Meg nem történt hétvége

Kérdezhetnéd,
mi történt ma,
tegnap, milyen volt
a hétvégénk,
csináltunk-e
valami játszósat,
dobálósat,
kergetőset?
Hát nem.
Nem csináltunk.
Csak dolgoztunk,
munkáztunk,
elfáradtunk,
a nagy otthonlevéstől
jól kinyúltunk.
Ne is kérdezd!

***
The lame weekend
You may ask:
“What have you done today,
yesterday,
the whole weekend,
any throwing,
chasing?”
Well. Nope.
You may not even ask.

– – –



Napszögek

Hétvégén reggel
a városban ébredni,
a fővő kávé előtti csendben
bemenni, mondom
Virágnak, lenni
a feltörő Napra
nőtt házak falai közt,
fűthető utcavonalakon
egyenesedni.
Induljunk neki,
mondom Virágnak,
és neki indulunk.
Vadászat nyitott
presszóajtókra,
kitett teraszokra,
utcaasztalokra:
a kávéból mézzel
egy korty eső előtt,
egy utána.
A Nap jön,
szépen felmelegít minket,
és az utcát.
Biztosra megy,
mint aki sokáig
számolt sugarat,
esési szöget.
Mi még egy cseppet
várunk,
majd továbbállunk,
a város lassan kinyílik,
s mi beleosonunk.

Fecskében ásító

 

A sörteraszon eltöltött
két, szinte azonos
pillanat közt eltelt
idő már-már
elég lehet
a kutya
unalmát
pontosan kifejező,
ásítós nyelvkinyújtás
mozdulatának
elkezdéséhez.
A befejezésig
a gazdinak
talán marad
még ideje
egy korty
sörre.

***
Szifon finds extremely boring the way Zsolt is drinking his beer. 

Tulajdonjog

Ha Marci gazdája Szifon gazdájának nőrokona, akkor jogtalan eltulajdonítás vétségével vádolhatjuk-e Szifont, aki ráharapott a Marciszőrrel kamuflázsolt, teleszkópos plüsshörcsögre.
Legally to whom belongs the plush rat if it was grabbed by Szifon from Marci’s basket and (legally) Marci belongs to Marti, Szifon belongs to Virag and Virag belongs to Marti and vice versa?

Játsszék!

 

Ugorjon kanapéra,
székre, szaladjon
labda után, s vissza
kisszoba–nagyszoba-
félúton! Pattanjon
kétlábra, kettővel
kuncsorogjon!
Nézzen kerekebb szemekkel,
kérje a kötél-huzavonát,
játszasson engem,
nyelvkilógásig
vagy míg világ a világ.


This one is about our play time at home…

Szifon a fűben

Nekünk Aliga
a riviéra,
fekszünk a fűben,
süt ránk a májusi
Nap. A fű magas,
kedvünkre
hempergünk bele
a pitypang-ejtőernyőkbe,
forró pára izzaszt,
lóg a nyelvünk,
a leander alatt
van a leghűvösebb.
A képen kevés ember,
sok víz, egy vitorlás,
és két halászcsónak.
A napfénytől vajfehérré
simuló hullámokra
egy hattyút képzelünk.
Meg-megemeli
a szárnyait, lendületet vesz,
bámuljuk kiteljesedő,
erőteljesen hosszú alakját.

Egy méterre a hullámoktól,
mint egy vízfestményen,
siklik minden szép
össze azon a képen,
amit aznap estére
hazaviszünk,
ha a fűből lassacskán
kihemperedünk.

Fényutca

Két zivatar
közt száraz
lábakon
Pest belsejében.
Felhőoszlató városi
vargabetűk,
szűk
utcákon sasszézó
rajzfilmemberek.
Villám napsütés,
bearanyoz
tócsavizet,
visszaverődő
fényre kibomlott
kabátok alá
langyos szél
szuszakolódik.
Nevetünk, forgunk,
utcából utcába
furakszunk.
Pillanatképek
városmozgásban.
Fotóidon a tavasz,
szemvillanásodba
mi is beleégünk.
Ember és társa
a fényképezőben.
A Fecskében
presszókávé,
részegedő
barátok, éneklő
tömeg húsvétol
az utcakanyarban.
Mindenkire
rásüt egy pillanatra
a Nap, mutatod.
Otthon a fotón
látszik majd
a háromszázhatvan
fok fényben
száradó Budapest.

***
Eastern holiday wandering on the streets of the rainy, cloudy, grey Budapest. Friends are tipsy sitting outside the pub. The city is drying in the rays of sun. Cheers everyone.
– – –