Egyetek zöldséget is!

Boldog születésnapot Szepuki Marcinak, még sok szenes szalonnát, ciki cukkinit, penetráns pálinkát és polgárpukkasztó photót kíván neki a fura család: Zsírsátán, Szifon és Mákvirág.

***
Have some more green stuff!
Happy birthday to our friend, Marci, who is always acting normal. Wishing you lots of zucchinis with burned bacon!

Egy rum a parton

És azt mondjuk, ott a tenger,
egy rummal koccintunk,
a Madách tér oldalvást
kinyúlik, belefut
a fehéret fodrozó betonhullámokba,
a szürke téglák folynak ide-oda,
halszag lesz és parti szél.
Összenézünk, hogy ez jó itt,
kortyunk erős és édes,
mint egy csobbanás.
A kutya orra kiszagol
valamit,
lehet, csak egy fajtabélit
vagy egy fekete sügért,
talán serpenyőn,
talán hullám alól látszik
ki, talán csak a szemünk
és az orrunk ugyanúgy
esti tengereset játszik.
Azt mondod,
igyunk, és hullámokban
nyelünk, és észrevétlenül
leszünk sósra éhesek.

Húsvétolás

Városi kutyák és városi gazdik Húsvét elő-, az- és másnapján.

Easterning
City dogs and city humans and city Columbo celebrating Eastern pre and post and in between.

Bálnán kívül

Virág imádja a bálnákat és Szifont, Zsolt imádja a sört és Szifont, Szifon imádja Virágot és Zsoltot. Szépen, hárman, a Bálna mellett a fűben, Jónás sörével – szombati szauna. (Szifon vörös barátnője, a titokzatos Betti pedig Gergőt szereti.)

***
Outside the Whale
Virág loves whales and Szifon, Zsolt loves beers and Szifon, Szifon loves Virág and Zsolt. These 3 enjoying sunshine and Jonah’s beer in the park next to the “Whale”. (Szifon’s ginger girlfriend, the reserved Betti loves Gergő.)
– – –

Meg nem történt hétvége

Kérdezhetnéd,
mi történt ma,
tegnap, milyen volt
a hétvégénk,
csináltunk-e
valami játszósat,
dobálósat,
kergetőset?
Hát nem.
Nem csináltunk.
Csak dolgoztunk,
munkáztunk,
elfáradtunk,
a nagy otthonlevéstől
jól kinyúltunk.
Ne is kérdezd!

***
The lame weekend
You may ask:
“What have you done today,
yesterday,
the whole weekend,
any throwing,
chasing?”
Well. Nope.
You may not even ask.

– – –



Beteg férfi a házban

A beteg férfi szerint a zöld Haribo maci csillapítja a fejfájást, a csokikrémes kekszek nyugtatják a gyomrot, a fűszeres rum kiváló esti izzasztó, a cserepes bazsalikom pedig az élet sója. 
Szifon szerint a kutyanyál fertőtleníti az emberi orrot, a gumifánk repetitív dobása kiválóan oldja a sajgó izületi feszültséget. 
Szerintem ilyen cirkuszi körülmények között kulcsfontosságú egy barátnő (NSZ) és egy anyuka (Márti) részletes telefonos útmutatója a húslevesfőzés mibenlétéről. 
Egi.

***
Man with a flu… Shall I continue? 
He thinks the green Haribo bears ease the pain in the head, the sandwich biscuits chill the aching stomach, the spicy rum is perfect for making him sweat and the pot of basil is the cherry on top. 

Szifon thinks the dog drool disinfects the human nose and the repetitive throwing of the rubber doughnut reduces the pain in the joints and muscles.
I myself think that under these insane circumstances the key is to have a girlfriend (Nsz) and a Mom (Márti) parallel on the phone giving instructions on how to cook a proper broth. Cheers.
– – –

Kackiás

Kihúzza magát, a fénybe tekint, egy kiemelés, egy villanás.

***
Straight back. Toward the light. Flashing moment. Done. Off you go chasing balls.

Futóhó

Mereven az időt,
kiállítani levegőt,
szökkenni szüntelen.
Futni felfűtve,
hóban szédülni,
törni-fáradni.
Fordulni vissza-vissza,
új körbe érni,
széllengve nyúlni.
Teperni le
a lökhajtás időt.
Futni állva.

***
SNOWFROZEN
… and then turning back, another circling race, sniffing-finding-digging.
Running still. 

– – –

Látószög

Fentről messziről vagy lentről közelről: mindegy.
Hangyák a hóban. 

***
Viewpoints
Far from above or close in front: whatever.
Ants in the snow.

– – –

Horkantása csend

– részlet –

Vagyunk a kanapéra
beszabva,
ez a karácsony
a csendé, a halkság
műve, a rövid
ajándékoké,
a szekrény mögé
tett fénysoré
a fekete falon,
ami hátulról
világítja meg a fát.
A kanapé, mint a világ.
A kutya, mint mi feketében.
Mi, mint a karácsony,
összetömörödve.
Egy napba
sűrített végtelen,
két arcra jutó,
jól eső, semmitevő,
pislogó félmosoly
vagyunk.
A kutya ránk se néz.
Tudja. Horkantása
zenének tűnik
a csendben.

***
This is Zsolt’s poem about our peaceful and simple Xmas Eve.
Only Szifon’s snoring breaks up the silence.

– – –

Ugyulubugyulu

Mi történik, ha Szifon vendégségbe megy?
2 kupica után Zsolt azt mondja: Szifon ugyulubugyulu és jól megszorongatja, szempillán fújja pálinkás lehetelével és megint megszorongatja. (Vajon Szifon szeret vendégeskedni?)
Ui: Bolog szülinapot Dórinknak!

***

What happens if Szifon is invited to visit? After two shots Zsolt starts babbling my-good-boooy, my-good-boooy, hugging him tightly, blowing his eyelashes so he can feel his pálinka breath and hugging him again. (I’m wondering whether Szifon likes visiting…)
PS: Happy Birthday to our Dorah!

Korona

Nem volt az mindig úgy, hogy Zsolt volt a kutya Istene.

Elsőként lepergett a nőgazdihoz árnyékként ragaszkodó kutya gyors gyerekkora, utána azonban jogerőre emelkedtek a pénteki kutyamunkanapok. Attól kezdve ők ketten, férfi és kutyája, együtt buszoznak/robognak/tekernek a közeli munkahelyre, piros lámpánál türelmesen várakoznak, henteshez ebédért szaladnak, parkban illatokat kergetnek. Nem is beszélve a közös, nomád túrákról a Börzsönybe: 2 férfi, 2 kutya létszámban, és valljuk be, a vidéki csajos hétvégék sem az én javamra fordították széllelbélelt kutyám ragaszkodását.

Tehát logikusan következik, hogy a két napos betegszabadságot taktikailag fel kell használni a megremegett királynői korona rögzítésére. Vagyis jár a békön mindenkinek, röpül az összes létező labda, új plüsspatkányok bújnak ki a titkos szekrényből, gyakoriak a szeretetrohamokkal tarkított séták és a sutyorgás a fülbe.

Zsolt biztosan megérti majd…

***
Crown
Virág was on sick leave and tried really hard to win Szifon’s heart back and restore her former queen alpha status in the pack.

Bah!


Rossz idő, lusta vasárnap.
A gazdik macskakiállításon.
Bah!

***
Cruel weather, lazy Sunday.
Humans attending cat exhibition.
Bah!

Úton

Pirkad. A legkisebb nem éhes, a másik kettő szomjas. Úton a folyó felé.
A fák között hasonszőrűek. Egy pillanatba fut a sűrű feszültség, de nincs harag, átjutnak épségben. A nőstény megnyugszik. Az éjszakából maradt emberszagot néhol kiérezni, ahogy a Nap egyre több betont markol. A föld alá mennek, a csőben biztonságosabb, gyorsabb és hűvösebb. Úton a folyó alatt. A legkisebb felnéz, a másik kettő rá. Minden rendben. Újra a fény, frissen pörkölt, krémbarna utcák. Könnyű megérkezés. Bozót és ernyő hűsében már senki sem szomjas. Pihennek, felfedezhetők.
***
Dawn. The youngest is not hungry anymore, the other two are thirsty. On their way to the river. Random encounters with other species. No hurt, she calms down. Smell of the nightlife human. Going down under, it is safer, cooler and shorter in the tube. Getting out to feel the sun again, smell of roasted streets, light arrival. No thirst anymore. Relaxing in the shadows of the umbrellas. 

Velencei susogó

 

Ha hiányzik a tenger, kapaszkodjatok fel a Velencei-hegységbe, ahol a szél úgy susog az ágak között a faleveleket rázva, ahogy a tenger sodorja a partját.
Ne felejtsetek el vinni fasirtgolyót is, valamint a sehol nem jelölt, kijárat nevű Kijáratnál jobbra lefordulni az M7-ről. Ezek fontos dolgok.

***
If you miss the sound of ocean, climb the highest peak of the Velence-hills and listen to the wind. Don’t forget your meatballs in the fridge and turn right at the exit named Exit. That easy.

