni, a kellő napi állatlefárasztás megléte ügyében. Na és, hogy közben ők is jól járjanak, legyen nekik falra kitehető, különleges, kutyás képélmény. Ó, milyen jó is az, profi fotók profi fotósduóval profi villanófény-derítésben.
Szifon és mi több millió pixel felbontásban. Ezerszer ezer szál, csillámlóan éles bajusszőr, pimasz pózokba rajzolódó pólusok a bőrön, meg a szemekből szétszórt fénypászmák – vagyis mi hárman a fehér fotópapíron.
Gyere, Szifon az ablakon be, a pinceelőnyt alulról kihasználni! Mint színpadra ugró, behúzott hasú, huncut rockerek, lépjünk fel és le, induljon az egésznapos kutyaszórakoztatás!
Majdnem mi lettünk ma az elsők, de a szokásból korán kelők, Eszti és Feri megint előbb értek be. Annyi baj legyen! Sziasztok, megjöttünk, mehet a négy-kétláb welcome-vakarászás.
Jól van, Szifon, rakodjunk le, ülj le mellém, itt a patkány, itt a rágcsaplüss, meg a műgörény, amit véletlenül borznak néztünk, ráadásként az előállító vállalat lespórolt két mellső lábat, de mindegy már, a fogaknak így is csudás fogás.
Érnek be sorban üdvözölni a munkalakók, guggolótámasz, ajnározás, szőrszálak összefésülése puszta kézzel. Na, de a labda lóbálása sem maradhat el! A kutya szemkerekedést kap, úgy les minden dobásgyanús mozdulatot. A hosszú terepszőnyegen a piros gumigolyó végre funkcionálisan pattan, gurul, lehet érte észmenve lótni-futni. Két munka között kétlábúaknak is ér a dobólazítás.
A nap persze nem csak az élőállatért van, időnként beindul a humán munkamorál. A monitor sokáig nem veszíti szem elől a jó pixelpöckölőt. Patkány helyett egér, labda helyett billentyűzet, meg a szokásos gépi bambulás.
Amíg én dolgozom, Szifon, menj és nézd meg, mi van Asappal, a brief-zabáló, pincefekete metál aranyhörcsöggel, a Brightly ezüst fenékszőr-díjas kifutóállatával!
Hogy jól van, csak alszik? Na, rendben van akkor, két másik munka közt ketrecből a színpadra, kihívások elé állítjuk őkelmét: egy kutya-hörcsög randit vár dobpergésre a pincehideg dizájn-rajongónép!
Orr az orrhoz, szőr a szőrhöz már-már hozzáér. Asapkám, ez itt Szifon a griffon, Szifon, ez itt Asap! Puszi!
A taps, fotózás, rivaldafény mind-mind egyszer véget ér. A nap végén, hogy minden sztárallűr megvolt, kellően elfáradva ugrunk ki a bokrok takarta pinceablakon, mint két nagyszínpadi veterán.
A jövő péntek, Szifon, megint kutyanap, lehetünk újra Brightly-arcok, meg partirockerek!
***
Still Friday = Szifon meets the office hamster named A.S.A.P. (nickname: Sapi). The design department is in the basement, the window is the door for human and dog. Szifon jumps in to make his professional entry and accepts the greetings of the loving fellow colleagues. Awesome. But enough is enough, who wants to throw the red ball first? Eszti? Flóra? Liló?
– – –
Szifon melóba megy. Már reggel fülig ér a szája, hogy elhagyjuk a lakáspaneleket. Fel a buszra, néz rám vigyorogva, két ebszemével mintha már mondaná: köszi, hogy hoztál, köszi, köszi, és majd labdázunk is a piros össze-vissza gurulóssal, amit úgy szeretek, igaz?
