Fotószél

Grinnyén a nyár, az a folyton fénylő, fülledt csendélet, rajzolódik az arcunk előtt. Szaladsz előttem a sárga napraforgók lábainál, nevetsz rám vissza, Szifon boldogan követ. A mindezt elmesélő pillanatfotót állítanám, közben pedig megpróbálom felfogni, mi rejlik a helyben, amitől megfoghatatlan szabadságnak érezzük azt a pár napot. Talán mi színezzük a nyarat tökéletesre vagy a kutya feltétlen örömét érezzük magunkénak, és nincs semmi, csak a nyár maga és az elhalkult világ körülöttünk. A természethez legközelebb: egy szalmabálára hajolsz, felteszed Szifont is, hogy érezze a magasságot, én épp azt magyarázom, hová ülj vagy állj, hogy a kép elkattanhasson.

Aztán hagyom a fényképezőt, körbeforgok, a hirtelen szélből nagy levegőt veszek. Összekapaszkodunk, és úgy, hárman vigyorgunk bele abba a pillanatba, amihez az emlékeink viszonyulni fognak, amit pont ezért képtelen megragadni minden fotó.

– – –
It is about our summer holiday in the countryside far away from the city-people-noise. 

Gyümölcsöző

Barackozás Szifonnal, ó, de jó is a fáról, közvetlenül a legsárgábbat leszakítani! A gyümölcslé ujjon futva csorog: felezünk. Fintorog az eb, ilyet sosem látott, pláne ízlelt. Szájába fogja vigyázva, Zsolti, néz rám, ez nem olyan, mint a táp, de finom, egynek jó lesz. Édes, finom, az állaga pépes. A döntés megszületik: evésre érett.
Jaj, egyben lenyelte! Hát persze, hiszen még kölök, nevetünk Virággal, minden élménye bőven hátravan! Barack, meggy, cseresznye, alma, kipróbálandó étkek tömkelege, és ezek még csak a gyümölcsök. Haj, sose jutunk a végére. Bizony, csak aztán túlzásba ne essünk a kóstolással, kutyagyomorba növény csak módjával való.
Szifon néz ránk, még nagyon kérne, a szemében az egész fa tükre elmerül. Rendben van hát, te kölök! Hisz nyaralunk, és már nyújtjuk az újabb darabkát, mert mi is falatoznánk még az érett barackokból.

– – –
Did you know that dogs love apricot? Or is it just Szifon? Look at his face. Addicted to yellow things.