– – –

Vonul a falka

 


Mintha félálomban
mozognánk,
az utca
nyújtóztat minket,
árnyékaink
a szürke lámpák,
fekete-fehér fényecsetek
kipingált figurái leszünk.
Ti ketten most kiváltok
ebből az álmosan
lefestett félsötétből.
Mozgástól
megfosztott
pillanatba
rendeződtök,
én jövök akkor.
Egy jól árnyalt
villanás,
összehúzódik
minden, mint
alvás előtt
az izmaid,
a kiégni készülő
izzószál szakadás
előtt.
A falka már
egy messzebbi
csendben.

***
Our usual evening walk, forming a pack in a row, moving slowly in and out of the ray of the street lights until disappearing in random concrete caves. Night made us invisible.

– – –

Jó kép

Zsolt fotóz. Nem csak úgy. Egyfolytában. Lencsén át lát mindent. Állandóan Szifon így, Szifon most, Szifon hululú. A labdát is kijátssza ellenem. Persze, hogy úgy nézek a kamerába, mint aki bejojózott. Ott figyel az objektív felett a manipulatív piros tenisz. Készüljetek kisállatok, humánumok, mert le fog kattintani titeket is ez a Zsolt, trükkel vagy anélkül.
Még hallotok róla.
Vuff.

***
Recently Zsolt became obsessive with objectives. Careful humans and pets, he will shoot you. You will hear from him again, stay tuned.

– – –

 

Üzenet a palackban

 


Hiányos a tudásom róla. Magamról is hiányos. Tudtam én, hogy ilyen kötődés jöhet létre? Tudtam én, hogy ennyire fog hiányozni? Én hiányzom neki? Eszébe jutok? Van olyan, hogy eszébe jut bármi is? Álmodik velem? Mikor becsuktam az ajtót magam mögött, tudta, hogy messze megyek sokáig? Hiszi, hogy én jövök, mikor este csapódik a liftajtó?
Miért fontos ez?
Mert kötődtünk. Kanyarog a madzag liftajtón át, biztonsági kapun át, óceánon át.

Szifon, ez itt Indi, a golden doodle. Neki suttogom a reggeli kávénál, hogy van, aki vár. Neki dobom a labdát San Diegoban úgy, mintha a piros hatágút hajítanám az újpalotai templom árnyékában. Az ő teste melegíti a lábfejemet, mint a fejed a tenyeremet. Mondtam Indinek, hogy hamarosan megyek. Remélem, már te is tudod.

(Szifonnak, Zsoltnak, Indinek és Krisztának, akik túl jók hozzám.)

***
Message in the bottle from San Diego. Dedicated to Szifon, Zsolt, Indi and Kriszta: dogs and humans who treat me right.

Játsszék!

 

Ugorjon kanapéra,
székre, szaladjon
labda után, s vissza
kisszoba–nagyszoba-
félúton! Pattanjon
kétlábra, kettővel
kuncsorogjon!
Nézzen kerekebb szemekkel,
kérje a kötél-huzavonát,
játszasson engem,
nyelvkilógásig
vagy míg világ a világ.


This one is about our play time at home…

Anyukának

Boldog Anyák napját Mrs. Liptonnak, akinek végtelen energiája, kreativitása, lankadatlan vidámsága és utánozhatatlan csirkepörköltje miatt örök rajongója vagyok.
Szifonnal nagyon szeretünk Téged.

***
Happy Mothers’ Day to my Hero Mom being super energetic, creative, funny, creating the best Hungarian stew on Earth. We (Szifon+ me) love you. Hugs & Kisses.
– – –

 

Szifon a fűben

Nekünk Aliga
a riviéra,
fekszünk a fűben,
süt ránk a májusi
Nap. A fű magas,
kedvünkre
hempergünk bele
a pitypang-ejtőernyőkbe,
forró pára izzaszt,
lóg a nyelvünk,
a leander alatt
van a leghűvösebb.
A képen kevés ember,
sok víz, egy vitorlás,
és két halászcsónak.
A napfénytől vajfehérré
simuló hullámokra
egy hattyút képzelünk.
Meg-megemeli
a szárnyait, lendületet vesz,
bámuljuk kiteljesedő,
erőteljesen hosszú alakját.

Egy méterre a hullámoktól,
mint egy vízfestményen,
siklik minden szép
össze azon a képen,
amit aznap estére
hazaviszünk,
ha a fűből lassacskán
kihemperedünk.

Kutyabarát

Nagyon_megyunk

Le a parkba!
Kutyák instant
álma a fűtér,
fák közé
zöldített illatkánaán.
Szagból ért az eb,
mikor ki járja át
a gyepet, a fűszálak
árulják el, gyökerek,
leföldelt lámpaoszlopok.
Pamacs a közelben,
kilenc óránál
Samuka szalad,
a falkaüdvözlő csóvarend
el dehogy marad.
Minden szag megvolt
mára, nincs más hátra,
mint kutyajáték lihegésig,
lemerülésig.
Összetappancsolás,
forgás, akaszkodás,
iramfutás körbe-körbe:
nagynéha a gazdi
észrevétele,
megvan-e még, ott van-e.
Ritkább futóalkalom
Lizával egy-egy félmaraton,
és a kocsmában szinte
biztosan ott van Betti,
akivel asztal alatt
lehet hemperegni,
ha a gazdikat
sörvágy aggasztja
vagy csak egy kávét
innának, és az ebadta
bebuszozik velük
a Fecskéig.
Este a fáradt banda
alkoholos-nyálas
puszikkal dől
kanapéra,
s mint akik
jól végezték dolgukat,
elteszik holnapra
fáradt önmagukat.

***
Szifon has his own band for the following social purposes:
1. Liza is for rapid running
2. Samu is for friendly fights
3. Betti is for best beers shared in Fecske
4. Cini is for yawning and yelling
5. Alex, Dáriusz, Borcsa and Sama for local evening chats & sniffing
6. The rest of the crew for weekend walking in the streets of Újpalota.
LIFE IS A ZOO.

Futamunk

 

Ma minden
a futás!
Maratonok egymásra
torlódása,
kilométerek láncreakciója
lett kifújt lélegzetünk.
Feszengő kifulladásunkat
térfigyelő kamerák
kereszteződésében
adjuk elő.
Tudjuk a jelszót:
csak nem
megbicsaklani,
egyenes vonalban,
egyenletesen folytatni
egymásután!
Futva is figyelünk
a részletekre.
Mosolygásunkról
senki meg nem
mondaná az igazat.
Fogunk fehér,
hajunk csatakban,
csatákhoz készült
szemünkben
felaljzott
romantikához
fotóriporter
villanófénye vegyül.
Mikor indultunk így
neki, mikor lettünk
ennyire az úthoz bekötve?
Mikor érjük el azt,
amit tán nem is
akartunk nagyon?

Odaérkezéskor
egy lihegő rímű,
csapott
versfutamot
kérnek tőlünk,
amit újságok
lapjára,
tévékamerába
kell mondanunk.
Félünk, nézünk,
rímeken aggódunk
– mint mindig.
Valakik vigasztalnak.
Jobban megtudjuk,
amit addig tudtunk.
Leülünk.
Pislákolunk.
Megértjük,
hogy egy egész
futóélet
sem elég
megírni
azt a végső verset.
És mégis:
egy egész
futótűz
vész el
abban
a kimondásban.

A Magyar Írószövetség és a Magyar Napló rendezésében kortárs költők együttesen 42 kört futottak le a maraton szellemében. Az esemény 2018. április 7-én 10-től 13 óráig tartott a IX. kerületi Ferenc téren.

***
On the 7th of April, 13 Hungarian poets ran altogether 42 rounds in the downtown square named Ferenc tér where our famous poet Attila József lived from 1915 till 1920. The Marathon of the Poets – organized by the Magyar Írószövetség (Hungarian Poet Society) and the daily newspaper Magyar Napló –  is the forerunner of the upcoming all day event and celebration called Versmaraton (Poem Marathon) on the Hungarian Poetry Day on the 11th of April.

Fesztivál márciusban


A szigeten, (“A” Szigeten) fesztivál híján félelmetes akadályokon vetődünk által, nagy piros padon pózolunk, kis piros labdát űzünk farkasmódra és a legvégén érzelgősen odabújunk Zsolthoz, mert jó a szaga.

***
We visited the area of the Sziget Festival and had some fun with the barrier we flew over,  the big red bank we sat on still for a minute, with the little red ball we h(a)unted down. Finally we cuddled Zsolt because he smelled so good.
– – –

 

Erdőn innen, Dunán túl

Fák közt
vadszagra járni,
árkon, bokron
ugraburgálni,
magaslat
mélyére látni
városi kutyáknak
élményrengeteg.

Panellakó népek,
ha kilépnek a fényre,
felszabadul végre
a perdítő adrenalin,
kergülnek erről,
fordulnak arról,
bámulnak feszt
azok a kéklő szemek.

Duna fölött, dombok alatt,
eső előtt, sziklákon át,
megy a falka emberkutya,
futnak a saras nagy szabadba,
nevetnek magukra egymás után.

***
Into the woods pack of wolves/human. Three as an item.
– – –

Pihenőfény

Otthon vagyunk.
Napeste.
Színek halkulóban,
hangunk helyére
nyílt ablakos
cinegetavasz.
Saját fényünket
oltjuk magunkra,
kutyafeketék
foltos holdfehérben.
Mi van itt belül,
kérded.
Szobába sóhajtó
napszél.
Mi van a szemedben,
szólok,
hullámzó égbe
hajtott madárraj.
A kilátás lemegy,
nyitva az ablak,
rajta roletta.
Szemünk résnyi,
tavaszi esténk
aranylövésnyi.