Ej, hát honnan is tudná ez a jószág, milyen frankó lesz neki ma? Mit tudja ő, a busszal megyünk-e neki valami kutyajó helyre? Könnyen lehet, hogy csak utazunk s visszautazunk, le-föl ingázunk a külkerületi panel–belváros vonalon. Talán egy forró kávéra beülünk az Astorián vagy félúton leugrunk, és a Ligetnek fordulunk kifutkosni magunkból az elmúlt napok üledékét…
Leszállunk a buszról, Zugló. Szifon megrázza magát, és rám néz nagy kutyaokosan. Nem mondja, nyilván, csak én hallom, én hiszem, hogy ha lehetne, így vuffogná: hohó, nézd csak, itt az ominózus közlekedési lámpa, meg a Lipóti pékség kifliaurája, a hülye kutya is látja egyből, hogy mi itt dolgozni megyünk! Le a hűs Brightly pinceszínbe, a vöröses-valamilyen szín padlószőnyegre, a műbőr karosszékre, a számítógépasztalhoz, a remek labdagurító helyre, a hihetetlen kedvvel simogató munkatársak közé! Megmondtam, nem igaz? Tessék, már ott is vagyunk, ugye? Vuff! Egész nap csupa kutyapéntek!
—
Friday is our second favourite “F” word, because if it is Friday then it is dogs’ day at work. Szifon is in charge. Thanks to Brightly to make it happen.
***
Still on the sofa.
– – –
Befejeztem a regényt, beütöttem az utolsó mondatok utolsó pontjait a gépbe. Na persze, ezzel korántsincs még vége, azóta forog az agykerék éjjel, reggel, este, hibajavítás, logikai kanyar, szövegkohézió.
Néznek engem, Virág és Szifon, ahogy jár az agyam, elmélyült grimasszal fekszem a kanapén, a szavakon időzök, a jól kerek mondatokon. Szifon odabújik, a kezemre ereszti le a fejét, Virág a másik oldalon teszi ugyanezt. Körbevesznek, elnyugodnak, közelségük halkan lélegző, áramló burokként zár szépen körül.
És akkor, ahogy a kanapén mi, összeáll minden a regényben. Helyére kerülnek a vesszők, szavak. Micsoda segítségeim vannak, micsoda energiákból forgok, táplálkozom! Ezt gondolom utolsónak, és szépen mosolyogva alszom közéjük, és élvezem, hogy ők azok a mindent befejező pontok a regényemben.
Délegyházára Szifon vizezése vezetett, s a tó tükrébe törni magunkat volt a hűsítő cél. Mentünk strandmelegben, feküdtünk strandpázsitra ki, tudtuk, a nyugodt olvasás nem kutyabarát strandkörnyezetben.
Jaj, mennyi eb! Szifon rögtön kutyának áll, egy színben hozzáillő keverékkel éli ki futnivalóját. Jöjjetek, jöjjetek, ti vizes kis ebek, a kergetés csapatfutásba csapjon át. Kicsi, közepes, sokszor sok négy láb. A déli melegben csak hüledezünk, hogy bírják ezek a végnélküli napraforgást.
Na várjatok, ti kutyák, a hőguta az smafu? Meg kéne fürdőzni a tóban, álljunk neki a hűs víznek, Szifon, nézd, itt jobb belépdelni. Gyere utánunk, hagyd a füvet, a száz kutyát! Kavarjuk fel az állóvizet, nézd kis hal, moszat, faág.
Hát Szifon csak néz ránk, meg a vízre, ugrana épp, mégis kivár, hátha a gazdik mégis megunják, s kijönnek a partra, nem kell a felesleges víztortúra. De nem jönnek, sőt, vidáman csápolják a fürdőt, ez nem járja, ebből kimaradni nagyon nem lenne fer. Rendben akkor, jöjjön a tó! Ugrok, ha végleg ugrani kell.
