Ködkettő

Ködbe szürkülő szoba kiáltással,
színes kutyajátékok rajtam és a szőnyegen.
Ketten múlunk és keletkezünk
napról napra, ketten kutyuljuk
az időt: a fekete kutya, meg a rövidszőrű én.
Párunk, a falka oszlopos tagja,
Virág Amszterdamba
lógott egy szépen befotózott KLM-géppel
– pár különnap északnak és aztán jócskán balra.
Tenger- és folyópartra vetett halként
mi meg szőnyegen összegzünk gumikacsát,
zöld fánkot és lerágható lábú plüss patkány
lábakat. Barnák és szürkék, mint az ég és alatta a park,
vagy a parketta pólómra jutó retúrfénye,
visszatükröző ködmön az ablaküveg messzebbi oldalán.
A szoba végülis nem változott. Szifon vakkant a nyíló liftre,
Virágot hiszi bele a hangba, én csendre intem, hogy nem ő,
nem az illata, és a kulcs sem az övé, ami a szomszéd ajtót nyitja.
Így vagy úgy vagyunk tehát csonka falkarendben, várjuk az időből
át nem türemlő, őszsárga napsütést, vagy valami határozott
színezését a szürkeárny világnak.
Remélünk itt a szobaszőnyeges, bamba gumimozdulásban.

***
One less again. So, on a fog-gray Sunday afternoon we have to play all the colorful rubber animals and more… spending time while we’re alone.
– – –

Kettő háromból


Itthon vagyunk mi ketten, férfiak, Szifon, meg én. Hallgatjuk a fehér hangfalakból kalamoló fekete zenét, hűsölünk a kanapén, a levegő kondicionált, az otthoni lét tuti, nem is kell más búvóhelyet választani a nyármeleg nap elől. Minden jó, az olvasnivaló kellően érdekes, a kutya velem merőlegesen nyújtózik, a zene átvált, már inkább kotyogó. Fő a kávé, valami készül. Szifon az ajtó felé pislog.
Várjuk Virágunkat mindketten, a szobába színeket remélünk, forgószelet, és talán egy adag vacsorát. Meg hát a mesét, hol volt, mit csinált, jó volt-e nélkülünk. A történetet előre hallom az ő hangján. Várjuk Virágot, de addig kolompolóan sötét zenét hallgatni és szürke kanapén heverni még van egy kis időnk.

***
Boys are waiting for Virág to come back and tell her story about the Fezen Festival. In the meantime they are listening to dark music in the grey room, coffee is in the making, Szifon is staring at the front door. 

– – –

Hangolódó

Zenére tanítjuk Szifont. Halkan és hangosan, lassú és gyors muzsikákra. Amiket szeretünk, amik nélkül ellazulni sem érdemes. A zenéink nélkül hétvége nincs. Ha nem is kapcsoljuk be a hangszórót, velünk mozdulnak, meghatároznak minket, a hangszínünket alakítják, amikor egymáshoz beszélünk, a kanapén olvasásunkat, a kutyasétát szépítik vagy azt, ahogy az ablakból látjuk besötétedni Pestet a Hármashatárhegy előtt.
Szifon hallgatja a zenét, egy modern klasszikust. Keresi a hangok eredőjét, fejingatva  pontosítja a kiindulási helyet, és próbál kapcsolatot találni hang és forrása között. Nem tudjuk, szereti-e a zenéket, amiket mi. Nem tudjuk, hallja-e a dallamokat, a kompozíciót, megkülönbözteti-e a refrént a verzétől. Felismeri-e a hegedűt, kihallja-e a zongorát a hangszerek közül. Azt tudjuk biztosan: mindent elfogad, amit hallgatunk, hiszen ha együtt vagyunk, mi és ő, az számára olyan nagyszerű hármashangzat, ahol nincs helyük fals szólamoknak.
Zene: Simple Song #3 Youth La giovinezza

– – –
“When the researchers played heavy metal music the dogs became quite agitated and began barking. Listening to popular music, or human conversation, did not produce behaviors that were noticeably different from having no sound at all. Classical music, on the other hand, seemed to have a calming effect on the dogs.” – Wikipedia
Music: Simple Song #3 Youth La giovinezza