Home in the residual sunlight leaching through the window. What we are is black and white. What we have is a wing taking bird swarm. A moaning solar wind. Our narrowed eyes, our spring evening is an overdose…

Hóba hajolt helyek

Hóba hajolt helyeken

Hóba hajolt földeken,
télbe hulló helyeken,
hideg szélben keresem,
szürke ködben szaladok.
Felállok, ha elesem,
zihálok és kutatok,
naphosszakat átfutok,
megállok, ha tehetem,
s az arcokra gondolok,
az arcokra gondolok.
Megállok, s elindulok
újra, megint csak futok.
A szemekre gondolok,
a testekre eszmélek,
ha hajnalban ébredek.
Hóba fagyott álmomban,
fehér hideg záporban
vajon utánatok találok,
vajon előttetek állok
még valamikor,
még valahol?

Hóba hajlott hegyeken,
örökjeges helyeken,
elfedett ösvényeken,
erdősűrű utakon
utolérsz-e valahol,
utolérsz-e, nyugalom?

A dalszöveghez tartozó dal soundZcapa Archeus című lemezén jelent meg, és Buzás Gabi énekli. A dalért klikk ide

***
It is a poem written by Zsolt, a lyrics of a song (performed by Gabi Buzás) about endless snow and solitude.
Click here to listen to the song

– – –

Szelepek


A költő és kutyája a kanapé két sarkán élik saját világukat: a költő kutyája álmodja, a kutya költője írja. Beszív egy, kifúj a másik. Szelepek pisszegnek csak. Regény születik.

***
The dog and the poet are living happily in their own world in each corner of the sofa: the poet’s dog is dreaming, the dog’s poet is writing. One inhales, the other exhales. Mmh-ssh. Noises of the night. Novel is in the making.
– – –

 

Sétahideg

 

setahideg
Drágám, kapjuk össze magunkat, az esti sötétbe ugyan kutyák ugatnak, de mi leszünk azok mindenki fölött, akik a metsző hidegben is szabadba futtatják jószágukat. Nem ám kényelmes járda–póráz–eb szentháromságban húzkodják végig a lilásra fagyott terek széleire betonozott gyalogutakon, hogy a biztonságból épp csak le-letérve tudjon dolgot végezni, prüszkölni, keresni szippantást szuper kutyaszagnyomokon.

Drágám, én fáradt vagyok, de a kivetített horror megvár, a kanapé nem tud kihűlni az állandó panelhuszonötben, érzésre még több is lehet egy bolyhos takaróba gyűrve bámulni a köd elé lehúzott redőnylapot. Vegyük fel a sétaszerkót, nekem jöhet a barna bakancs, neked a szemedhez illő, kék sígatya, a fekete hosszúkabát, amit meg az esti harangszóhoz festettek meg, rám a sötétzöld három-az-egyben kapucnistul és füles sapka, mert hideg lesz, az nem kifejezés. A hideg megöli a rovarokat és a kedvet a szabadsághoz.

Angyalom, itt van Szifon piros villogója. Ha elengedjük a templomnál és szaladni fog, legalább látjuk, hova.

***
It’s about our evening walks in the cold: 4-5 layers of ski clothes, red bike lamp flashing on the black dog in the blue night.

– – –

Csempész

Szifonnal
csempeműveletbe
fogunk.
Kiadom az ukászt:
csinálj úgy,
mintha aludnál,
én befogom a csempét
a képbe, hozzá
te szuszogj hitelesen,
a kompozícióhoz
fekete-fehér
szőnyeg szolgál
hátterül, vagy, ha
jobban tetszik,
háttámlául.
Rendben,
ásít Szifon,
és elterül.

***
Virág painted a tile, Szifon struck a pose, Zsolt pushed a button. That’s all folks.
– – –

 

Kanapélabda

Szifonnal otthon,
az influenza marasztal,
asztalon aszpirin,
rám férne egy ital,
de az alkohol
tiltva, azért én
behűtök egy sört
későbbre,
jobb napokra.
Szifon, gyere,
feküdjünk egyet
reggel kilenctől
délután ötig.
Néz rám
nagy szemekkel,
hogy persze,
feküdjünk,
csak ugye, ott
a kanapélabdázás,
meg a délutáni
sétalabdázás,
meg egy kellemes
guggolólabdázás,
és ott van még
a kaja utáni guriga…
Jól van, Szifon,
elég lesz, tudom.
Összeszámoltam,
négyszer ötven
labdadobás,
cserébe viszont
egy filmet, és két
sorozatepizódot
végig kell lustáznod
velem.
Áll az alku?
Akkor gyere, indul
a projekt influenza:
falkatagok fel
a kanapéra!

***
Human flu is useful for dogs. Human stays at home, terribly suffering of course, but shoulders are not sick, upper arm muscles are in perfect condition, SO THROW THAT BALL SICK HUMAN and we can stay friends… on the sofa.
– – –

Hóhahó

A hóban száguldani, ugrani, ásni igazán menő. A hó önmagában remek, a beleforgatott labda viszont a fogaknak hideg, tartózkodjunk a szájba vételétől. A havat a labdáról lehetetlen leverni manccsal, de nyelvünkön – ha mégis szájba bevennénk – leolvadhat róla, és újra minden ok. A hóban álldogálásnak semmi értelme, javasolt helyette – ha a játék abbamarad – a gyors hazamenés, és egy finom, száraz vacsora.

***
Snow is cool. Digging in the snow is even more cool. However the iced ball is way too cool for the teeth. Okay. Enough of the minus. Rushing back home and staying on the comfy warm sofa is the coolest ever. Carry on ruling the (inside) world at room temperature!
– – –

 

Cukorszemek

Szifon_nem_ker_tortat

Szifonnak közömbös a sajttorta / Szifon ignores cheesecake

Szifonnak a kedvenc Székelyhidi-versemet idézem, miközben sztoikus nyugalommal ignorálja a frissen elkészült sajttortámat.

„A nő cukorból

épít világot,
mézváros küszöbén
áll, csodálva báját
belíveinek, ahogy
csurog minden
csiklandó rendben,
csöppenő krémkupolák
alatt, folyódó
fondüfalak metszetén.
Illatos kakaóvajkeret
köt áttetsző vanilinablakot,
majszolható ostya
a tető, hő- és eső-
szigetelésnek
húzódik két-három
édesded lekvárréteg alant.
A beton keksztömb, a járda
marcipán, s mousse
a kék bálna
a nő rétesteraszán.
…”

A vers teljes egészében itt olvasható Világcukor néven (a Kijárnál című verssel együtt).

***
I’m reading out loud my favorite Székelyhidi-poem for Szifon who totally ignores my fresh made mini cheesecake.
– – –

 

Kisördögi részletek


Átmakrózott éjszakák,
átlencsézett éjjelek,
szilveszteri pózok,
statívon függő
pillanatok.
Szifon, te fotóalany!
Képezés felsőfokon,
ötezres fényérzék
a felső határ,
kézremegésre
zársebesség.
Szifon, te fotónk fénye!
Drágám, már elég,
hívd be
a Photoshopba azt a kutyát,
eleget volt az SD-kártyán.
Szifon, te retusok gyöngye!
Az a jó, ha a szeme
éles, mint a penge
vagy az orrára
visszahajló szőrszála.
Ej, Szifon, te
makrofotogén!
Jól van, értem.
Neked ez mit se jelent.
Akkor tessék,
ha téged az
arcod, szemed, lábad
fényárnyéka
sem érdekel,
csak a labda,
meg a rágható
plüssállatok!

***
Zsolt used his super macro lenses to capture certain parts of our dog and show as exciting textures. Dive deep in a nose, grab a string of a mustache, jump into a pond of an eye. 
– – –

K. Boldog Új Évet!

Rendhagyó évértékelő/-indító videónkban Szifon fellép a káromkodás ellen. Akiknek munkával indul az év, azok nyomjanak egyet most! Háá-room!
K. Boldog Új Évet K.tyák!

***
Szifon is 100% against cursing. Those of you who started the year with Tuesday work, push hard NOW. Onetwothree.
F!ckin’ Happy New Year Everydogy!

– – –

 

Újratöltő


Az utolsó óra
szoros ölelése,
az első korty pezsgő
szénsavsistergése
és a kanapé
mögött felbukkanó
fénypászma
a kutyában nem idéz
szilveszterpillanatot.
Igaz, mi sem
habzunk az italban,
félrevonulós éjjeleken
vagyunk túl, az évet
döngöljük bele
magunkba,
elmúlt, sűrű köd
időszakot.
Hatni kezdenek
a percek,
lassan felforognak
a pillanatok,
félremegy
az újratöltés,
ránevetjük
magunkat
a sötétlő,
téli éjfélre,
felkapcsolódnak
a bennünk szunnyadó
villanyok.

És akkor most
a jövő,
drágáim!
Pezsgőkortyaink
kiolvasztanak,
felszusszanunk:
a csók elszánt és hatásos.
Átrajzunk éjfél utánra,
Szifon vakkant,
ölelünk rajta egyet,
rátáncolunk
vele a kanapéra,
feltekerjük magunkban
a zenét,
várjuk, hogy
beterítsen
a hangos
jövendő.
A kutya
újabb játékot
hoz, én megint
melléöntöm
a Törleyt.