Hórukk, pattan utánunk Szifon, zuttyan a vízbe, belemerül. De csak épphogy, már úszik is kifelé, nem törődve gazdival, moszattal, hallal, kis ággal. Elsőre neki ennyi elég volt, lehűlés kipipálva, inkább játsszunk a fűben valami labdásat, ahogy szoktuk, szaladgálva!
Legközelebb a Dunára megyünk vizezni, mit szólsz? Nézi a kezünkben a labdát Szifon, úgy bólint, hogy liheg. Csak dobjátok már el, mert ez a strand nagyon meleg!
Egy kávé nyaralónapon, Pécs forró ölében, ülünk mi hárman, Virág, Szifon és én. Átadjuk magunkat a nyárnak, hagyjuk, vigyen minket, ahová akar.
You may kiss the…
Grinnyén a nyár, az a folyton fénylő, fülledt csendélet, rajzolódik az arcunk előtt. Szaladsz előttem a sárga napraforgók lábainál, nevetsz rám vissza, Szifon boldogan követ. A mindezt elmesélő pillanatfotót állítanám, közben pedig megpróbálom felfogni, mi rejlik a helyben, amitől megfoghatatlan szabadságnak érezzük azt a pár napot. Talán mi színezzük a nyarat tökéletesre vagy a kutya feltétlen örömét érezzük magunkénak, és nincs semmi, csak a nyár maga és az elhalkult világ körülöttünk. A természethez legközelebb: egy szalmabálára hajolsz, felteszed Szifont is, hogy érezze a magasságot, én épp azt magyarázom, hová ülj vagy állj, hogy a kép elkattanhasson.
Aztán hagyom a fényképezőt, körbeforgok, a hirtelen szélből nagy levegőt veszek. Összekapaszkodunk, és úgy, hárman vigyorgunk bele abba a pillanatba, amihez az emlékeink viszonyulni fognak, amit pont ezért képtelen megragadni minden fotó.
– – –
It is about our summer holiday in the countryside far away from the city-people-noise.
The Little One Pub, Eindhoven
Barackozás Szifonnal, ó, de jó is a fáról, közvetlenül a legsárgábbat leszakítani! A gyümölcslé ujjon futva csorog: felezünk. Fintorog az eb, ilyet sosem látott, pláne ízlelt. Szájába fogja vigyázva, Zsolti, néz rám, ez nem olyan, mint a táp, de finom, egynek jó lesz. Édes, finom, az állaga pépes. A döntés megszületik: evésre érett.
Jaj, egyben lenyelte! Hát persze, hiszen még kölök, nevetünk Virággal, minden élménye bőven hátravan! Barack, meggy, cseresznye, alma, kipróbálandó étkek tömkelege, és ezek még csak a gyümölcsök. Haj, sose jutunk a végére. Bizony, csak aztán túlzásba ne essünk a kóstolással, kutyagyomorba növény csak módjával való.
Szifon néz ránk, még nagyon kérne, a szemében az egész fa tükre elmerül. Rendben van hát, te kölök! Hisz nyaralunk, és már nyújtjuk az újabb darabkát, mert mi is falatoznánk még az érett barackokból.
– – –
Did you know that dogs love apricot? Or is it just Szifon? Look at his face. Addicted to yellow things.
Fesztiválérzés Szifonnal: helyszín egy nyári istálló és a körbe hatalmas tanyaterület, jól elkap minket azon nyomban ott a közösségi technohevület. A zene stramm minimál, balatonoldali dombról lefelé ritmusra ügetünk, a szintiszőnyeg enyhén megemel, és mi fenn forgunk és forgunk méterekkel a fülledt földszint felett. Szifon lelkesen követ, rajta nem mutatható ki a dobzenei hatás, neki legfontosabb a füvön élményfutás, gazdikergetés, és hogy a többi fesztiválkutya csinál-e valami csatlakozásra érdemeset. Gyere, Szifon, a táncteret balról kerüljük, ülve, állva hallgatók közt jussunk a telephelyünkre! A hangszóróktól távolabb nem bomlunk bele a hipnotikus nótába, egy kis privát tér a fülnek frankó. Élvezi Szifon a a helyzetet, csóvál és körbe kerül, de nem a klikk és katt hangokra, meg a táncolókra, inkább a szagokra forog a feje. A nagy fűrétre kutyákkal gazdik telepednek. Na, nem sokan. Öt-hat ilyen, meg olyan méretű eb labdát és egymást jó arányban kerget. Két kört Szifonnal, hármat nélküle, egy negyedikben ketten indulunk sörért. Milyen jó ez a nyáreleje, Szívem! Nincs kutyameleg, várostömeg, csak a faillatú szabadság és a sörszag, amibe kedvünkre keveredhetünk.
