Mintha nem lenne elég meleg,
a nyár külön még befűt.
Inni kell, vizezni, nyelni, mielőtt befőtt
lesz belőlünk
vagy nyírni rólunk a szőrt, bajszot, hajat,
csak a szakáll maradjon hosszú,
lengesse az a forró nyári szél,
még ha belőlünk lassan budai aszú
lesz is. De a nagy, városi melegben,
amikor nem jár a szakállfújó, könnyű lég,
a hűs vászonkanapén kell
– nincs mese – aludni még.
***
So hot so sleepy
Around 38 degrees what can a black do? Tongue out, pass out.
Ha már összehoztuk
a kék eget,
és a sutyorgó víz is bezöldült,
aminek folyékonysága fergeteges,
és kipróbáltuk, a hasunkig merülés klassz,
szóval akkor úgy döntöttünk,
maradhat vizes a tó és felette mi is nedvesen.
Ezen nevettünk egy jót
a nyírt füvön, dobtunk
a kutyának, és lihegve hozta vissza,
és aztán adtunk vizet neki,
mielőtt a tóba lefetyelt volna, mert,
basszus, csak elfelejtettük
a Napot betenni
a víz alá, és a sok fénytől
a kutyának jó melege
lett.
Hétvégén reggel
a városban ébredni,
a fővő kávé előtti csendben
bemenni, mondom
Virágnak, lenni
a feltörő Napra
nőtt házak falai közt,
fűthető utcavonalakon
egyenesedni.
Induljunk neki,
mondom Virágnak,
és neki indulunk.
Vadászat nyitott
presszóajtókra,
kitett teraszokra,
utcaasztalokra:
a kávéból mézzel
egy korty eső előtt,
egy utána.
A Nap jön,
szépen felmelegít minket,
és az utcát.
Biztosra megy,
mint aki sokáig
számolt sugarat,
esési szöget.
Mi még egy cseppet
várunk,
majd továbbállunk,
a város lassan kinyílik,
s mi beleosonunk.