(A fekvő képen Zsolt elemlámpával próbál rávilágítani a koromfekete Szifonra.)

***
HAPPY NEW YEAR EVERYDOGY!
(On the landscape photo Zsolt is trying hard to make the blackest black Szifon look visible with the help of a torch.)

– – –

 

Szifon, mit szólnál…?


Szifon, mit szólnál egy olyan Karácsonyhoz, amikor Zsolt süti a halat, Virág meg a saját kézfejét? Igen? Tetszene? Megoldjuk!
Az idei boldog ünnepeket a Panthenol támogatta.

***
Szifon, how about a very special Xmas when Zsolt burns the fish and Virag her own hand? Yeah? Like? Consider it done.
This year happy holidays are powered by Panthenol.
– – –

Szobadobó

Nyúlik a kutya,
nyílik a szája,
levegőben
a szétrágott
narancssárga
labda.
Röppálya végén
kapás, szusszanás,
fújtató sóhajok.
Az esti lakásfallabda
a falkaösszetartozás
érzését adja,
a kanapélihegés
pedig a jól
megérdemelt
csapatpihenés
velejárója.
Néha persze
nehéz eldönteni,
ki fárad a végére
jobban ki.

***
In-house squash competition during the winter season: Szifon versus owners.

– – –

 

Szifon szóda nélkül kéri

Szifon a vasárnapját kocsmázással tölti és nem kér szódát köszi. Ahogy Betti sem, a vörös rókalány.

***
Szifon is on a Sunday evening pub tour and refuses soda. Just like his ginger girlfriend, Betti.
– – –

 

Banánsíp


Ősét nagy valószínűséggel keresztezték – többek között – a majompincsivel. Köszönjük, Anyuka, a sípolós banán igazán találó ajándék volt. Köszönjük, sípolós banán gyártó manufaktúra, hogy a silány minőségnek hála, a sárgaság 5 perc után már nem sípol.
***
His ancestor was likely crossed with – among others – the Affenpinscher (= Monkey Pinscher). Dear Mom, big thanks for the banana, pretty authentic. Dear beeping banana manufacturer, big thanks for the bad quality yellow thingy which is NOT beeping after the 5th minutes.
– – –

 

 

Összkucor


Kucorodni tudni kell,
mondom Szifonnak,
helyeslőn szuszog és kifúj.
Minden nyugalomra hajt.
Ölemben öleb, kezemben
tejeskávé melegszik.
Telepedős a délután,
a Nap odabújik
a Hármashatár-hegyhez,
a késő ősz levélillata épp
belebeg a bukóra hajtott ablakon.
Nézem a filmet,
középpontjában
szimbólum
a szürke kanapé
fekete-fehér szőnyegen.
Az esteledő fények
a konyhából
és a vetítőből
egybeszüremlenek.
Amint a mondanivaló
a fejemben összeáll,
a kutya felszuszog,
az este feljön,
az ősszel elegyedő
süteményillat betölt.
Virág bújik hozzánk
teljesedni,
kisül minden.

***
Autumn nap.
– – –

Kétéves jelentés

Rekonstrukció_1Rekonstrukció_2Rekonstrukció_3

Sz. Ifon büntetlen
előéletű, sztár-
és eballűröktől
jobbára mentes,
jó magaviseletű,
kellően tartózkodó,
néha hivalkodó,
nagyobb ebeket
olykor szóvá tevő,
bokros, fás
területek mögül
ki-bebúvó gyanús
állatárnyakat
megugató,
egyebekben szófogadó,
rendes, játékos jószág.
Többek szerint
egy jelenség.
Fajtára belga griffon,
kilóra hat egész három,
szőrre fekete, göndörkés,
szemrevaló.

A nyomozás során
felgyülemlő bizonyítékok
mindenekelőtt rámutatnak
Sz. azon képességére,
miszerint a hozzá
közel kerülőkből
illegális bazsalyt,
értelmetlen puszikolást,
gügyögő beszédet,
túlzott ragaszkodást,
állandó és magas intenzitású
szeretetet kiváltani képes.
Minderről örsünk
csupán két éve
szerzett tudomást!
Ezúton kezdeményezzük
az ügy alapos kivizsgálását!
Első lépésben összehasonlító
fotók webes közzétételét
szorgalmazzuk.
Amennyiben
Sz. előtte-utána
képein bárki bármilyen
szupercukiságot,
eltúlzott ragaszkodást,
veszélyes kötődésre
utaló jeleket
vél felfedezni,
azonnal
jelentse nekünk!
Az ügyet, kérjük,
semmiképp se kezelje
bizalmasan!
Segítségét előre köszönik
a teljességgel
elcukimukisodott gazdik.

***
The alleged assailant is a black haired, black eyed pea on 4 legs, disguised by big mustache, long hipster beard. Being accused of super cuteness, turning normal owners into babbling lunatics, making random streetwalkers into big crying babies.
Caution!
If you meet the yet 2-year-old danger, keep your distance, otherwise you find yourself in a nice little love trap without exit. Szifon-addiction is a lifelong guarantee. 
– – –

Retró Balaton, kutyameleg

 

Visszagondolva a nyárra: a Balatonból kinyújtott szőrfej, a lazán hozzátartozó, vízben-fűben rúgkapa lábalvégek, na meg a halsütöde szagú feketeszakáll ugrik először be. Rémlik a forró szél és a feszt sütő nap is, és mi nyilván az árnyékban röhögünk…

***
Thinking about summer: I remember our dog was heading out of water, there were four thin feet than and the fish-smelling black beard. We were there in that heat, sitting in the shadows and laughing…
– – –

Parti pár

Szifon_megint_nincs_ott

Pár rotterdami pillanat, partot érünk. A híd másik oldalán talán Szifon vakkant, átnézünk. A kép összeáll.

***
Another mini-holiday without our Szifon. 
– – –

Ködkettő

Ködbe szürkülő szoba kiáltással,
színes kutyajátékok rajtam és a szőnyegen.
Ketten múlunk és keletkezünk
napról napra, ketten kutyuljuk
az időt: a fekete kutya, meg a rövidszőrű én.
Párunk, a falka oszlopos tagja,
Virág Amszterdamba
lógott egy szépen befotózott KLM-géppel
– pár különnap északnak és aztán jócskán balra.
Tenger- és folyópartra vetett halként
mi meg szőnyegen összegzünk gumikacsát,
zöld fánkot és lerágható lábú plüss patkány
lábakat. Barnák és szürkék, mint az ég és alatta a park,
vagy a parketta pólómra jutó retúrfénye,
visszatükröző ködmön az ablaküveg messzebbi oldalán.
A szoba végülis nem változott. Szifon vakkant a nyíló liftre,
Virágot hiszi bele a hangba, én csendre intem, hogy nem ő,
nem az illata, és a kulcs sem az övé, ami a szomszéd ajtót nyitja.
Így vagy úgy vagyunk tehát csonka falkarendben, várjuk az időből
át nem türemlő, őszsárga napsütést, vagy valami határozott
színezését a szürkeárny világnak.
Remélünk itt a szobaszőnyeges, bamba gumimozdulásban.

***
One less again. So, on a fog-gray Sunday afternoon we have to play all the colorful rubber animals and more… spending time while we’re alone.
– – –

Pihi van

Ma bejelentettük a hétvégének, hogy szabi van. Vohhenende, ágyő, cákumpakk, mind a hárman semmit sem fogunk csinálni közösen. Visszatérve egy fél mondat erejéig az előző mondat felére: a pakk (pack) angolul falkát jelent. Mindenkinek kellemes pakkogást a hétvégére, főleg Dórinak, aki szerint a tyúkok pakkognak. Puszi Virágtól.

***
Finally chilling at home. The pack is doing nothing together. From Virág with love.
– – –

Játékszunya


Fárasztó ez a játék,
én mondom,
csupa rohanás,
vetődés, figyelem.
Ahogy gurul
a labda pimaszul
erre és arra,
egy őrült girbe-gurba
körmenet,
rettenet!
Nem lehet
se inni, se pihenni
addig, amíg tart
a játékharc
az eldobálható
műtárggyal.
Műíz ide vagy oda,
a kutya foga fogja,
mindenhonnan
csak hozza vissza,
meg visszább,
hogy az ember
a filmet a kanapéról
két hajítás
közti adagokban
alig-alig kapja.
A többi jelenet
a látótérből kipereg,
de majd be lesz hozva,
ha a kutya visszahozza
utoljára a labdát.
El lesz véve!
Jelentőségteljesen
a vége paranccsal
záródik a futás,
egy korty vízivás,
aztán a kanapézás.
Mindenki fáradva,
jöhet a vetítés újra,
visszatekerve
vagy inkább elejétől
kezdve.

***
It is about our daily indoor activity: chasing-slumbering-playing-collapsing, sofa-carpet-waterbowl-beanbag: map of our day.
– – –

Vagabundog


Szifon és Betti, a két vagabundog ezúttal a Börzsönyben találták jónak a szájkaratét, mókusmorgást, sátorálmot. Vasárnap már illő a szobakanapén szallonamód szaglani a tábortűztől.