Szifon fesztiválbarát, foglaljuk össze mosolyogva, jövőre hárman ugyanitt. Drágám, még egy sört meginnék gyorsan és aztán mehetünk, mert éjjel a techno is hangosabb, az ember ittasabb, a kutya füle pedig mindannyiunkénál élesebb.
– – –
It is about a techno music festival called Alkototabor, organized near lake Balaton. Rural atmosphere, farm feeling with horses, goats, beers in the barn, friends, Szifon and above all: proper minimal music.
Mozgatni kell Szifont, mozgatni. Rohanjon, legyen túl fáradt. Akkor nem lesz gond. Úgy marad, fárasztva, a kanapén.
A kutya bent a lakásban, persze, hogy nem mozog, ingerszegény nélkülünk a környezet, hiába szép a kilátás, meg felvillanyozó a nyolc per negyvenhét berendezésileg. Kanapézik és vár, pózt vált, hallgatózik. Ha nyílik a liftajtó, kiszagol, hátha velünk telítődik meg a szűk közfolyosó; és visszadől, ha nem, és vár tovább a párnán. Vagy unalomból alszik.
Egyszer csak Virág kiszáll a liftből, rácsos ajtón át kerül a köztes szagösvénybe, majd a Szifon ugrabugrálásától forgalmas lakáselőtérbe. És hát onnantól ő nem szabadul. Nem is akar, nyilván, az eb emberkisajátító szeretetétől elfordulni, hiszen az egyszerre feltöltő, őszinte, ösztönös és heves, a gazdi burokba kerül és mindent hátrahagy. Ami addig volt, aznap, ajtón kívül marad.
A kutya szeretetből és játékból áll. Plüsspatkánnyal, IKEÁ-s egérrel, gumifánkkal, mire megjövök, rég végeztek, ott hever előttem mindegyik a nagyszoba padlón. Szifon nekem is mennyire megörül, egész teste csóválódik, szájában épp sárga tüskés labda, kétszer megforgatja és elém ejti, hogy akkor én most már kabátostul, táskástul neki legyek otthon, mert ő ezt az értékes labdát csakis annak adja, akit szeret.
Vetkőzöm, a kutyakincsbe jót rúgok, Szifon érte penderül, rág rajta, visszakerül hozzám, közben gyors puszi Virágnak, egy újabb lendítés, újabb fognyom, a színhely újra, végre a mindenre megfelelő kanapé.
Szifon kimozgatása a cél. A gazdi lóbál, húzgál, dobál, szalad, kutyásokkal táplál furcsa kapcsolatokat. Egy-két „mi újság”-mondat mellé tíz perc mosolygásba olvadt bámulás dukál a haverállatoknak. Egymást ugratják-harapják, kergetik, néha felnevetünk. A játéknak és a játszóknak is több fajtája létezik.
A késő esti sétát, ha letudjuk, mind abbahagyjuk a perpeetum-mozgást: jöhet a várva-várt kanapé-lenyugvás. Őkelme karunkba elalszik, mi is egymás kezében nyugszunk el, mert tudjuk, mozgatni kell Szifont és ahhoz megújuló energia kell dögivel.
– – –
It’s about playing in the apartment right after arriving home from work.