***
Szifon and Betti the fellow vagabonddogs think that the Börzsöny was a pretty good place for punching, sniffing, tenting. On Sundays you’d better taking a nap on the apartment sofa, stinking like grilled bacon. 

– – –

Párnaugró


Folyik a párnaugra-bugra,
ássa, rejti, túrja, kotorja
Szifon a párnahalmot,
megy a kanapétorna,
a hármasugrás, önlefárasztás.
Az élvezeti érték akkor igazán magas,
ha a párnahalmaz gyűrődési
vattatömet-mutatója
nagyobb, mint az elkotort
gumigübő szétrágásáé.
A cél: fárasztani és kimozgatni
a dögöt egy jó
film nyugodt
együttnézése
reményében
a visszarendezett
párnázatú gazdikanapén.

***

Szifon is digging into the pillows. Desperate hiding and seeking. Today the pink rubber ring is his treasure. After 25 rounds of digging in and digging out he is relaxed enough to watch some ghost movie on the rearranged sofa.

– – –

95 félidő


Nagypapa
ma komolyzenére
alszik,
de a labdára
gondol álmában,
a kezdőrúgástól
számított minden
negyvenötödik percben
felriad, mintha
a sípot hallaná.
Nem kell
lemennie a pályáról
álmában,
hogy kezdődjön
a másik félidő.
Nagypapa kilencvenöt
éves, a legöregebb
focista Szoboszlón,
a sport egyesületről
szóló könyvben
külön fejezetet
kapott.
Fogja a nagy könyvet,
komolyan tartja,
az álmában
játszott meccseket
ébren
újrajátszhatja.
Fordul nagypapa,
a vállamat megragadja,
szemembe néz.
Ezzel a büszke,
szúrós tekintettel
indulok vissza,
tartom magam,
és próbálom játszani
az én félidőimet
a sípig.

***

Zsolt visited Grandpa in the countryside. Grandpa is most probably the eldest Hungarian football player, now mentioned in a book released on Saturday. Grandpa falls into sleep listening to classical music but dreaming about the ball. That’s how Zsolt started his poem about the beloved, 95-year-old all-time player. 

– – –

 

Halhajsza


Szifon,
itt a kiváló
lehetőség mára
s holnapra:
császkálás
vízi illatok után
kutatva
Balatonaligán!
Míg mi könnyed
sétánkat rójuk
a ki-kidőlt ősfák
mentén feltört
betonösvényen,
te mehetsz
a balatoni stégen,
meg a fröccsenő
halvízhabok
mentén fel-alá.
A végén
az elfelejtett
nyaraló a löszfal
oldalán, ott
lepihenünk majd
megemészteni mind
mi a látottakat,
te a szagoltakat.

Szifon nyalakszik,
szakálla csomókba
fűzve-fonva.
Ahogy sejtettük is,
meglátszik
a  napi rendes
halhajsza
bajsza alatt.

***
Last summery weekend at lake Balaton. Szifon smells like fish.

– – –

Esti fogmosás

Itt van ez a remek, zöld bőr fogkefe, lássuk, mire megy Szifon vele. Beveszi, megrágja, ínyére van. Fogára való. Csukott szemmel rágni kutyajó érzés, ez a kefe több, mint megnyugtató.

***

Hey Szifon, how about a divine spinach toothbrush?

– – –

 

Kutyaséró


Szifon, te bozontos, rádfér a nyírás, rendezetlen bajszod mögül nézel ránk, és nem érted, mit vagyunk úgy oda, a saját szőrét senki nem érzi nagynak, a légkondis lakásban pedig értelmetlen szőrzeten lamentálni. Inkább a pink labda, azt kéne dobálni. Gazdik, a nyírás ráér.
Eljött a nagy nap, irány a fodrász! Új kutya leszel két óra múlva. Gyere, a kedves fodrászhölgy kezébe adlak, úgy fog bánni veled, hogy saját magad is megirigyled.
Kutyavilág, Szifon, pont olyan vagy, ahogy elképzeltünk, nyár végi rövid bunda, csillogó fényű, s hozzá a hipszter szakáll, fül alól induló. Pazar ez a kutyaséró! Bazsajgunk végig hazafelé rajtad, nem érted, de szívesen veszed a lapot, tátott szájjal folyvást visszavigyorogsz.

***
Finally managed to get into a dog beauty salon and have that proper Franz Joseph beard we dreamed of… and obviously HE dreamed of as well. Hipster Szifon, welcome. 
– – –

 

Nyakláncot hord a villanykörte


Virág írt egy bolondos vers-négy sort úgy kezdve, hogy nyakláncot hord a villanykörte. De eltűnt a file, csak a cím maradt meg a fejben.

***

Virág wrote a silly little poem starting with: the bulb wears a necklace. But the file has disappeared. She could recall only the title. 
– – –

Szagadás


Hallgatnak a költők, ülnek a teremben, komoly előadási környezet. Figyelnek a költők. Jegyzetelnek. Igazat adnak. Szifon is figyel. Szagol. Orra láb alatt, szeme az orra fölött. A szagok előadáson túlnyúló értelmezéseket sejtetnek, érdemes követni a nyomot, a teraszra nyitott ajtón át vezet az orrkanyar.
Az igazi szagok nyilván odakint vannak. Ezt mindenki tudja, még a költők is. A költők viszont egyelőre hallgatnak. Szifon ránk néz. Mi legyen? Itt bent már mindent kiszagolt. Néz és vár. Szólunk-e neki, mondjuk-e a nevét, hogy most inkább ne, ne menjen az orra után. Nem szólunk. Figyelünk. Hallgatunk.
Szifon nagyon halkan és nagyon lassan kilóg az igazi szagok után.

***
Workshop of the poets.
Silent audience, listening, forming sentences in mind, noises of making drafts.
Szifon is sniffing around.
Szifon is in.
The door is open, breeze blows the curtain.
Szifon looks at us.
Szifon is out.

– – –

Kettő háromból


Itthon vagyunk mi ketten, férfiak, Szifon, meg én. Hallgatjuk a fehér hangfalakból kalamoló fekete zenét, hűsölünk a kanapén, a levegő kondicionált, az otthoni lét tuti, nem is kell más búvóhelyet választani a nyármeleg nap elől. Minden jó, az olvasnivaló kellően érdekes, a kutya velem merőlegesen nyújtózik, a zene átvált, már inkább kotyogó. Fő a kávé, valami készül. Szifon az ajtó felé pislog.
Várjuk Virágunkat mindketten, a szobába színeket remélünk, forgószelet, és talán egy adag vacsorát. Meg hát a mesét, hol volt, mit csinált, jó volt-e nélkülünk. A történetet előre hallom az ő hangján. Várjuk Virágot, de addig kolompolóan sötét zenét hallgatni és szürke kanapén heverni még van egy kis időnk.

***
Boys are waiting for Virág to come back and tell her story about the Fezen Festival. In the meantime they are listening to dark music in the grey room, coffee is in the making, Szifon is staring at the front door. 

– – –

A költők futása


Futnak a költők, futásuk dicső, futásuk rövid, futásuk összetett. Sok költő kis pályán is elfut, összeadva ügetésük maratoni távot ad már. Itt futunk mi is, én, meg a kutya, duplán. Négy lába, plusz az én kettőm már-már háromszoros szorzóért kiált.

Futunk mi költők, futásunkkal nőni fog a világ vershossza, izmosodni a versláb. Páros rímláb a bal, jobb, és ha elfáradunk, a stafétabot lesz alkalmi szonett-strófánk. Futunk, futunk, futunk. Bírjuk, bírjuk, bírjuk. Pár száz méter körvers adja magát.

Szifon mellettem tiszteletbeli költő. Stafétája póráz, futása négysoros. Ugatni nem hagyjuk.

***
It happened that Szifon took part in an event (Marathon of the Poets) as a road runner poet together with Zsolt. 

– – –

 

Hvari este

Hvari este

A lépcsői csók, a sötétbe szúrt lámpafény, messziről halkan a tengerzaj, valahonnani nevetés. Egy fotó rólunk, keresem a tekinteted, te a gépbe mosolyogsz, és az arcod rám nevet. Ez a hvari éjszaka a leghangosabb, s mi olyan szép halkan vagyunk. Olyan szépek, és Szifon nélkül kicsit kevesebbek.

***

It’s about our mini holiday on the island of Hvar, Croatia without our little black devil. We imagined his shadow on the stone next to ours every time we discovered a new spot.

– – –

Ligeti vershármas


A délutánba függő felhőkép
alatt fűre fekszünk hárman,
Virág, Szifon, meg én.
Költészeti teljszabadságunkat
jól leképező városligeti
fák szélvitorlái
felénk feszülnek.
A felhők erővel haladnak
felettünk, bármelyik
percben előállhatnak
az esővel.
Erejük egyelőre
a magasban marad.
Ketten helyezkedünk
költőien a pokrócon,
miközben a fűre
hemperedő kutya
lesz maga a vers.
Nagyon mosolygunk
Szifonon, aki
versként jár-kel,
fekszik és dől
körülöttünk.
Kedvünk támad
feküdni és dőlni,
hogy együtt éljünk
a verssel, dehát
nevetésünkben
okos költészettel
gyorsan rájövünk:
csak a kétsoros
cím lehetünk.

A címmel a vers
teljes lesz.
Nagyon mosolyog
Szifon ránk vissza.
Hogy tudjuk
mi hárman,
hogy a vers végén
nem fog majd esni,
hanem szépen
egy új kezdődik,
ami már
az erdőt
rímeli.

***

It’s about our Saturday afternoon in the city park. Szifon is the poem, we are the title in two lines.

– – –

A fekete-fehér szifonos szőnyeg

Szonyeg_1Szonyeg_2
***
New carpet has just been delivered.
– – –

Lábvíz


Dunába huppan a szőrmók, úszva faágnak ered, de milyen úszás ez, kérem, ha nem ér le már a láb? Legyen bármilyen remek rágcsa az ág, az elázó hajzuhatag megálljt parancsoló. Visszafordul Szifon, néz ránk nagy szemekkel, egy másik ágat, ha lehetne, ami elkapható három láblóbával, egy fordulásból. Te, Szifon, nagy kópé vagy, az úszást meg akarod úszni! Na, jól, van, ugorj, ezt a gallyat kétlábközelbe dobom.

Ugrik a kutya, a faág kellő távban, fogával fogja, kanyarodik vissza, jól sikerül a megúszás. A fa elénk kerül, Szifon megrázza magát, a Duna vize ránkmegy. Magamban kuncogva számolok, hány kiskutyányi vízzel lehetne egy lavórt megtölteni.
***
Straight into river Danube.
– – –

Szaltón szálló


Szifon ül a fűben, haja égnek, fülei felém, két fényvisszaverő karika szeme labdaszorító kezemet lesi. Ezt nézd, trükközöm előtte lelkesen, csuklóforgatással: fel-le, légkörzés, lóbálás, kutyafeszültség-keltés, rugós rámozdulás. Repül a labda, repül Szifon, minden izma égnek áll, minden szőr- és idegszála felfeszül. Égbe csavarodás, anitgravitációs vetődés, kurta kriksz-kraksz, célalakzat. Megvan! A labdafogó-akrobata leér, kifúj. Rág kettő birtoklósat rajta, a fejével lendít, s elénk löki, hogy gyerünk, újra, mert ő még nincs ki, nem liheg, bizony bírja. Jöhet az újabb repülőrajt. Hajrá az égbe megint akkor, nevetünk rá, szóljon hát a légies nyomás utána!

***
Catching the ball in the air – being pro and ridiculous at the same time. Go for it, Szifon! Over to the moon and back!
– – –

Labdaugró

Szifon, ide figyelj már, neked minden program a labdáról szól? A séta közbeni szagkörút, fűre fekvés, tájszemle smafu? Futni csak simán? Ülni és lenni a hangulatnak? Hát nem. A zsebünkben megmoccanó labda surranó hangjával semmi sem konkurálhat. Persze, mi is rásegítünk, szó se róla, az arcunkra kiül a labdaeldobó grimasz, szemünkben kör alakú fények, hangunkban ismerősen gurgulázó hangszín. Aztán a kezünkbe kerül, összenézünk, vissza a kutyára, hajrá, hajítjuk, dobás utána.
Szifon fut, repül, felveszi a gumi sebességét, a beesési szög megvan, de túlrohan rajta, visszapenderül, végre a fogai közé veszi és büszkén galoppozik vissza, hogy lóbáljuk, dobjuk el újra, meg még annyiszor, ahányszor csak lehet.
Számtalan pörgés és pattanás végén félrelógó nyelvvel a fűbe dől, mellső lábain a piros zsákmánygömb pihen. Ösztön és élvezet közt félúton, kutyaagy és kutyatest egyetértésbe kerül. Mi értőn mosolygunk rá emberileg, és nincs szívünk megbontani ezt a fűben forgó, fontos ebegyensúlyt percekig.

***
Szifon is addicted to the red rubber ball. Or the green. Or the yellow tennis. 
– – –

Műtér

Szombaton mi más dolga lehet a derék Szifonsétáltató gazdiduónak, mint munkaműterembe menni, a kellő napi állatlefárasztás megléte ügyében. Na és, hogy közben ők is jól járjanak, legyen nekik falra kitehető, különleges, kutyás képélmény. Ó, milyen jó is az, profi fotók profi fotósduóval profi villanófény-derítésben.
Szifon és mi több millió pixel felbontásban. Ezerszer ezer szál, csillámlóan éles bajusszőr, pimasz pózokba rajzolódó pólusok a bőrön, meg a szemekből szétszórt fénypászmák – vagyis mi hárman a fehér fotópapíron.

***
It happened on a sunny Saturday in a dark, cool photo studio. Colleagues had some skin care products to shoot for advertising purposes so we popped in and asked a little favor… Thank you guys: Misi, Andi and Liló.

– – –

A Brightly rockereb celeb

Gyere, Szifon az ablakon be, a pinceelőnyt alulról kihasználni! Mint színpadra ugró, behúzott hasú, huncut rockerek, lépjünk fel és le, induljon az egésznapos kutyaszórakoztatás!
Majdnem mi lettünk ma az elsők, de a szokásból korán kelők, Eszti és Feri megint előbb értek be. Annyi baj legyen! Sziasztok, megjöttünk, mehet a négy-kétláb welcome-vakarászás.
Jól van, Szifon, rakodjunk le, ülj le mellém, itt a patkány, itt a rágcsaplüss, meg a műgörény, amit véletlenül borznak néztünk, ráadásként az előállító vállalat lespórolt két mellső lábat, de mindegy már, a fogaknak így is csudás fogás.
Érnek be sorban üdvözölni a munkalakók, guggolótámasz, ajnározás, szőrszálak összefésülése puszta kézzel. Na, de a labda lóbálása sem maradhat el! A kutya szemkerekedést kap, úgy les minden dobásgyanús mozdulatot. A hosszú terepszőnyegen a piros gumigolyó végre funkcionálisan pattan, gurul, lehet érte észmenve lótni-futni. Két munka között kétlábúaknak is ér a dobólazítás.
A nap persze nem csak az élőállatért van, időnként beindul a humán munkamorál. A monitor sokáig nem veszíti szem elől a jó pixelpöckölőt. Patkány helyett egér, labda helyett billentyűzet, meg a szokásos gépi bambulás.

Amíg én dolgozom, Szifon, menj és nézd meg, mi van Asappal, a brief-zabáló, pincefekete metál aranyhörcsöggel, a Brightly ezüst fenékszőr-díjas kifutóállatával!
Hogy jól van, csak alszik? Na, rendben van akkor, két másik munka közt ketrecből a színpadra, kihívások elé állítjuk őkelmét: egy kutya-hörcsög randit vár dobpergésre a pincehideg dizájn-rajongónép!
Orr az orrhoz, szőr a szőrhöz már-már hozzáér. Asapkám, ez itt Szifon a griffon, Szifon, ez itt Asap! Puszi!
A taps, fotózás, rivaldafény mind-mind egyszer véget ér. A nap végén, hogy minden sztárallűr megvolt, kellően elfáradva ugrunk ki a bokrok takarta pinceablakon, mint két nagyszínpadi veterán.
A jövő péntek, Szifon, megint kutyanap, lehetünk újra Brightly-arcok, meg partirockerek!

***
Still Friday = Szifon meets the office hamster named A.S.A.P. (nickname: Sapi). The design department is in the basement, the window is the door for human and dog. Szifon jumps in to make his professional entry and accepts the greetings of the loving fellow colleagues. Awesome. But enough is enough, who wants to throw the red ball first? Eszti? Flóra? Liló?

– – –

Munkakutya

Szifon melóba megy. Már reggel fülig ér a szája, hogy elhagyjuk a lakáspaneleket. Fel a buszra, néz rám vigyorogva, két ebszemével mintha már mondaná: köszi, hogy hoztál, köszi, köszi, és majd labdázunk is a piros össze-vissza gurulóssal, amit úgy szeretek, igaz?

Ej, hát honnan is tudná ez a jószág, milyen frankó lesz neki ma? Mit tudja ő, a busszal megyünk-e neki valami kutyajó helyre? Könnyen lehet, hogy csak utazunk s visszautazunk, le-föl ingázunk a külkerületi panel–belváros vonalon. Talán egy forró kávéra beülünk az Astorián vagy félúton leugrunk, és a Ligetnek fordulunk kifutkosni magunkból az elmúlt napok üledékét…
Leszállunk a buszról, Zugló. Szifon megrázza magát, és rám néz nagy kutyaokosan. Nem mondja, nyilván, csak én hallom, én hiszem, hogy ha lehetne, így vuffogná: hohó, nézd csak, itt az ominózus közlekedési lámpa, meg a Lipóti pékség kifliaurája, a hülye kutya is látja egyből, hogy mi itt dolgozni megyünk! Le a hűs Brightly pinceszínbe, a vöröses-valamilyen szín padlószőnyegre, a műbőr karosszékre, a számítógépasztalhoz, a remek labdagurító helyre, a hihetetlen kedvvel simogató munkatársak közé! Megmondtam, nem igaz? Tessék, már ott is vagyunk, ugye? Vuff! Egész nap csupa kutyapéntek!


Friday is our second favourite “F” word, because if it is Friday then it is dogs’ day at work. Szifon is in charge. Thanks to Brightly to make it happen. 

Nyolcasok


A hercegnőségemet elvesztettem, Zsoltnak áll a kutyavilág.

Persze, az én kávésbögrémbe is beleinna az ebadta, ágaskodik kitartóan a napi (többszöri) gerincmasszázsért és vágódik liszteszsák módra el a pocakvakarásért. Első hívószavamra kilő az illatos bokorból, riszálja a fenekét kacsamódra, hogy kiudvarolja a piros gumilabdát a táskámból.
De mégis. Egy-egy pénteki kutyanap Zsolt munkahelyén, megspékelve egy kizárólagos hétvégével, és a koronám megremeg, új Istenhit serken a szőrcsomóban. Láthatatlan szálak szövődnek, nyolcasokban kanyarognak, vastagodnak körülöttük. Nekem tetszik így. A tisztelet és kötődés kutya és embere között, a néma beszéd, a mozdulatok parancsa, az energiák találkozása, a megértésre törekvés.
***
It’s about the relationship getting stronger between man and his dog.
– – –

Kanapémakró


Vissza a kanapéra, újra és újra megpihenni a dolognapok erővételes órái után. Szépen elnyúlni hosszában, egymást figyelni vagy csak lenni, és kihasználni a felhúzott redőnyt és a színváltó nap utolsó besütési szögét. Ezeket a pillanatokat precízen merevíteni, nagyítani, hosszan nyújtani, egymásra fektetni, és nézni, nézni, amíg el nem gémberedünk. Lenyugvásig, szemzárig kitartani nálunk mindennapi lélekgyakorlat.

***

Still on the sofa.

– – –

 

Üdvtánc

 

Szifon és Virág. Reggeli üdvözlő táncukkal tükröt tartanak elém. Mi van a mozdulataikban? Öröm, őszinteség? Színek, szótlan szeretet?
Virág rám, majd vissza Szifonra nevet, és mondja: “Az energiámmal babrálsz, a szeretetem szívod be fénysebességgel, te szőrös, szagos kutyafeketeség.”
Ez a reggeli rituáléba rejtett, igazi megvilágosodás.
***
It is about an everyday routine, a dance-like morning greeting between Virág and Szifon. 
– – –

Kanapépontok

Befejeztem a regényt, beütöttem az utolsó mondatok utolsó pontjait a gépbe. Na persze, ezzel korántsincs még vége, azóta forog az agykerék éjjel, reggel, este, hibajavítás, logikai kanyar, szövegkohézió.
Néznek engem, Virág és Szifon, ahogy jár az agyam, elmélyült grimasszal fekszem a kanapén, a szavakon időzök, a jól kerek mondatokon. Szifon odabújik, a kezemre ereszti le a fejét, Virág a másik oldalon teszi ugyanezt. Körbevesznek, elnyugodnak, közelségük halkan lélegző, áramló burokként zár szépen körül.
És akkor, ahogy a kanapén mi, összeáll minden a regényben. Helyére kerülnek a vesszők, szavak. Micsoda segítségeim vannak, micsoda energiákból forgok, táplálkozom! Ezt gondolom utolsónak, és szépen mosolyogva alszom közéjük, és élvezem, hogy ők azok a mindent befejező pontok a regényemben.

***
Sofa. Center of home life.
– – –

Tóbaugró

Délegyházára Szifon vizezése vezetett, s a tó tükrébe törni magunkat volt a hűsítő cél. Mentünk strandmelegben, feküdtünk strandpázsitra ki, tudtuk, a nyugodt olvasás nem kutyabarát strandkörnyezetben.
Jaj, mennyi eb! Szifon rögtön kutyának áll, egy színben hozzáillő keverékkel éli ki futnivalóját. Jöjjetek, jöjjetek, ti vizes kis ebek, a kergetés csapatfutásba csapjon át. Kicsi, közepes, sokszor sok négy láb. A déli melegben csak hüledezünk, hogy bírják ezek a végnélküli napraforgást.
Na várjatok, ti kutyák, a hőguta az smafu? Meg kéne fürdőzni a tóban, álljunk neki a hűs víznek, Szifon, nézd, itt jobb belépdelni. Gyere utánunk, hagyd a füvet, a száz kutyát! Kavarjuk fel az állóvizet, nézd kis hal, moszat, faág.
Hát Szifon csak néz ránk, meg a vízre, ugrana épp, mégis kivár, hátha a gazdik mégis megunják, s kijönnek a partra, nem kell a felesleges víztortúra. De nem jönnek, sőt, vidáman csápolják a fürdőt, ez nem járja, ebből kimaradni nagyon nem lenne fer. Rendben akkor, jöjjön a tó! Ugrok, ha végleg ugrani kell.
Hórukk, pattan utánunk Szifon, zuttyan a vízbe, belemerül. De csak épphogy, már úszik is kifelé, nem törődve gazdival, moszattal, hallal, kis ággal. Elsőre neki ennyi elég volt, lehűlés kipipálva, inkább játsszunk a fűben valami labdásat, ahogy szoktuk, szaladgálva!
Legközelebb a Dunára megyünk vizezni, mit szólsz? Nézi a kezünkben a labdát Szifon, úgy bólint, hogy liheg. Csak dobjátok már el, mert ez a strand nagyon meleg!

***
It is about our first extreme water sport experience. Guessing he doesn’t like water that much… but doesn’t feel like standing on the bank alone either.
(Any Samuel L. Jackson features?)
– – –

Kérem, csókolja meg!

szifonov.blog_19szifonov.blog_19b

Egy kávé nyaralónapon, Pécs forró ölében, ülünk mi hárman, Virág, Szifon és én. Átadjuk magunkat a nyárnak, hagyjuk, vigyen minket, ahová akar.

Lehet sütkérezés a tóparti fűben, hűvös szél a város mecseki magaslatán, séta a hosszúra nyúlt belvárosi gyalogutcán. Amerre kószálunk, belénk karol a fülledt levegő, lógunk a sercegő felhők alatt, hajtjuk a meleget magunkon át. Ha Szifon lihegve felfő, neki kulacs víz, nekünk fagyi dukál.
A délután végén, milyen jó lesz, pihegjünk egyet a főtéri vacsorakertben! A házakat surló nap narancsba pompázza ülőhelyünk. Jönnek a fogások, telünk a nyár ízeivel, karoljuk egymást édesen s hozzá tortát bontunk, mosolygunk vigyorgó tejszínhabosat.
Estül, kigyúlnak hozzánk a sárga lámpák, ülünk megbújva a cukorteraszon. A kávé kijön, Szifon ölbe ugrik, tolja a fejét fel arcközel.
Drágám, ez a mi nagy csókunk, amit a kutya őszinte hévvel elirigyel.
– – –

You may kiss the…

Fotószél

Grinnyén a nyár, az a folyton fénylő, fülledt csendélet, rajzolódik az arcunk előtt. Szaladsz előttem a sárga napraforgók lábainál, nevetsz rám vissza, Szifon boldogan követ. A mindezt elmesélő pillanatfotót állítanám, közben pedig megpróbálom felfogni, mi rejlik a helyben, amitől megfoghatatlan szabadságnak érezzük azt a pár napot. Talán mi színezzük a nyarat tökéletesre vagy a kutya feltétlen örömét érezzük magunkénak, és nincs semmi, csak a nyár maga és az elhalkult világ körülöttünk. A természethez legközelebb: egy szalmabálára hajolsz, felteszed Szifont is, hogy érezze a magasságot, én épp azt magyarázom, hová ülj vagy állj, hogy a kép elkattanhasson.

Aztán hagyom a fényképezőt, körbeforgok, a hirtelen szélből nagy levegőt veszek. Összekapaszkodunk, és úgy, hárman vigyorgunk bele abba a pillanatba, amihez az emlékeink viszonyulni fognak, amit pont ezért képtelen megragadni minden fotó.

– – –
It is about our summer holiday in the countryside far away from the city-people-noise. 

Zonder Szifon een Nederlandse stad

szifonov.blog_Hollandia

The Little One Pub, Eindhoven

Hasítunk Eindhoven mindenhol egységesen, simán bordó bringaútjain. Virágé fehér, enyém fekete dizájn. Vaskos, nehéz gépek ezek, mégis úgy megyünk velük kilométereket, mintha lábaink hosszabbításait hajtanánk. Virág biciklijén jól mutatna a rattan kutyakosár, benne Szifon szagolná a szelet orrhosszal előttünk, figyelmeztetne arra sétáltatott kutyákra, a tó mellett túl sokat gágogó szürke libákra vagy a minket közelről kerülő bringások érkezésére. Biztonságban lennénk a biciklin, mert Szifon ülne elöl.
Később ülünk a város legkisebb kocsmájának pöttöm utcateraszán, kezemben jó holland söröcske, Virág rosét fog nevetve. El vagyunk új érzéseinkkel telve, de mellénk a fa padra kis Szifon mégis csak remekül elférne. Nézné az előttünk szlalomozó embereket, vuffogná a csupa szőr mini kutyát, és persze övé lenne a hely már két kör után. Megnézné magának a sörre érkezőket, felvetett fejjel rögtön kiszagolná a mellénk telepedni vágyó, iszákos törzsvendégeket.

Este a sörök és borok után, ha csendesedni támad kedvünk, a Queen hotel barna-zöld szobájában, annak is hatalmas, puha franciaágyában együtt bámulnánk hárman a tévét, és persze megint Szifon aludna legelőször el, halk horkolásán kuncognánk kicsit.
– – –
It is about a mini trip in the Netherlands, Eindhoven without Szifon. If he had been there with us, he would have done… what?

Gyümölcsöző

Barackozás Szifonnal, ó, de jó is a fáról, közvetlenül a legsárgábbat leszakítani! A gyümölcslé ujjon futva csorog: felezünk. Fintorog az eb, ilyet sosem látott, pláne ízlelt. Szájába fogja vigyázva, Zsolti, néz rám, ez nem olyan, mint a táp, de finom, egynek jó lesz. Édes, finom, az állaga pépes. A döntés megszületik: evésre érett.
Jaj, egyben lenyelte! Hát persze, hiszen még kölök, nevetünk Virággal, minden élménye bőven hátravan! Barack, meggy, cseresznye, alma, kipróbálandó étkek tömkelege, és ezek még csak a gyümölcsök. Haj, sose jutunk a végére. Bizony, csak aztán túlzásba ne essünk a kóstolással, kutyagyomorba növény csak módjával való.
Szifon néz ránk, még nagyon kérne, a szemében az egész fa tükre elmerül. Rendben van hát, te kölök! Hisz nyaralunk, és már nyújtjuk az újabb darabkát, mert mi is falatoznánk még az érett barackokból.

– – –
Did you know that dogs love apricot? Or is it just Szifon? Look at his face. Addicted to yellow things.

Fesztiválfül

Fesztiválérzés Szifonnal: helyszín egy nyári istálló és a körbe hatalmas tanyaterület, jól elkap minket azon nyomban ott a közösségi technohevület. A zene stramm minimál, balatonoldali dombról lefelé ritmusra ügetünk, a szintiszőnyeg enyhén megemel, és mi fenn forgunk és forgunk méterekkel a fülledt földszint felett. Szifon lelkesen követ, rajta nem mutatható ki a dobzenei hatás, neki legfontosabb a füvön élményfutás, gazdikergetés, és hogy a többi fesztiválkutya csinál-e valami csatlakozásra érdemeset. Gyere, Szifon, a táncteret balról kerüljük, ülve, állva hallgatók közt jussunk a telephelyünkre! A hangszóróktól távolabb nem bomlunk bele a hipnotikus nótába, egy kis privát tér a fülnek frankó. Élvezi Szifon a a helyzetet, csóvál és körbe kerül, de nem a klikk és katt hangokra, meg a táncolókra, inkább a szagokra forog a feje. A nagy fűrétre kutyákkal gazdik telepednek. Na, nem sokan. Öt-hat ilyen, meg olyan méretű eb labdát és egymást jó arányban kerget. Két kört Szifonnal, hármat nélküle, egy negyedikben ketten indulunk sörért. Milyen jó ez a nyáreleje, Szívem! Nincs kutyameleg, várostömeg, csak a faillatú szabadság és a sörszag, amibe kedvünkre keveredhetünk.
Szifon fesztiválbarát, foglaljuk össze mosolyogva, jövőre hárman ugyanitt. Drágám, még egy sört meginnék gyorsan és aztán mehetünk, mert éjjel a techno is hangosabb, az ember ittasabb, a kutya füle pedig mindannyiunkénál élesebb.

– – –
It is about a techno music festival called Alkototabor, organized near lake Balaton. Rural atmosphere, farm feeling with horses, goats, beers in the barn, friends, Szifon and above all: proper minimal music.

Lakásmozgató

Mozgatni kell Szifont, mozgatni. Rohanjon, legyen túl fáradt. Akkor nem lesz gond. Úgy marad, fárasztva, a kanapén.
A kutya bent a lakásban, persze, hogy nem mozog, ingerszegény nélkülünk a környezet, hiába szép a kilátás, meg felvillanyozó a nyolc per negyvenhét berendezésileg. Kanapézik és vár, pózt vált, hallgatózik. Ha nyílik a liftajtó, kiszagol, hátha velünk telítődik meg a szűk közfolyosó; és visszadől, ha nem, és vár tovább a párnán. Vagy unalomból alszik.
Egyszer csak Virág kiszáll a liftből, rácsos ajtón át kerül a köztes szagösvénybe, majd a Szifon ugrabugrálásától forgalmas lakáselőtérbe. És hát onnantól ő nem szabadul. Nem is akar, nyilván, az eb emberkisajátító szeretetétől elfordulni, hiszen az egyszerre feltöltő, őszinte, ösztönös és heves, a gazdi burokba kerül és mindent hátrahagy. Ami addig volt, aznap, ajtón kívül marad.
A kutya szeretetből és játékból áll. Plüsspatkánnyal, IKEÁ-s egérrel, gumifánkkal, mire megjövök, rég végeztek, ott hever előttem mindegyik a nagyszoba padlón. Szifon nekem is mennyire megörül, egész teste csóválódik, szájában épp sárga tüskés labda, kétszer megforgatja és elém ejti, hogy akkor én most már kabátostul, táskástul neki legyek otthon, mert ő ezt az értékes labdát csakis annak adja, akit szeret.
Vetkőzöm, a kutyakincsbe jót rúgok, Szifon érte penderül, rág rajta, visszakerül hozzám, közben gyors puszi Virágnak, egy újabb lendítés, újabb fognyom, a színhely újra, végre a mindenre megfelelő kanapé.
Szifon kimozgatása a cél. A gazdi lóbál, húzgál, dobál, szalad, kutyásokkal táplál furcsa kapcsolatokat. Egy-két „mi újság”-mondat mellé tíz perc mosolygásba olvadt bámulás dukál a haverállatoknak. Egymást ugratják-harapják, kergetik, néha felnevetünk. A játéknak és a játszóknak is több fajtája létezik.
A késő esti sétát, ha letudjuk, mind abbahagyjuk a perpeetum-mozgást: jöhet a várva-várt kanapé-lenyugvás. Őkelme karunkba elalszik, mi is egymás kezében nyugszunk el, mert tudjuk, mozgatni kell Szifont és ahhoz megújuló energia kell dögivel.

– – –
It’s about playing in the apartment right after arriving home from work.

 

 

Hangolódó

Zenére tanítjuk Szifont. Halkan és hangosan, lassú és gyors muzsikákra. Amiket szeretünk, amik nélkül ellazulni sem érdemes. A zenéink nélkül hétvége nincs. Ha nem is kapcsoljuk be a hangszórót, velünk mozdulnak, meghatároznak minket, a hangszínünket alakítják, amikor egymáshoz beszélünk, a kanapén olvasásunkat, a kutyasétát szépítik vagy azt, ahogy az ablakból látjuk besötétedni Pestet a Hármashatárhegy előtt.
Szifon hallgatja a zenét, egy modern klasszikust. Keresi a hangok eredőjét, fejingatva  pontosítja a kiindulási helyet, és próbál kapcsolatot találni hang és forrása között. Nem tudjuk, szereti-e a zenéket, amiket mi. Nem tudjuk, hallja-e a dallamokat, a kompozíciót, megkülönbözteti-e a refrént a verzétől. Felismeri-e a hegedűt, kihallja-e a zongorát a hangszerek közül. Azt tudjuk biztosan: mindent elfogad, amit hallgatunk, hiszen ha együtt vagyunk, mi és ő, az számára olyan nagyszerű hármashangzat, ahol nincs helyük fals szólamoknak.
Zene: Simple Song #3 Youth La giovinezza

– – –
“When the researchers played heavy metal music the dogs became quite agitated and began barking. Listening to popular music, or human conversation, did not produce behaviors that were noticeably different from having no sound at all. Classical music, on the other hand, seemed to have a calming effect on the dogs.” – Wikipedia
Music: Simple Song #3 Youth La giovinezza

Sétaálom

Abban az álomban egy bárban ültem, hegedűn játszott valaki. Nem tudtam inni a rumom, bámultam magam elé, talán motyogtam is, hogy jesszus, ezek az én szép hangjaim. Ha hegedűn tudnék, pontosan azokat a hangokat húznám, azokat a dallamokat írnám le egymás után, azok a szólamok járnának a poharat szorító ujjaimban.
A hegedű most szinte hangtalanul szólt, a művész arca átalakult, valósággal küzdött a hangszerrel. Azokat a hangokat kereste, amik a hegedű legmélyén várnak. A képernyőn piros háttéren sárga felirat villant, egy cím a nevemmel.
Az én számom szólt a vonó alól.
Azonnal hívtalak, hogy gyere, tőlem játszik itt valaki egy hihetetlen interpretációt, meg hogy nem is tudom, mikor írtam, nem emlékszem, egyszerűen azt érzem: az enyém.
Az egész este valahogy belőlem rezgett, tágult, és nem értettem, de egy rumos, izzasztó, félelmes izgalom volt, az az álom. Vártam a 6 órát, hogy elkezdődjön a nap, te felkelj és én felkelhessek, és közben ne felejtsek el egy hangot se, hogy neked elmesélhessem.
A kutyaséta alatt fogom elmondani, miközben Szifon majd a labdáját kéri és előveszed a kedvenc pirosat, és eldobod már-már hangtalanul, és ő úgy szalad érte, és veszi a szájába, hozza elénk és ejti a földre, hogy közben valahogy érzi, tudja: a labda az övé, mindig is az volt.

– – –
It’s about a vision that Zsolt dreamed the other night and revealed during our daily dog walk.